Ilie Verdeț

Ilie Verdeț (Kománfalva, 1925. május 10. – Bukarest, 2001. március 20.) román kommunista politikus, 1979–1982-ben Románia miniszterelnöke. Nicolae Ceaușescu pártfőtitkár sógora volt.

Ilie Verdeț
Románia miniszterelnöke
Hivatali idő 1979. március 29. – 1982. május 21.
Előd	Manea Mănescu
Utód	Constantin Dăscălescu
Született	1925. május 10. Kománfalva, Román Királyság
Elhunyt	2001. március 20. (75 évesen) Bukarest, Románia
Sírhely	Ghencea temető
Párt	Román Kommunista Párt, Román Munkáspárt, Szocialista Munkáspárt
Házastársa	Reghina Ceaușescu
Foglalkozás	politikus
Iskolái	Közgazdaságtudományi Akadémia, Bukarest
Halál oka	szívinfarktus
A Wikimédia Commons tartalmaz Ilie Verdeț témájú médiaállományokat.

Élete

Tizenkét évesen állt munkába bányászként. 1945-ben csatlakozott a Román Kommunista Párthoz. A pártfőiskola, majd a Bukaresti Gazdaságtudományi Akadémia 1948-as elvégzését követően útja a politikába vezetett. Előbb helyi pártszervezetekben tevékenykedett (Resicabánya, Lugos, Karánsebes), majd 1955-ben a párt központi bizottságának póttagja lett. 1960-tól teljes jogú tagként vett részt a központi bizottság munkájában, egyúttal az 1960-as évek elején a párt bukaresti központi irodájának munkatársa volt, ahol sógora, a pártszervezésért és -rendezvényekért felelős Nicolae Ceaușescu helyetteseként tevékenykedett. 1961-től a Nagy Nemzetgyűlés képviselője volt. Gheorghe Gheorghiu-Dej pártfőtitkár 1965-ben bekövetkezett halálát követően támogatta sógora kinevezését a pártfőtitkári tisztségbe.

1965-ben a párt politikai végrehajtó bizottságának póttagja, 1966-ban tagja lett. Az elkövetkező években több fontos politikai tisztséget töltött be, 1966-tól 1974-ig az állandó elnökség tagjaként a miniszterelnök-helyettesi, illetve első elnökhelyettesi feladatokat is ellátta Ion Gheorghe Maurer kormányában. 1973-ban kinevezték a Gazdasági és Társadalmi Fejlesztési Főtanács élére, 1974–1975-ben a Gazdasági és Társadalmi Tevékenység Központi Ellenőrző Tanácsának elnöki tisztét látta el. 1974-től 1978-ig a központi bizottság titkári tisztét töltötte be, 1977 után a politikai végrehajtó bizottság állandó irodájának tagja volt. 1977-ben a pártfőtitkár Ceaușescu személyes megbízottjaként jelent meg a Zsil-völgyi bányásztüntetésen, de tárgyalási kezdeményezései kudarcba fulladtak, sőt, két napra a bányászok fogságába került. 1978–1979-ben Manea Mănescu miniszterelnök – egyben sógora – első helyettese, egyidejűleg az Állami Tervbizottság elnöke volt. 1979 márciusától 1982 májusáig, Mănescut váltva a poszton, Románia miniszterelnöke volt.

Az 1989. decemberi forradalom idején, a Ceaușescu házaspár letartóztatását követően Verdeț az ideiglenes kormányzat vezetőjének tette meg magát. Ekképpen deklarált hatalma mintegy húsz percig tartott, amikor a Nemzeti Megmentési Front Tanácsának vezetője, Ion Iliescu félreállította az útból. Verdeț 1990-ben Szocialista Munkáspárt néven megalapította a kommunista utódpártként számontartott politikai szervezetet, amelynek tevékenységét 2000-ig irányította. Az 1992-es törvényhozási választásokon – a bejutási küszöböt éppen csak átlépve – pártjával bejutott a román parlamentbe, de a következő, 1996. évi választásokon már kiszorultak a nemzetgyűlésből.

Felesége 1947 után Nicolae Ceaușescu pártfőtitkár leánytestvére, Reghina volt. Frigyükből két leánygyermek, Doina (1948) és Cezarina (1953) született.

Források

• Ki kicsoda 1981 732. o.

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben az Ilie Verdeț című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.