Felsőszálláspatak
Felsőszálláspatak (románul Sălașu de Sus, 1967-ig Sălașul Superior) falu Romániában, Erdélyben, Hunyad megyében.
| Felsőszálláspatak (Sălașu de Sus) | |
 | |
| A vár kaputornya | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Erdély |
| Fejlesztési régió | Nyugat-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Hunyad |
| Község | Felsőszálláspatak |
| Rang | községközpont |
| Irányítószám | 337420 |
| Körzethívószám | 40 x54[1] |
| SIRUTA-kód | 91125 |
| Népesség | |
| Népesség | 467 fő (2021. dec. 1.) |
| Magyar lakosság | 1 (2002) |
| Népsűrűség | 12 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 479 m |
| Terület | 223,05 km² |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 30′ 35″, k. h. 22° 57′ 12″45.509720°N 22.953336°EKoordináták: é. sz. 45° 30′ 35″, k. h. 22° 57′ 12″45.509720°N 22.953336°E | |
 | |
| Felsőszálláspatak weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Felsőszálláspatak témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Fekvése
szerkesztésA Hátszegi-medencében, a Retyezát-hegység északi lábánál, Hátszegtől 13 kilométerre délre fekszik.
Népesség
szerkesztés- 1910-ben 1153 lakosából 1090 volt román és 56 magyar anyanyelvű. Vallásuk szerint 847 ortodox, 244 görögkatolikus és 34 református.
- A 2002-es népszámláláskor 580 lakosa közül 578 fő (99,7%) volt román, egy magyar és egy cigány nemzetiségű; 487 ortodox, 78 baptista és hat pünkösdi vallású.
Története
szerkesztésA falu nevét 1453-ban említette először oklevél p. Felsewzallaspathak alakban. A középkor végén és az újkor elején legnagyobb birtokosa a helyi kenézi származású Szerecsen, majd a Kenderesi család. Román kuriális nemesi falu volt. 1683-ban huszonhét „egyházi nemes” család lakta, akik (magyar helyesírással) a Roska, Popa, Belál, Antal, Pogán, Kovács, Bál, Nyagomir, Kira, Nándra, Jánk és Bálint családnevet viselték, de a faluból vette nemesi előnevét a Hunyad vármegyében jelentős szerepet betöltő Mara család is.[2] Nemesi lakóinak legalábbis nagy része a 17. században református hitre tért. Román lelkésze azok között volt, akik az 1699. I. 21-én tartott bajesdi gyűlésen a református egyház keretében kívántak maradni.[3] Csikul nevű papját Keresztessy Sámuel 1711-ben felmentette a jobbágyi szolgálatok alól. Református egyháza egy időre megszűnt, de 1740 és 1772 között újraalapították. Eleinte Fehérvíz román nyelvű filiája volt, később önálló egyházközség, patrónusai pedig a helybeli Mara, Kenderesi, valamint a br. Györffy és a Partói családok.[4] Az 1770-es évek elején kezdték el a romos várkastély kápolnájának átépítését és az 1780-as évek második felére készültek el a munkával. 1799 előtt az egyházközség megszűnt.
Az itt élő jobbágyok és a nemesek egy része a 18. században uniált, de többségük az 1810-es évek folyamán ismét ortodoxxá lett.[5] Egy 1872-es híradás szerint 39, a későbbi vizsgálat szerint 93, sőt végül 156 személy megint görögkatolikus hitre tért volna, mivel papjuk csak háromhetente tartott liturgiát és még a főünnepeket is elhanyagolta.[6] A népszámlálási adatok azonban nem tükrözik ezt a változást, így lehetséges, hogy csupán az ortodox egyházszervezet „zsarolásáról” volt szó.
A felsőszálláspatakiak a 19. század elején kereskedelemmel is foglalkoztak. Az Erdélyből hozott vasárut Havasalföldön italokra, halra, szalonnára és cserszömörcére cserélték.[7] I. Ferenc király 1821-ben Szent György és Szent Mihály napjára országos, csütörtökönként pedig hetivásár tartását engedélyezte Felsőszálláspatakon a Kenderessy és Mara családok részére.[8]
Valószínűleg lakói nemesi öntudatával magyarázható, hogy az 1850-es népszámláláson 1146 lakosából 846 magyar nemzetiségűnek vallotta magát. Miután 1874-ben államosították szerény görögkatolikus felekezeti iskoláját, 45 évig csak magyar nyelvű iskola létezett a településen, sőt 1876 után ide jártak a szomszédos Alsószálláspatak iskolaköteles gyerekei is. Az iskola kiemelt figyelmet kapott az állami oktatásügytől; az 1880-as évek második felében és még a századfordulón is öt tanítóval működött (igaz, később az egyik posztot megszüntették), és a lányok külön tanteremben tanultak.[9]
Az 1896-os budapesti „millenniumi faluban” egy govasdiai épület mellett egy felsőszálláspataki ház és istálló képviselte Hunyad vármegyét. A ház magas, pinceként használt kőalapra épült boronából, kontyos zsindelytetővel, melynek csúcsát faragott taréjjal díszítették. A díszes deszkakerítésű tornác a hosszanti oldal kétharmadát foglalta el. Három ajtó nyílt belőle a ház egy-egy helyiségébe: a szobába, a kamrába és a konyhába, melyek egymással nem közlekedtek.[10]
Az 1920-as években a romániai földreform 1193 kataszteri holdat sajátított ki az Andrássy család birtokából a község lakói számára.[11]
Látnivalók
szerkesztés- A falu északi végében részben állnak egykori várkastélyának falai. Az eredetileg középkori erődítményt előbb a Szerecsen, majd a Kenderesi, végül a Mara család birtokolta. Miután Tige tábornok bevette és felgyújtatta a kuruc párti Mara Izsák által védett családi erősséget, többé nem épült újjá. Korábbi kápolnáját az 1770-es–80-as években a falu reformátusai építették át. Manapság a kaputorony és a hozzá kapcsolódó helyiségek falai állnak három–négy méter magasan. Az ásatások alapján egykor téglalap alapú volt, tornyokkal erősített falai egy 95×55 méteres területet zártak körbe.
- Az úgynevezett „jobbágyok templomának” (Szent Miklós ortodox templom) torony alatti része egy 16. század eleji építési periódusból maradt meg. A 18. században ezt a templomot használták a református nemesek is. Torony alatti kapuzata késő gótikus és városi műhelyből való. A bejárat felett porózus mészkőre írt, ószláv nyelvű alapító felirat látható. Évszám nincsen rajta, de a genealógiai adatok alapján a 16. század elejéről származik. A szöveg szerint a templomot Szerecsen fia Szerecsen, Szerecsen fia Jónás és Jónás fia Mihály javították. Érdekesség, hogy ekkor a család már katolikusnak számított, de a cirill betűs ószláv felirat keleti rítusú templomra utal. A hajót és az oltárt a 18. vagy a 19. században megnagyobbították.
- A „nemesek temploma” (Péter és Pál apostolok ortodox templom) a 16. század végén–a 17. század elején épült. A református, később görögkatolikus egyházi nemesek használták.
- Szent Atanáz és Cirill ortodox templom (1791, tornya 1853, 1904-ben magasították).[12]
Híres szülöttei
szerkesztés- Itt született 1758-ban Kenderesi Mihály politikus, irodalompártoló.
- Itt született 1915-ben Lascu Bal matematikus.
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ Az „x” a telefonszolgáltatót jelöli: 2–Telekom, 3–RDS.
- ↑ Koncz József: Anno 1683. Haczogh vidéki nemesség regestruma. A Hunyadmegyei Történelmi és Régészeti Társulat évkönyve 1907, 130. o.
- ↑ Sípos Gábor: Román református eklézsiák oltalomlevele 1700-ból. Europa Balcanica–Danubiana–Carpathica 2/b. Bp., 1995, 356–59. o.
- ↑ Buzogány Dezső – Ősz Sándor Előd: Együttélés a felekezetek és etnikumok között a 17–18. századi Hunyad–Zarándi Református Egyházmegyében. In Kupa László szerk.: Vallás és etnikum Közép-Európában. Pécs, 2008, 62. o.
- ↑ Iacob Radu: Istoria vicariatului greco-catolic al Hațegului. Lugoj, 1913
- ↑ Cornelia Elena Vulea: Biserica greco-catolică din vicariatul Hațegului (1850–1918). Cluj-Napoca, 2009, 123–24. o.
- ↑ Barbu Ștefănescu: Între pâini (Cluj-Napoca, 2012), 110. o.
- ↑ Barcsay Adorján: Hátszegvidék vásártartási adománylevelei. A Hunyadmegyei Történelmi és Régészeti Társulat évkönyve 1909, 101–103. o.
- ↑ Halász Ferencz: Állami népoktatás. Budapest, 1902 és Camelia Elena Vulea: Școala românească în Vicariatul greco-catolic al Hațegului. Cluj-Napoca, 2009, 136. o.
- ↑ Jankó János: A millenniumi falu. Bp., 1989
- ↑ Ioachim Lazăr és Marcela Balazs, ‘Agricultura hunedoreană între anii 1849 și 1949’, in Ioan Sebastian Bara – Marcela Balazs – Florin Dobrei – Vasile Ionaș – Ioachim Lazăr – Liviu Lazăr – Paulina Popa – Denisa Toma szerk., Județul Hunedoara: monografie, vol. 4, Om, natură, ocupații (Deva: Emilia, 2014), 105. o.
- ↑ Lista monumentelor istorice: Județul Hunedoara. Ministerul Culturii, 2015. (Hozzáférés: 2017. január 28.)
Források
szerkesztés- Buzogány Dezső – Ősz Sándor Előd: A hunyad-zarándi református egyházközségek történeti katasztere. 1. Kolozsvár, 2003
- Adrian Andrei Rusu: Ctitori și biserici din Țara Hațegului până la 1700. Satu Mare, 1997
- Leírás, rajzok és fotók a várról[halott link] (magyarul)
