Simo Häyhä

	Simo Häyhä
	1940-ben
Született	1905. december 17.; Rautjärvi, Finnország
Elhunyt	2002. április 1. (96 évesen); Hamina, Finnország
Beceneve	„Fehér Halál”
Állampolgársága	finn; Finn Nagyhercegség (–1917);
Foglalkozása	katona
Kitüntetései	Cross of Liberty, 4th Class (1940); Medal of Liberty, 1st Class (1940); Medal of Liberty, 2nd Class (1940); Cross of Liberty, 3rd Class (1941); Memorial medal of the Winter War (1941);
Sírhelye	Ruokolahti Church
	Katonai pályafutása
	Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Ország	Finnország
Szolgálati ideje	1925–1940
Rendfokozata	hadnagy
Háborúi, csatái	téli háború
	A Wikimédia Commons tartalmaz Simo Häyhä témájú médiaállományokat.
	Sablon • Wikidata • Segítség

Simo Häyhä (fonetikusan [ˈsimɔ ˈhæy̯hæ]; Rautjärvi, 1905. december 17. – Hamina, 2002. április 1.) – vagy ahogy a Vörös Hadsereg katonái hívták Fehér Halál (oroszul: Белая смерть, finnül: Valkoinen kuolema, svédül: Vita döden) – finn mesterlövész volt a téli háborúban. Módosított Moszin–Nagant karabélyával 505 igazolt találatot szerzett, ami a mesterlövészek körében az eddigi legmagasabb szám.^[3] Ezen felül bizonyítottan legalább 200 embert ölt meg 9 mm-es Suomi géppisztolyával is, így összesen nem kevesebb mint 705 ellenséges katonát iktatott ki, mindössze száz nap leforgása alatt.^[4]

Fiatalkora

Häyhä a mai finn-orosz határ közelében, Rautjärviban látta meg a napvilágot 1905. december 17-én. Katonai szolgálatát 19 évesen, 1925-ben kezdte meg. A hadsereg előtt Häyhä mezőgazdasággal és vadászattal foglalkozott. 20 évesen csatlakozott a finn védelmi alakulathoz (suojeluskunta), valamint több Viipuriban rendezett sportlövő versenyen ért el sikereket. Elmondások szerint háza tele volt az ilyen versenyeken nyert trófeákkal.^[5]

A téli háborúban

Az 1939 és 1940 között, a szovjetek és finnek közt vívott téli háborúban Häyhä a finn hadsereg mesterlövészeként szolgált a Kollaa folyó mellett. A –40 és –20 °C közti hidegben, a hófehér álcaruhát viselő Häyhä 505 szovjet katonát lőtt le.^[3]^[6] Ezek mind igazolt találatok, hiszen az ott szolgáló finn mesterlövészek napi elszámolást végeztek. Érdemes megjegyezni, hogy Häyhä ezt a teljesítményt kevesebb mint 100 nap alatt érte el, ami azt jelenti, hogy átlagosan naponta legalább hét embert küldött a túlvilágra (mindezt az év olyan szakaszában, amikor a napsütéses órák száma igen alacsony).^[7]^[8]^[9]

Häyhä az orosz Moszin–Nagant karabély finnek által rendszeresített változatát, a M/28-30 „Pystykorva”-t használta. Legtöbbször távcső helyett csupán a fegyvere irányzékát használta, mivel így kevésbé kellett felemelnie fejét, ezáltal kisebb célpontot jelentve az ellenség számára. Szintén a távcső elleni érv volt, hogy hidegben a távcső könnyen bepárásodott, valamint, hogy a távcső lencséjén megcsillanó fény könnyen felfedhette volna helyzetét az ellenség előtt.

A szovjetek számos húzással próbáltak megszabadulni Häyhätől, többek között saját mesterlövészeik és tüzérségi támadás segítségével. 1940. március 6-án egy csata során egy orosz katona ellőtte Häyhä állkapcsának bal alsó részét. A robbanótöltetes lövedék felrobbantotta a finn mesterlövész bal oldali arcfelének alsó részét. A fél arcát elvesztő, de életben maradt Häyhä-t katonatársai mentették meg. Eszméletét március 13-án nyerte vissza, a béke aláírásának napján. A háború után Häyhät tizedesből hadnaggyá léptette elő Carl Gustaf Emil von Mannerheim marsall. A finn hadsereg történetében rajta kívül még senki sem lépett ilyen gyorsan előre a ranglétrán.

Későbbi élete

Häyhänek több évébe telt, mire felépült sérüléséből. A lövedék eltalálta állkapcsát, és lerobbantotta a bal arcát. Mindezek ellenére teljesen felépült sérüléséből, és a második világháború után sikeres jávorszarvasvadász és kutyatenyésztő lett. Később még Urho Kekkonen finn elnökkel is együtt vadászott.

Mikor 1998-ban megkérdezték, hogy hogyan vált ilyen jó lövésszé, azt válaszolta, hogy „gyakorlással”. Arra a kérdésre, hogy megbánta-e, hogy annyi embert megölt, azt felelte: „csak a kötelességemet teljesítettem, és azt tettem, amit mondtak, úgy, ahogy tudtam”. Simo Häyhä utolsó éveit egy délkelet-finnországi kis faluban, Ruokolahtiban töltötte, nem messze az orosz határtól.

A köztudatban

Az HBO 2012-es filmjében, a Hemingway & Gellhornban Steven Wiigt beválogatták Häyhä szerepére, de a film végső változatából a jelenetét kivágták, hogy csökkentsék a film hosszát.^[10]

A Sabaton svéd power metal banda Coat of Arms albumán szereplő White Death című szám Häyhä, és az általa elért teljesítmény előtt tiszteleg.^[11]

Jegyzetek

↑ ^a ^b ^c ^d ^e Kansallisbiografia (finn nyelven). Finnish Literature Society
↑ Lappalainen, Jukka-Pekka. „Kollaa kesti, niin myös Simo Häyhä” (fee required), Helsingin Sanomat , 2001. december 6. (Hozzáférés: 2011. február 19.) (finn nyelvű) ^{[halott link]}
↑ ^a ^b Rayment, Sean. „The long view”, The Daily Telegraph, 2006. április 30. (Hozzáférés: 2009. március 30.)
↑ Archivált másolat. [2013. július 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. július 3.)
↑ Gilbert, Adrian. Sniper: The Skills, the Weapons, and the Experiences. St. Martin's Press, 88. o. (1996). ISBN 0-312-95766-1
↑ Sotasankarit-äänestyksen voitti tarkka-ampuja Simo Häyhä (finn nyelven). MTV3. (Hozzáférés: 2009. március 30.)
↑ Finland at War 1939–45^{[halott link]}, pp. 44–45. Brent Snodgrass, Raffaele Ruggeri. Osprey Publishing. ISBN 978-1-84176-969-1 (2006)
↑ Out of Nowhere: A History of the Military Sniper^{[halott link]}, p. 167. Martin Pegler. Osprey Publishing. ISBN 978-1-84603-140-3 (2006)
↑ Sniping: An Illustrated History^{[halott link]}, pp. 117–118. Pat Farey, Mark Spicer. MBI Publishing Company. ISBN 978-0-7603-3717-2 (2009)
↑ Nicole Kidmanin takamus ja talvisota (finn nyelven) (fee required). Helsingin Sanomat. (Hozzáférés: 2012. október 30.)
↑ Premiärlyssning med Sabaton (svéd nyelven). Dalarnas Tidningar. [2010. április 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. február 27.)

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a Simo Häyhä című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk

Hogyan ejtsd ki Simo Häyhä nevét?. forvo.com. (Hozzáférés: 2013. július 4.)

További irodalom

P. Sarjanen, Valkoinen kuolema ISBN 952-5170-05-5
Tapio A. M. Saarelainen, Sankarikorpraali Simo Häyhä ISBN 952-5026-52-3 https://web.archive.org/web/20141018202954/http://www.apali.fi/
Tapio A. M. Saarelainen, The Sniper – Simo Häyhä ISBN 978-952-5026-74-0 https://web.archive.org/web/20141018202954/http://www.apali.fi/
William R. Trotter, Frozen Hell: The Russo-Finnish Winter War of 1939/40, Algonquin Books of Chapel Hill, 2000 - ISBN 978-0-945575-22-1
Adrian Gilbert, Tom C. McKenney, Dan Mills, Roger Moorhouse, Charles Sasser, Tim Newark The Sniper Anthology: Snipers of the Second World War, Pelican Publishing Company, 2012 - ISBN 978-1-455616-82-4

[afcecfef9b6d02020583e52c21de6e1d7cf362fb-1] Kansallisbiografia (finn nyelven). Finnish Literature Society

[HS-2] Lappalainen, Jukka-Pekka. „Kollaa kesti, niin myös Simo Häyhä” (fee required), Helsingin Sanomat , 2001. december 6. (Hozzáférés: 2011. február 19.) (finn nyelvű) ^{[halott link]}

[Telegraph-3] Rayment, Sean. „The long view”, The Daily Telegraph, 2006. április 30. (Hozzáférés: 2009. március 30.)

[4] Archivált másolat. [2013. július 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. július 3.)

[5] Gilbert, Adrian. Sniper: The Skills, the Weapons, and the Experiences. St. Martin's Press, 88. o. (1996). ISBN 0-312-95766-1

[MTV3-6] Sotasankarit-äänestyksen voitti tarkka-ampuja Simo Häyhä (finn nyelven). MTV3. (Hozzáférés: 2009. március 30.)

[7] Finland at War 1939–45^{[halott link]}, pp. 44–45. Brent Snodgrass, Raffaele Ruggeri. Osprey Publishing. ISBN 978-1-84176-969-1 (2006)

[8] Out of Nowhere: A History of the Military Sniper^{[halott link]}, p. 167. Martin Pegler. Osprey Publishing. ISBN 978-1-84603-140-3 (2006)

[9] Sniping: An Illustrated History^{[halott link]}, pp. 117–118. Pat Farey, Mark Spicer. MBI Publishing Company. ISBN 978-0-7603-3717-2 (2009)

[10] Nicole Kidmanin takamus ja talvisota (finn nyelven) (fee required). Helsingin Sanomat. (Hozzáférés: 2012. október 30.)

[11] Premiärlyssning med Sabaton (svéd nyelven). Dalarnas Tidningar. [2010. április 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. február 27.)

[3]

[4]

[1]

[2]

[5]

[6]

[7]

[8]

[9]

[10]

[11]

Simo Häyhä

1940-ben
Született	1905. december 17. Rautjärvi, Finnország
Elhunyt	2002. április 1. (96 évesen) Hamina, Finnország
Beceneve	„Fehér Halál”
Állampolgársága	finn Finn Nagyhercegség (–1917)
Foglalkozása	katona
Kitüntetései	Cross of Liberty, 4th Class (1940)^[1] Medal of Liberty, 1st Class (1940)^[1] Medal of Liberty, 2nd Class (1940)^[1] Cross of Liberty, 3rd Class (1941)^[1] Memorial medal of the Winter War (1941)^[1]
Sírhelye	Ruokolahti Church
Katonai pályafutása
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Ország	Finnország
Szolgálati ideje	1925–1940
Rendfokozata	hadnagy^[2]
Háborúi, csatái	téli háború
A Wikimédia Commons tartalmaz Simo Häyhä témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség