Sztankóc

	Sztankóc (Stankovce)
; Sztankóc címere	; Sztankóc zászlaja
	Közigazgatás
Ország	Szlovákia
Kerület	Kassai
Járás	Tőketerebesi
Rang	község
Első írásos említés	1335
Polgármester	Ján Krucovčin
Irányítószám	076 61
Körzethívószám	056
Forgalmi rendszám	TV
	Népesség
Teljes népesség	150 fő (2021. jan. 1.)
Népsűrűség	38 fő/km²
	Földrajzi adatok
Tszf. magasság	138 m
Terület	4,41 km²
Időzóna	CET, UTC+1
	Elhelyezkedése
	é. sz. 48° 45′ 50″, k. h. 21° 39′ 30″48.763889°N 21.658333°EKoordináták: é. sz. 48° 45′ 50″, k. h. 21° 39′ 30″48.763889°N 21.658333°E
	A Wikimédia Commons tartalmaz Sztankóc témájú médiaállományokat.
	Sablon • Wikidata • Segítség
	Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Sztankóc (szlovákul: Stankovce) község Szlovákiában, a Kassai kerület Tőketerebesi járásában.

Ez a szócikk Sztankócról szól. Hasonló címmel lásd még: Trencsénsztankóc.

Fekvése

Tőketerebestől 17 km-re, Gálszécstől 7 km-re északra fekszik.

Története

A falut valószínűleg a 13. században alapították soltész általi betelepítéssel. 1355-ben „Stankoch” alakban az egri káptalan oklevelében említik először. Kezdetben Purustyán várának tartozéka volt, majd birtoka megoszlott a gálszécsi uradalom és a Boksa család között. 1421-ben részben Zeretvai Jánosé. 1441-ben még 13 és fél portája adózott, később azonban főként a török támadások miatt a lakosság száma csökkent. 1450-ben a Lesznay és Csapy családok tulajdonában találjuk. 1454-ben „Sztankocz”, 1458-ban „Stankolcza”, 1460-ban „Zthankoucz” néven szerepel a korabeli forrásokban. 1495-ben Sztankóczy Simon a falu birtokosa. 1567-ben 3 portáig adózott a falu. 1577-ben Pozsgay Márton tulajdonába kerül a település, ami 1582-ben már csak 2 portáig adózott. 1584-ben Sztankóczy György is birtokos a faluban. A 16. század végétől a gálszécsi uradalom a Drugeth család birtoka, a 17. században a Rákócziaké. 1600-ban 12 ház állt a településen, ezzel a közepes nagyságú falvak közé számított. 1610-ben lakói fél portáig adóztak. 1629-ben új birtokosok jelennek meg a községben, mint a Barkóczy, Fischer, Máriássy, Szirmay, Soós, Molnár, Kéry és Bernáth családok. 1635-ben már csak negyed portáig adóztak lakói. A 17. században a kuruc háborúk mellett pestis is pusztított, így a 18. század elejére Sztankóc kis falu lett. 1715-ben 19 házából 8 lakatlan volt. 1787-ben 35 házát 265-en lakták.

A 18. század végén Vályi András így ír róla: „SZTANKÓCZ. Tót falu Zemplén Várm. földes Urai Gr. Barkóczy, ’s több Uraságok, lakosai görögkatolikusok, fekszik n. k. Szécspolyánkához 1/2, é. Csaboczhoz 1, n. ny. Kerepléhez 1/2 fertály, dél. Visnyóhoz 1/4 órányira; hegyes, köves, és ritka földgye 3 nyomásbéli, gabonát, és zabot terem, erdeje, szőleje nints, rét nélkűl is szűkölködik; piatzok Kassán 5 mértföldnyire.”^[2]

A falu lakói eredetileg katolikusok voltak, a reformáció terjedésével azonban felvették az új hitet. Az ellenreformáció hatására később újra katolikusok lettek, illetve görögkatolikusokká váltak. Görögkatolikus plébániáját 1805-ben alapították. 1828-ban 36 házában 277 lakos élt. 1831-ben lakói részt vettek a koleralázadásban.

Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Sztankócz, orosz falu, Zemplén vmegyében, Parnó fiókja, 42 r., 223 g. kath., 30 zsidó lak., gör. paroch. témplommal, 405 hold szántófölddel. F. u. többen. Ut. p. Vecse 1 óra.”^[3]

Templomát 1856-ban építették fel. 1896-ban említik először görögkatolikus iskoláját. 1890 és 1910 között lakói közül sokan kivándoroltak a tengerentúlra. A 20. század elején a helyi Ferenczi család volt a fő birtokosa. Lakói szövéssel, takarmány és gyümölcstermesztéssel, épületfa gyártással foglalkoztak. A faluban fűrésztelep, hús és sajtüzem működött.

Borovszky Samu monográfiasorozatának Zemplén vármegyét tárgyaló része szerint: „Sztankócz, tót kisközség 82 házzal és 279 gör. kath. vallású lakossal. Postája és távírója Parnó, vasúti állomása Szécspolyánka. A Sztankóczyak ősi birtoka és névadó községe. 1421-ben Zeretvai Jánost iktatják részeibe. 1450-ben a Lesznay család, a Csapyak és osztályos társaik a birtokosai. 1495-ben tűnik fel sztankóczy Simon, 1496-ban a váczi püspökséget uralja. 1577-ben Posgay Mártont s 1584-ben Sztankóczy Györgyöt iktatják némely részeibe. Az 1598-iki összeíráskor Losonczy Mátyás özvegye, Tussay István, Rákóczy Ferencz és Zsigmond, Sztankóczy János és Sztankóczy Szaniszló özvegye szerepelnek birtokosaiként. 1629-ben a Csapyak is szereznek itt újabb részeket, később a báró és gróf Barkóczy, a báró Fischer, a Máriássy, Szirmay, Soós, Molnár, Kéry és Bernáth családok voltak a földesurai. Most nincs nagyobb birtokosa. A XVII. századbeli pestis itt is szedte áldozatait. Gör. kath. temploma 1856-ban épült. Sztankócz közelében feküdt hajdan Ádámtelke alias Gyülvész, mely 1457-ben a Zombori Demjén pusztája volt.”^[4]

1920-ig Zemplén vármegye Gálszécsi járásához tartozott.

A szlovák nemzeti felkelés idején határában partizáncsoportok működtek, 1944. november 26-án a németek a falut felgyújtották.

Népessége

1910-ben 263, túlnyomórészt szlovák lakosa volt.

2001-ben 179 lakosából 176 szlovák volt.

2011-ben 168 lakosából 164 szlovák.

2021-ben 150 lakosából 145 szlovák, 3 cseh, 2 ismeretlen nemzetiségű.^[5]

Nevezetességei

Görögkatolikus temploma 1856-ban épült.

Jegyzetek

↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.
↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.
↑ Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája – A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu – Sziklay János. Budapest: Országos Monográfia Társaság. 1896–1914. → elektronikus elérhetőség Zemplén vármegye.
↑ SODB2021 - Population - Basic results. www.scitanie.sk. (Hozzáférés: 2022. január 30.)

További információk

A Wikimédia Commons tartalmaz Sztankóc témájú médiaállományokat.

Földrajzportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[1a51c02e0fdfeab92df411283c0efd8f3e0c312b-1] The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal

[2] Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.

[3] Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.

[4] Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája – A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu – Sziklay János. Budapest: Országos Monográfia Társaság. 1896–1914. → elektronikus elérhetőség Zemplén vármegye.

[5] SODB2021 - Population - Basic results. www.scitanie.sk. (Hozzáférés: 2022. január 30.)

[1]

[2]

[3]

[4]

[5]