Wikipédia

Tápióság

magyarországi község Pest vármegyében
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. szeptember 27.

Tápióság község Pest vármegyében, a Nagykátai járásban.

Tápióság
Tájház
Tájház
Tápióság címere
Tápióság címere		 Tápióság zászlaja
Tápióság zászlaja
Közigazgatás
Ország Magyarország
RégióKözép-Magyarország
VármegyePest
JárásNagykátai
Jogállásközség
PolgármesterPuhlné Gulyás Brigitta (független)[1]
Irányítószám2253
Körzethívószám29
Népesség
Teljes népesség2735 fő (2024. jan. 1.)[2]
Népsűrűség76,51 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület33,54 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 47° 24′ 13″, k. h. 19° 37′ 23″47.403539°N 19.623061°EKoordináták: é. sz. 47° 24′ 13″, k. h. 19° 37′ 23″47.403539°N 19.623061°E
Tápióság (Pest vármegye)
Tápióság
Tápióság
Pozíció Pest vármegye térképén
Tápióság weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Tápióság témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Fekvése

szerkesztés

Budapest közigazgatási határától 35 km-re keletre, Pest vármegyében, az Alsó-Tápió mellett fekszik. A település jól megközelíthető közúton. A 31-es főútról Tápiószecsőnél, Szentmártonkátánál vagy Nagykátánál térhetünk le Tápióság felé; a 4-es főútról Monoron és Tápióbicskén keresztül jutunk el a faluba.

Története

szerkesztés

Tápióság jelenlegi közigazgatási területét már jóval az időszámítás kezdete előtt lakták, amelyet jól bizonyítanak a Zsigerpusztán és a Cimbál-réten előkerült bronzkori leletek.

A falu 1241-ig a Cimbál-réten volt, ekkor a tatárok elpusztították. 1242 után a Tápió kanálisa, a sió vagy ság csatorna mellé települt át. Az Öregfalu és a templom a völgynek a malommal szemközti oldalán épült fel. A két oldalt a Malomút köti össze.

A település első okleveles említése 1263-ből ismeretes, miszerint az 1262-től rex iunior címet viselő István – IV. Béla fia – oklevele szerint Ságot addigi birtokosaitól – Pétertől és Ferenctől – elkoboztatta és a pécsi püspöknek, valamint a margitszigeti apácáknak adományozta.

 
Tápióság, földvár légi fotón
 
Tápióság, földvár légi felvételen

A településen az Alsó-Tápió bal partját jelenleg is Csehországnak nevezi a helyi lakosság. Ennek az elnevezésnek az eredete ma sem tisztázott teljesen. Régebben az elnevezést a hazájukból elmenekült, előzött huszita harcosok letelepedésével magyarázták. Ma inkább azt a magyarázatot fogadják el, miszerint az 1710–1720-as években az idetelepülők között voltak cseh telepesek is, akik a falunak ezen a részén telepedtek le.

A folyóvölgy ÉK-i széle kaszáló (törökül: çayır, olvasd: csajir) volt. A török szó a szerb Csajerszke névben maradt meg – ugyanúgy, mint Budakalászon – az „e” hangnak feleltetve meg mély hangrendű török „ı”-t. (1720-ban Ság lakosai között írták össze Bregovics Jánost és Jagovics Györgyöt.) A sági dialektusban hangrendi kiegyenlítés, és némi népetimológiás értelmesítés ment végbe: a településrész sági neve Csajország, később Csaország lett.

Tápiósághoz tartozik jelenleg Zsigerpuszta is, amely az Árpád-korban népes falu volt, teljes elpusztulása valószínűleg a török kiűzése utáni időben következett be. Ennek a településnek a helyén lévő középkori romokról még a 19. századi források tudósítanak, amelyek a 20. században azonban végleg eltűntek.

A 14–15. században a falu a Kartal nemzetségé, majd később ebből a nemzetségből származó Sági- és Sülyi-családoké volt.

A 16. század második felében, a török uralom alatt kedvezőtlen életkörülmények között, a Tabánba (törökül: talp, alap, bázis) összezsúfolva élt itt a maradék keresztény lakosság (törökül: raják), viszont 1686 őszén – Buda sikeres visszavétele után 2-3 hónappal – már némaság honol mindezen falvak és mások felett is. A Rákóczi-szabadságharcban több tápiósági katona teljesített szolgálatot a fejedelem oldalán.

Az első világháborúba 343 fő vonult be, a hősi halottak száma 44 fő volt.

1992-től ebben a faluban is megtörténtek a birtokviszonyokat alapjaiban átrendező földárverések. 1958-ban avatták fel az új 9 tantermes iskolát, amelyet 1983-ban újabb két tanteremmel bővítettek. Az iskola névadója a falu szülötte, a kiváló magyar geológus–geográfus, dr. Papp Károly.

Tápióságon 1984-ben alakult meg a vízműtársulat, a vezetékrendszer kiépítése a településen 1990-ben fejeződött be. 1992-ben felépült a közművelődési igényeket kielégítő klubház, majd 1993-ban a községi sportcsarnok. 1992–1994 között a falu útjainak 40%-át portalanított burkolattal látták el. 1994-ben bevezették a faluba a földgázt, 1995–1996-ban a Monor Telefon Társaság kiépítette a telefonhálózatot.

2008 májusában Tápióság Önkormányzata megalakította a SÁG-ÉP Nonprofit Kft-t, melynek fő tevékenysége az önkormányzati tulajdonú vízmű rendszer működtetése és az ivóvíz ellátás biztosítása a településen. A Kft. nonprofit jellegére tekintettel az egyéb gazdasági tevékenységekből származó bevételeit is az alapfeladatok hatékonyabb ellátása érdekében használja fel. Ilyen jellegű tevékenység a táboroztatás (szálláshely szolgáltatás). A szálláshely szolgáltatását az önkormányzati tulajdonú, a Kft. által üzemeltetett és szálláshellyé kialakított, 20 férőhelyes épületben végzi. Mivel e szolgáltatást az elmúlt két évben többnyire fiatalok táboroztatására vették igénybe, a szállás a TÁBOR-SÁG nevet kapta.

A táborozók jelentős része sportoló, a táborozások célja pedig többnyire edzőtábor, amelyekhez a település további háttérszolgáltatásokat tud nyújtani, úgy mint sportcsarnok bérbeadása, étkeztetés biztosítása stb., illetve gyönyörű környezetet biztosít a valaha volt arborétum, ma iskolakert területén. A Kft. jövőben tervei közé tartozik a szálláshely szolgáltatás minőségi és mennyiségi fejlesztése, így a még több csatolt szolgáltatás nyújtása és a férőhelyek számának bővítése, valamint további vállalkozói munkák (pl. gazdálkodás az önkormányzati tulajdonú területeken, téli munkák végzése stb.) vállalása.

Nyelvjárása

szerkesztés

Nyelvjárására 50 évvel ezelőtt jellemző volt az "ly" helyett az "l" (góla, külök) és a "gy" helyett a "j" (hajma, kíjó) ejtése.

Közélete

szerkesztés

Polgármesterei

szerkesztés
  • 1990–1994: Dr. Samu János (független)[3]
  • 1994–1998: Dr. Samu János (MSZP)[4]
  • 1998–2002: Dr. Samu János (MSZP)[5]
  • 2002–2006: Dr. Samu János (MSZP)[6]
  • 2006–2010: Dr. Samu János (MSZP)[7]
  • 2010–2014: Kun Szilárd (Fidesz)[8]
  • 2014–2019: Halasi Anita (független)[9]
  • 2019–2024: Toldi Tibor (független)[10]
  • 2024– : Puhlné Gulyás Brigitta (független)[1]

Népesség

szerkesztés

A település népességének változása:

A népesség alakulása 2013 és 2024 között
Lakosok száma
2586
2559
2629
2658
2651
2716
2735
2013201420182021202220232024
Adatok: Wikidata

A 2011-es népszámlálás során a lakosok 86,7%-a magyarnak, 1,8% cigánynak, 0,2% németnek, 0,4% románnak mondta magát (13,3% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 56,5%, református 6,4%, evangélikus 0,7%, görögkatolikus 0,6%, felekezeten kívüli 10,7% (23,5% nem nyilatkozott).[11]

2022-ben a lakosság 88,9%-a vallotta magát magyarnak, 1,6% cigánynak, 0,3% románnak, 0,2% ukránnak, 0,2% németnek, 0,2% szerbnek, 0,1-0,1% görögnek és ruszinnak, 2,2% egyéb, nem hazai nemzetiségűnek (10,9% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 34,9% volt római katolikus, 4,3% református, 0,6% görög katolikus, 0,5% evangélikus, 0,1% ortodox, 1,7% egyéb keresztény, 1,4% egyéb katolikus, 14,4% felekezeten kívüli (42,1% nem válaszolt).[12]

A címer leírása

szerkesztés

Anjou címerpajzs kék mezőben sárga színnel, középen a katolikus templom, felette balról lebegő három búzaszál, jobbról a gyurgyalag madár. A templom, a történelmi folyamatosság, a Szent István-i államalapítás, a magyar kultúra, nemzeti kötődésünk motívuma. A búza a község mezőgazdasági jellegének, a paraszti munkának a jele. A gyurgyalag a természet védelmének szimbóluma, és a környéken őshonos madár.

Nevezetességei, látnivalói

szerkesztés
  • Cifrakert
  • Szent Pál szobor (műemlék)[13]
  • Római katolikus templom (műemlék)[14]
  • Gólyahír tanösvény
  • Török-híd

Híres emberek

szerkesztés

Jegyzetek

szerkesztés
  1. ↑ a b Tápióság települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2024. június 9. (Hozzáférés: 2024. szeptember 27.)
  2. ↑ Magyarország helységnévtára (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2024. szeptember 23. (Hozzáférés: 2024. szeptember 23.)
  3. ↑ Tápióság települési választás eredményei (magyar nyelven) (txt). Nemzeti Választási Iroda, 1990 (Hozzáférés: 2020. február 21.)
  4. ↑ Tápióság települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1994. december 11. (Hozzáférés: 2020. február 7.)
  5. ↑ Tápióság települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1998. október 18. (Hozzáférés: 2020. április 2.)
  6. ↑ Tápióság települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2002. október 20. (Hozzáférés: 2020. április 2.)
  7. ↑ Tápióság települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2006. október 1. (Hozzáférés: 2020. április 2.)
  8. ↑ Tápióság települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2012. január 21.)
  9. ↑ Tápióság települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2014. október 12. (Hozzáférés: 2020. február 8.)
  10. ↑ Tápióság települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2019. október 13. (Hozzáférés: 2024. június 12.)
  11. ↑ Tápióság Helységnévtár
  12. ↑ Tápióság Helységnévtár
  13. ↑ A szobor a muemlekem.hu-n. (Hozzáférés: 2014. június 16.)
  14. ↑ A templom a muemlekem.hu-n. (Hozzáférés: 2014. június 16.)

További információk

szerkesztés
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Tápióság&oldid=27478389”