During the COVID-19 pandemic, curfew restrictions increased the additional burden on mothers, som... more During the COVID-19 pandemic, curfew restrictions increased the additional burden on mothers, some of which was eased by online platforms. Our study aimed to explore Hungarian mothers’ online experiences during the pandemic and was informed by the self-determination theory. Semi-structured interviews were conducted with 12 mothers during two different waves of the pandemic. The interviewees considered online communication as essential to their daily lives, yet often lacked time. At the onset of the pandemic, there was a surge in news consumption, which became overly stressful over time. Online education also fell to mothers, which was just as stressful as the home office. However, the transition to online platforms accelerated by the COVID pandemic also granted mothers broader access beyond traditional constraints of childcare duties that confined them in time and space to their homes, empowering them with newfound flexibility and opportunity, helping mothers navigate relatedness, competence, and autonomy. Keywords: COVID-19, Online burdens of caring, News consumption, Pandemic learning, Home office, Digital leisure
Sándor, A., Rékasi, N. & Cserti-Szauer, Cs.(eds.). Bábeli rend. Fogyatékosság és innováció Magyarországon, 2023
a f o g y a t é k o s s á g é s é p s é g I z m u s m e g k ö z e l í t é s e I A fogyAtékossÁg é... more a f o g y a t é k o s s á g é s é p s é g I z m u s m e g k ö z e l í t é s e I A fogyAtékossÁg és épségIzmus mEgközELítésEI
Háttér és célkitűzések: A bullying Magyarországon az utóbbi években egyre inkább a kutatások közé... more Háttér és célkitűzések: A bullying Magyarországon az utóbbi években egyre inkább a kutatások középpontjába kerül, azonban a művészetalapú kutatás eszközeinek alkalmazásával való vizsgálatokra jelenleg nincs példa. A kutatás fókuszában színházi nevelési előadások kvázi kísérleti jellegű hatásvizsgálata áll. Arra a kérdésre kerestük a választ, hogy milyen hatásai lehetnek ezeknek a foglalkozásoknak az érintett osztályok bullyinggal kapcsolatos gondolkodására, attitűdjére. Módszer: A részvételi akciókutatásra épülő hatásmérés során kevert módszertant alkalmaztunk. A kvantitatív vizsgálat során kérdőívet töltettünk ki a vizsgálati (12 csoport, 335/258 résztvevő) és kontrollcsoport (12 csoport, 285/262 résztvevő) diákjaival a beavatkozás előtt és után. Az elő- és utótesztelés viszonylatában osztályszinten aggregált adatokat hasonlítottunk össze. A kvalitatív részben a foglalkozás előtt és után félig strukturált interjút készítettünk az osztályfőnökkel, nyílt, kvalitatív megfigyeléssel vizsgáltuk magát a foglalkozást, és rövid, értékelő félig strukturált interjút készítettünk a színész-drámatanárokkal is. Eredmények: A kétutas faktoriális varianciaanalízis megerősíti, hogy szignifikáns mértékben csökkent a bullying problémaérzékelése mindkét csoportban. Összehasonlítottuk a bullying problémaérzékelést befolyásoló változókat az elő- és utóteszt viszonylatában (lineáris regresszió),ahol azt tapasztaltuk, hogy az áldozat szerepe helyett a foglalkozás után már a szemlélő szerepére helyeződött a hangsúly. A kvalitatív elemzések során kitértünk az osztályfőnök meghatározó szerepére, valamint a bullying szereplőivel kapcsolatos attitűdökre. Emellett komplexen elemeztük a beavatkozás kontextusát a felelősség-tulajdonítás kérdéskörének feltárásával, és a foglalkozásokkal kapcsolatos attitűdök részletes elemzésével. Következtetések: A kutatás alátámasztotta, hogy a bullying a közösség működésébe ágyazottan, a normarendszer részeként zajlik, és az események fenntartásában vagy megállításában minden szereplőnek van felelőssége. Jelen kutatás legfőbb eredményei közé tartozik egy-egy közösség attitűdváltozásának mélyebb megismerése, valamint a pedagógus kulcsszerepének és felelősségének azonosítása, aki mintát jelent a tanulók számára. További eredményünk, hogy a színházi nevelési előadás közösségre gyakorolt hatása jelentős, és az intervenció során jól alkalmazható. Kulcsszavak: színházi nevelés, bullying, hatásmérés, akciókutatás
Background and aims: There is a cultural stereotype that considers women living with disabilities... more Background and aims: There is a cultural stereotype that considers women living with disabilities unfit for reproduction. The aim of this study is to investigate the experiences of visually impaired women regarding motherhood and their perception of the dominant social group’s attitude. Methods: In the current study we conducted semi-structured interviews with five visually impaired mothers, which we analyzed with interpretative phenomenological analysis (IPA) due to the sensitivity of the topic. Results: In our analysis of the interviews, we identified the attitude of the broader environment’s as the master theme. Several new themes appeared within the other themes we examined. Within the master theme of gender role expectations and stereotypes, the themes of maternal identity and the experience of motherhood, the coordination of roles and the contribution of the husband/father surfaced. Additionally, within the master theme of microenvironment, the themes of small communities and family’s attitude emerged, while within the master theme of health and social care, the themes of prenatal care and giving birth, health visitors and paediatric and social care appeared. Discussion: The typical experience of visually impaired mothers is primarily that they are treated as a person with disability by members of the dominant social group. Emphasizing their competence plays a major role in their lives as, based on their experiences, members of the social majority question its existence, while their families’ attitude towards them is characteristically paternalistic. It is not only the family members but also health care employees who express doubts regarding their suitability as parents. And similarly to family members, occasionally, they go so far as to suggest the possibility of abortion. Keywords: visually impaired persons, motherhood, attitudes of dominant social group, interpretative phenomenological analysis (IPA)
Háttér és célok: Az integráció elvitathatatlan kedvező hatásai ellenére a fogyatékossággal élő ta... more Háttér és célok: Az integráció elvitathatatlan kedvező hatásai ellenére a fogyatékossággal élő tanulók integrált oktatásban való sikeres részvétele számos esetben nem kellően eredményes. Ebben hangsúlyos szerepet játszik az intézmény, a pedagógusok, a látó diákok megfelelő tájékozódása és tájékoztatása, valamint a látássérült diák érkezésére való felkészítésük. Jelen vizsgálat célja volt feltárni ennek az összetett, az integráció sikerességét meghatározó háttérnek egyik komponensét, a kortársak szerepét. Módszer: A vizsgálatban részt vevő 31 látássérült személy között veleszületett és szerzett látássérüléssel élő személyek (vak, aliglátó és gyengénlátó személyek) is szerepeltek. Ebből 30 fő vett részt szegregált és integrált oktatásban egyaránt. A szociális konstruktivista szemléletű elemzés során a félig strukturált interjúkat kvalitatív tematikus elemzéssel elemeztük. Kutatási kérdéseink a következők voltak: „Milyen módon jelennek meg a látássérült személyek tapasztalataiban és percepcióiban az egyes oktatási intézményekben szerzett tapasztalatok? Hogyan emlékeznek vissza, mi jellemezte a kortársak attitűdjét?”. A kódolás során kibontakozó témákat altémákba, majd azokat főtémákba soroltuk. Eredmények: Jelen tanulmány az iskola szereplőinek a látássérült személyek oktatási intézményekben szerzett tapasztalataira gyakorolt hatását mutatja be. Eredményei szerint az intézmény típusa meghatározó szereppel bírt, így tárgyaltuk a szegregált iskolai közösség jellemzői mellett a látó közösségbe kerülés során szerzett adaptációs tapasztalatokat is. Emellett kiemelkedő téma volt a tanári attitűd és a szülők szerepe is, amely az intézményes támogatás részét képezte. A kortárs viszonyulást főként az osztályközösség attitűdje és a segítő kapcsolatok mutatták. A kortárskapcsolatokban jelentkező problémák az interjúalanyok esetében gyakran státuszvesztéshez és marginalizált helyzethez vezettek. A bullying úgy a csoportok közötti, mint a látássérült személyek egymás közötti kapcsolatában gyakori tapasztalat volt. Következtetések: Az interjú résztvevőinek diákévei alatt az integráció még rendkívül kiforratlan volt, így az intézményvezetők és az osztályfőnökök nem tudtak kellően felkészülni a látássérült diákok érkezésére, és így azok kortársait sem tudták megfelelően felkészíteni. A látássérült diákok pedig jellemzően peremhelyzetbe sodródtak. Vizsgálatunk tárgyát képezték továbbá a látó és látássérült személyek közötti, illetve a szegregált közösségen belüli bullying jellemzői is. Legfontosabb eredményeink közé tartozik, hogy a pedagógusnak meghatározó szerepe van a kortársközösség látássérült személyhez való viszonyulásában, hiszen a diákokra negatív hatással van a tanár ellenséges attitűdje, ugyanakkor a pozitív diszkriminációnak is számos negatív hozadékát tártuk fel. A szülők szerepét vizsgálva megállapítottuk, hogy szerepük nem kizárólag az érintett diák oldaláról bizonyult jelentősnek, hanem az osztálytársak szüleinek viszonyulása is erős jelentőséggel bírt.
Háttér: A rendszerváltást követő első években erősödött a romaellenesség Magyarországon, de néhán... more Háttér: A rendszerváltást követő első években erősödött a romaellenesség Magyarországon, de néhány évvel később már csökkentést tapasztalhatunk az elutasítás nyílt kifejeződésében. A kétezres évektől a fokozódó társadalmi, majd gazdasági válság révén kialakult feszültségek hatására az előítéletesség mértéke újra növekedni kezdett. Célok: Kutatásunkban arra kerestük a választ, hogy ma a magyar társadalom tagjai milyen attitűdökkel rendelkeznek a romákkal kapcsolatban. Célunk az volt, hogy egy online, illesztett reprezentatív mintán (N = 1005) kérdőív segítségével felmérjük, milyen arányban határozzák meg a romákkal szembeni elfogadáselutasítás mértékét az előítéletességre való hajlam mellett a demográfiai változók, a politikai orientáció és nemzeti identitás vagy a konkrét csoportnak tulajdonított attribútumok. Eredmények: A korábbi kutatásokkal ellentétben eredményeink a demográfiai tényezők, a politikai orientáció és a nemzeti identitás másodlagos szerepét mutatták ki, míg a csoportnak tulajdonított felelősség és entitativitás kiemelkedő szerepet kapott a romákkal szembeni elutasítás mértékének bejóslásában. Konklúzió: Megállapíthatjuk, hogy a romákkal szembeni elutasítás annyira elterjedtté vált, kifejezése oly felszabadult és nyílt, hogy az előítéletességgel általában összefüggő tényezők alapján a romaellenesség nem bejósolható. A romákkal szembeni előítéletek csökkentésére irányuló törekvéseknek tehát figyelembe kell venniük, hogy ma Magyarországon a romaellenesség nem ütközik morális akadályokba, így gyakorlatilag a társadalom minden rétegében magas értéket mutat, akár egy általános egalitáriánus értékrend mellett is.
Bevezetés
A projekt bemutatása
„Az inkluzív szemléletű és magas minőségre törekvő oktatás
a dina... more Bevezetés A projekt bemutatása
„Az inkluzív szemléletű és magas minőségre törekvő oktatás a dinamikus és igazságos társadalmak alapja.” Desmond Tutu
A Nyitott Körben 2016 szeptemberétől kezdődően megkíséreltünk kifejleszteni és alkalmazni egy interdiszciplináris (szociálpszichológiai és neveléstudományi eszközöket használó) kutatási módszertant. Célunk a színházi nevelési előadások mint beavatkozások hatásának mérése volt. A kutatás egy húsz hónapon át tartó, nemzetközi stratégiai együttműködés keretében zajlott, az Erasmus+ ifjúsági programjának támogatásával. Szerbiai, ciprusi és romániai partnereink szintén drámás eszközökkel dolgoznak, illetve preventív és intervenciós jellegű programokat hoznak létre, amelyeket iskolákban valósítanak meg. Habár a négy társulat módszereiben jelentős különbségek látszottak, a projektben egy központi problémakört meg tudtunk határozni, amely egyben a kutatás fókuszává is vált. A bullying, vagyis az iskolai kiközösítés, megfélemlítés, a partnerekkel való egyeztetés során került a középpontba; mind a négy szervezet rendelkezik olyan drámás programmal, amelyet az említett téma hívott életre. Célkitűzéseink közé tartozott, hogy a projekt egyes elemei olyan módon épüljenek egymásra, hogy egyrészt a résztvevő szervezetek saját módszereiket fejleszthessék, beépítve a partnerek jó gyakorlatait saját tervezésükbe, másrészt pedig a kutatás egyes szakaszaiban felszínre kerülő részeredmények befolyásolják a társulatok újabb tervezési munkáit.
INTRODUCTION
“Inclusive, good-quality education is a foundation for dynamic and equitable societi... more INTRODUCTION “Inclusive, good-quality education is a foundation for dynamic and equitable societies.” Desmond Tutu
In our quickly changing and globalizing world we often focus on individual assertiveness, but we tend to forget about the importance of functional communities and tolerant environments where one can feel safe and supported. To be more precise, we want to emphasize the relevance of those in theory, but when it comes to practice, we face many difficulties and lack of tools and patterns to facilitate young people. In order to create groups that count with the active participation of all, accepting the diversity of personalities is a key, regardless of physical appearance, interest, religion, race, economic background and culture.
Our twenty-month long project, beginning in September 2016, addressed the topic of bullying, with a special focus on youth communities. The project was carried out by four civil society s from four different European countries. These s work through non-formal education and drama/theatre methods but have different approaches. We also deal with dissimilar aspects of the mentioned issue, determined by our geographical, cultural and infrastructural characteristics.
In the project partnership Cedeum from Belgrade, Serbia; Sigma Art from Bucharest, Romania and TheatrEtc from Nicosia, Cyprus have participated, while the coordinator was Nyitott Kör Egyesület (Open Circle Association), from Budapest, Hungary. During the project, we have managed to see the working environment and practices of each , share the most burning tendencies of local bullying research, organize a training course for the creation of a common ground, and gain a deeper understanding about the field of each countries’ applied drama and theatre practices. The s intended to elaborate their own methodologies to research and assess their drama activities impact, focusing on bullying and group cohesion. As a result of our collaboration – after the training we shared – we could all develop a new drama/theatre based activities for young people, focusing rather on the prevention of bullying, than the intervention of such phenomena. A new online, Android application was also developed, which we tested as a tool for educational purposes, in our drama based programmes. This book contains the results of our Research and the results of the R.U.In? project.
Háttér és célkitűzések: A Nyitott Kör által szervezett magyar kutatás egy 29 hónapos, nemzetközi ... more Háttér és célkitűzések: A Nyitott Kör által szervezett magyar kutatás egy 29 hónapos, nemzetközi színházi nevelési projekt részeként valósult meg 2019 szeptembere és 2020 novembere között. A vizsgálat célja az volt, hogy feltárjuk a színházi nevelés hatását a pedagógusok jóllétére, hiszen korábbi kutatások igazolták a dráma egészségre és jóllétre gyakorolt pozitív hatását. Módszer: Feltáró jellegű esettanulmányunk művészetalapú, részvételi akciókutatás volt. A mintában egy budapesti általános iskola dolgozói szerepeltek. A szervezetet felmérő kérdőívet a 36 fős közösségből 33-an töltötték ki. A foglalkozásokon már kizárólag az intézmény pedagógusai vettek részt. A workshopokról megfigyeléseket készítettünk, a foglalkozásokon alkalmanként 6-15 pedagógus vett részt. Az elemzéshez kvalitatív tartalomelemzést alkalmaztunk. A foglalkozások során SWOT analízist is felvettünk. Mindezt a Covid első hulláma alatt 6 félig strukturált interjú felvételével egészítettük ki, melyeket interpretatív fenomenológiai analízissel (IPA) elemeztünk. A foglalkozássorozat végén a résztvevők Flow kérdőívet töltöttek ki. Eredmények: A kérdőív eredményei szerint a szervezeti bizalom és a közösség jól működik, a további vizsgálatok eredményei azonban rávilágítottak arra, hogy a csoporttagok közötti kommunikáció nem kielégítő. A vezetővel kapcsolatos bizalom hiánya és a nem megfelelő szervezeti kommunikáció miatt a bizalom kiépítése kulcsfontosságúvá vált. A jó kollegiális viszonyok és közösség mellett a foglalkozások hatására a résztvevők reflektáltak a tantestület kettéosztottságára is. A kiégés meghatározó téma volt a foglalkozások során, mert a tanárok úgy érezték, ez valós fenyegetést jelent számukra, és erősebb motivációra, több továbbképzésre lenne szükségük. A foglalkozássorozat végére azonosították, hogy a problémáik megfogalmazásához, a közös fellépéshez, valamint a közös célok kijelöléséhez szorosabb együttműködésre lenne szükségük, és fontos lenne, hogy az igazgató partneribb, demokratikusabb és átláthatóbb működésre álljon át. A foglalkozássorozat hatással volt a résztvevők közösségének együttműködésére, és a foglalkozásokon részt vevő pedagógusok a színházi nevelés, a dráma módszerével kapcsolatban új ismeretekre tettek szert. A foglalkozássorozat végére a résztvevők azonosították a nehézségeket és a szakmai kihívásokat, továbbá közös megoldási javaslatokat és célokat fogalmaztak meg. Következtetések: A foglalkozássorozat végén a résztvevők képesek voltak felismerni a kihívást jelentő pedagógiai helyzeteket, és reflektáltak is azokra. A rendszerszintű problémákat azok összetettségében látták, nehézségeiket és problémáikat artikulálták, arról komplex képet alkottak, és a közösség erejét a problémamegoldáshoz szükséges összetevőként azonosították. A foglalkozássorozat végére – annak hatására – már érzelmileg is képesek voltak egymás felé fordulni, megfogalmazni nehézségeiket, és érzelmi támogatást nyújtani az azt igénylőknek.
Background and objectives: The Hungarian research conducted by
Nyitott Kör was realized as part ... more Background and objectives: The Hungarian research conducted by Nyitott Kör was realized as part of a 29-month international Theatre in Education project. The aim of the research was to examine the impact of Drama and Theatre in Education on teachers’ well-being, since there had been previous studies underlining the positive influence of drama on health and well-being. Methods: Our exploratory case study was art-based and can be categorised as participatory action research (PAR). The sample consisted of a teachers’ collective working in a primary school in Budapest, Hungary. The survey about the organisation had 33 respondents from the 36 employees working there. Our sessions, which were held for 6-15 people per occasion, were observed and recorded. The information gained from these observations was processed via qualitative content analysis. During the sessions, we also prepared a SWOT-PEST analysis. These were then complemented with six semi-structured in-depth interviews, which were processed with the help of IPA (interpretative phenomenological analysis). At the end of the sequence of workshops, participants also responded to a Flow Questionnaire. Results: According to the results of the survey, organisational trust and the community seemed to be functioning well; however, the results of further analysis revealed that communication between members of the group is not satisfactory. Due to the lack of trust towards the leader and the low level of organisational communication, building trust became a key element. As a result of the Encounters, in addition to the good relations between colleagues and the sense of community, participants also reflected on the dividedness of the teaching staff. Burnout was also a defining theme during the sessions, as teachers felt that it had been threatening them and that they needed stronger motivation and more training and education. By the end of the series of sessions, they identified that in order to conceive the problems, step up together, and set their common goals they need closer cooperation, and it would also be important that the headmaster should shift to a more cooperative, democratic, and transparent way of working. The series of encounters influenced teamwork in the community, and participants gained new knowledge related to Drama and Theatre. By the end of the series, participants were able to identify main difficulties and professional challenges and came up with common suggestions for solutions and common goals. Conclusion: By the end of the sequence of workshops, participants were able to recognise challenging pedagogical situations and reflect on them. They saw systemic-level problems in their complexity, were able to articulate their own difficulties and problems and form a compound picture of them, and identified the strength of the group as a component to resolve these issues. As an outcome of the series, by the end, they were emotionally capable of turning to one another, speaking out on their difficulties and providing emotional support for those in need. Keywords: teachers’ well-being, drama, Theatre in Education, burnout, organisation
During the COVID-19 pandemic, curfew restrictions increased the additional burden on mothers, som... more During the COVID-19 pandemic, curfew restrictions increased the additional burden on mothers, some of which was eased by online platforms. Our study aimed to explore Hungarian mothers’ online experiences during the pandemic and was informed by the self-determination theory. Semi-structured interviews were conducted with 12 mothers during two different waves of the pandemic. The interviewees considered online communication as essential to their daily lives, yet often lacked time. At the onset of the pandemic, there was a surge in news consumption, which became overly stressful over time. Online education also fell to mothers, which was just as stressful as the home office. However, the transition to online platforms accelerated by the COVID pandemic also granted mothers broader access beyond traditional constraints of childcare duties that confined them in time and space to their homes, empowering them with newfound flexibility and opportunity, helping mothers navigate relatedness, competence, and autonomy. Keywords: COVID-19, Online burdens of caring, News consumption, Pandemic learning, Home office, Digital leisure
Sándor, A., Rékasi, N. & Cserti-Szauer, Cs.(eds.). Bábeli rend. Fogyatékosság és innováció Magyarországon, 2023
a f o g y a t é k o s s á g é s é p s é g I z m u s m e g k ö z e l í t é s e I A fogyAtékossÁg é... more a f o g y a t é k o s s á g é s é p s é g I z m u s m e g k ö z e l í t é s e I A fogyAtékossÁg és épségIzmus mEgközELítésEI
Háttér és célkitűzések: A bullying Magyarországon az utóbbi években egyre inkább a kutatások közé... more Háttér és célkitűzések: A bullying Magyarországon az utóbbi években egyre inkább a kutatások középpontjába kerül, azonban a művészetalapú kutatás eszközeinek alkalmazásával való vizsgálatokra jelenleg nincs példa. A kutatás fókuszában színházi nevelési előadások kvázi kísérleti jellegű hatásvizsgálata áll. Arra a kérdésre kerestük a választ, hogy milyen hatásai lehetnek ezeknek a foglalkozásoknak az érintett osztályok bullyinggal kapcsolatos gondolkodására, attitűdjére. Módszer: A részvételi akciókutatásra épülő hatásmérés során kevert módszertant alkalmaztunk. A kvantitatív vizsgálat során kérdőívet töltettünk ki a vizsgálati (12 csoport, 335/258 résztvevő) és kontrollcsoport (12 csoport, 285/262 résztvevő) diákjaival a beavatkozás előtt és után. Az elő- és utótesztelés viszonylatában osztályszinten aggregált adatokat hasonlítottunk össze. A kvalitatív részben a foglalkozás előtt és után félig strukturált interjút készítettünk az osztályfőnökkel, nyílt, kvalitatív megfigyeléssel vizsgáltuk magát a foglalkozást, és rövid, értékelő félig strukturált interjút készítettünk a színész-drámatanárokkal is. Eredmények: A kétutas faktoriális varianciaanalízis megerősíti, hogy szignifikáns mértékben csökkent a bullying problémaérzékelése mindkét csoportban. Összehasonlítottuk a bullying problémaérzékelést befolyásoló változókat az elő- és utóteszt viszonylatában (lineáris regresszió),ahol azt tapasztaltuk, hogy az áldozat szerepe helyett a foglalkozás után már a szemlélő szerepére helyeződött a hangsúly. A kvalitatív elemzések során kitértünk az osztályfőnök meghatározó szerepére, valamint a bullying szereplőivel kapcsolatos attitűdökre. Emellett komplexen elemeztük a beavatkozás kontextusát a felelősség-tulajdonítás kérdéskörének feltárásával, és a foglalkozásokkal kapcsolatos attitűdök részletes elemzésével. Következtetések: A kutatás alátámasztotta, hogy a bullying a közösség működésébe ágyazottan, a normarendszer részeként zajlik, és az események fenntartásában vagy megállításában minden szereplőnek van felelőssége. Jelen kutatás legfőbb eredményei közé tartozik egy-egy közösség attitűdváltozásának mélyebb megismerése, valamint a pedagógus kulcsszerepének és felelősségének azonosítása, aki mintát jelent a tanulók számára. További eredményünk, hogy a színházi nevelési előadás közösségre gyakorolt hatása jelentős, és az intervenció során jól alkalmazható. Kulcsszavak: színházi nevelés, bullying, hatásmérés, akciókutatás
Background and aims: There is a cultural stereotype that considers women living with disabilities... more Background and aims: There is a cultural stereotype that considers women living with disabilities unfit for reproduction. The aim of this study is to investigate the experiences of visually impaired women regarding motherhood and their perception of the dominant social group’s attitude. Methods: In the current study we conducted semi-structured interviews with five visually impaired mothers, which we analyzed with interpretative phenomenological analysis (IPA) due to the sensitivity of the topic. Results: In our analysis of the interviews, we identified the attitude of the broader environment’s as the master theme. Several new themes appeared within the other themes we examined. Within the master theme of gender role expectations and stereotypes, the themes of maternal identity and the experience of motherhood, the coordination of roles and the contribution of the husband/father surfaced. Additionally, within the master theme of microenvironment, the themes of small communities and family’s attitude emerged, while within the master theme of health and social care, the themes of prenatal care and giving birth, health visitors and paediatric and social care appeared. Discussion: The typical experience of visually impaired mothers is primarily that they are treated as a person with disability by members of the dominant social group. Emphasizing their competence plays a major role in their lives as, based on their experiences, members of the social majority question its existence, while their families’ attitude towards them is characteristically paternalistic. It is not only the family members but also health care employees who express doubts regarding their suitability as parents. And similarly to family members, occasionally, they go so far as to suggest the possibility of abortion. Keywords: visually impaired persons, motherhood, attitudes of dominant social group, interpretative phenomenological analysis (IPA)
Háttér és célok: Az integráció elvitathatatlan kedvező hatásai ellenére a fogyatékossággal élő ta... more Háttér és célok: Az integráció elvitathatatlan kedvező hatásai ellenére a fogyatékossággal élő tanulók integrált oktatásban való sikeres részvétele számos esetben nem kellően eredményes. Ebben hangsúlyos szerepet játszik az intézmény, a pedagógusok, a látó diákok megfelelő tájékozódása és tájékoztatása, valamint a látássérült diák érkezésére való felkészítésük. Jelen vizsgálat célja volt feltárni ennek az összetett, az integráció sikerességét meghatározó háttérnek egyik komponensét, a kortársak szerepét. Módszer: A vizsgálatban részt vevő 31 látássérült személy között veleszületett és szerzett látássérüléssel élő személyek (vak, aliglátó és gyengénlátó személyek) is szerepeltek. Ebből 30 fő vett részt szegregált és integrált oktatásban egyaránt. A szociális konstruktivista szemléletű elemzés során a félig strukturált interjúkat kvalitatív tematikus elemzéssel elemeztük. Kutatási kérdéseink a következők voltak: „Milyen módon jelennek meg a látássérült személyek tapasztalataiban és percepcióiban az egyes oktatási intézményekben szerzett tapasztalatok? Hogyan emlékeznek vissza, mi jellemezte a kortársak attitűdjét?”. A kódolás során kibontakozó témákat altémákba, majd azokat főtémákba soroltuk. Eredmények: Jelen tanulmány az iskola szereplőinek a látássérült személyek oktatási intézményekben szerzett tapasztalataira gyakorolt hatását mutatja be. Eredményei szerint az intézmény típusa meghatározó szereppel bírt, így tárgyaltuk a szegregált iskolai közösség jellemzői mellett a látó közösségbe kerülés során szerzett adaptációs tapasztalatokat is. Emellett kiemelkedő téma volt a tanári attitűd és a szülők szerepe is, amely az intézményes támogatás részét képezte. A kortárs viszonyulást főként az osztályközösség attitűdje és a segítő kapcsolatok mutatták. A kortárskapcsolatokban jelentkező problémák az interjúalanyok esetében gyakran státuszvesztéshez és marginalizált helyzethez vezettek. A bullying úgy a csoportok közötti, mint a látássérült személyek egymás közötti kapcsolatában gyakori tapasztalat volt. Következtetések: Az interjú résztvevőinek diákévei alatt az integráció még rendkívül kiforratlan volt, így az intézményvezetők és az osztályfőnökök nem tudtak kellően felkészülni a látássérült diákok érkezésére, és így azok kortársait sem tudták megfelelően felkészíteni. A látássérült diákok pedig jellemzően peremhelyzetbe sodródtak. Vizsgálatunk tárgyát képezték továbbá a látó és látássérült személyek közötti, illetve a szegregált közösségen belüli bullying jellemzői is. Legfontosabb eredményeink közé tartozik, hogy a pedagógusnak meghatározó szerepe van a kortársközösség látássérült személyhez való viszonyulásában, hiszen a diákokra negatív hatással van a tanár ellenséges attitűdje, ugyanakkor a pozitív diszkriminációnak is számos negatív hozadékát tártuk fel. A szülők szerepét vizsgálva megállapítottuk, hogy szerepük nem kizárólag az érintett diák oldaláról bizonyult jelentősnek, hanem az osztálytársak szüleinek viszonyulása is erős jelentőséggel bírt.
Háttér: A rendszerváltást követő első években erősödött a romaellenesség Magyarországon, de néhán... more Háttér: A rendszerváltást követő első években erősödött a romaellenesség Magyarországon, de néhány évvel később már csökkentést tapasztalhatunk az elutasítás nyílt kifejeződésében. A kétezres évektől a fokozódó társadalmi, majd gazdasági válság révén kialakult feszültségek hatására az előítéletesség mértéke újra növekedni kezdett. Célok: Kutatásunkban arra kerestük a választ, hogy ma a magyar társadalom tagjai milyen attitűdökkel rendelkeznek a romákkal kapcsolatban. Célunk az volt, hogy egy online, illesztett reprezentatív mintán (N = 1005) kérdőív segítségével felmérjük, milyen arányban határozzák meg a romákkal szembeni elfogadáselutasítás mértékét az előítéletességre való hajlam mellett a demográfiai változók, a politikai orientáció és nemzeti identitás vagy a konkrét csoportnak tulajdonított attribútumok. Eredmények: A korábbi kutatásokkal ellentétben eredményeink a demográfiai tényezők, a politikai orientáció és a nemzeti identitás másodlagos szerepét mutatták ki, míg a csoportnak tulajdonított felelősség és entitativitás kiemelkedő szerepet kapott a romákkal szembeni elutasítás mértékének bejóslásában. Konklúzió: Megállapíthatjuk, hogy a romákkal szembeni elutasítás annyira elterjedtté vált, kifejezése oly felszabadult és nyílt, hogy az előítéletességgel általában összefüggő tényezők alapján a romaellenesség nem bejósolható. A romákkal szembeni előítéletek csökkentésére irányuló törekvéseknek tehát figyelembe kell venniük, hogy ma Magyarországon a romaellenesség nem ütközik morális akadályokba, így gyakorlatilag a társadalom minden rétegében magas értéket mutat, akár egy általános egalitáriánus értékrend mellett is.
Bevezetés
A projekt bemutatása
„Az inkluzív szemléletű és magas minőségre törekvő oktatás
a dina... more Bevezetés A projekt bemutatása
„Az inkluzív szemléletű és magas minőségre törekvő oktatás a dinamikus és igazságos társadalmak alapja.” Desmond Tutu
A Nyitott Körben 2016 szeptemberétől kezdődően megkíséreltünk kifejleszteni és alkalmazni egy interdiszciplináris (szociálpszichológiai és neveléstudományi eszközöket használó) kutatási módszertant. Célunk a színházi nevelési előadások mint beavatkozások hatásának mérése volt. A kutatás egy húsz hónapon át tartó, nemzetközi stratégiai együttműködés keretében zajlott, az Erasmus+ ifjúsági programjának támogatásával. Szerbiai, ciprusi és romániai partnereink szintén drámás eszközökkel dolgoznak, illetve preventív és intervenciós jellegű programokat hoznak létre, amelyeket iskolákban valósítanak meg. Habár a négy társulat módszereiben jelentős különbségek látszottak, a projektben egy központi problémakört meg tudtunk határozni, amely egyben a kutatás fókuszává is vált. A bullying, vagyis az iskolai kiközösítés, megfélemlítés, a partnerekkel való egyeztetés során került a középpontba; mind a négy szervezet rendelkezik olyan drámás programmal, amelyet az említett téma hívott életre. Célkitűzéseink közé tartozott, hogy a projekt egyes elemei olyan módon épüljenek egymásra, hogy egyrészt a résztvevő szervezetek saját módszereiket fejleszthessék, beépítve a partnerek jó gyakorlatait saját tervezésükbe, másrészt pedig a kutatás egyes szakaszaiban felszínre kerülő részeredmények befolyásolják a társulatok újabb tervezési munkáit.
INTRODUCTION
“Inclusive, good-quality education is a foundation for dynamic and equitable societi... more INTRODUCTION “Inclusive, good-quality education is a foundation for dynamic and equitable societies.” Desmond Tutu
In our quickly changing and globalizing world we often focus on individual assertiveness, but we tend to forget about the importance of functional communities and tolerant environments where one can feel safe and supported. To be more precise, we want to emphasize the relevance of those in theory, but when it comes to practice, we face many difficulties and lack of tools and patterns to facilitate young people. In order to create groups that count with the active participation of all, accepting the diversity of personalities is a key, regardless of physical appearance, interest, religion, race, economic background and culture.
Our twenty-month long project, beginning in September 2016, addressed the topic of bullying, with a special focus on youth communities. The project was carried out by four civil society s from four different European countries. These s work through non-formal education and drama/theatre methods but have different approaches. We also deal with dissimilar aspects of the mentioned issue, determined by our geographical, cultural and infrastructural characteristics.
In the project partnership Cedeum from Belgrade, Serbia; Sigma Art from Bucharest, Romania and TheatrEtc from Nicosia, Cyprus have participated, while the coordinator was Nyitott Kör Egyesület (Open Circle Association), from Budapest, Hungary. During the project, we have managed to see the working environment and practices of each , share the most burning tendencies of local bullying research, organize a training course for the creation of a common ground, and gain a deeper understanding about the field of each countries’ applied drama and theatre practices. The s intended to elaborate their own methodologies to research and assess their drama activities impact, focusing on bullying and group cohesion. As a result of our collaboration – after the training we shared – we could all develop a new drama/theatre based activities for young people, focusing rather on the prevention of bullying, than the intervention of such phenomena. A new online, Android application was also developed, which we tested as a tool for educational purposes, in our drama based programmes. This book contains the results of our Research and the results of the R.U.In? project.
Háttér és célkitűzések: A Nyitott Kör által szervezett magyar kutatás egy 29 hónapos, nemzetközi ... more Háttér és célkitűzések: A Nyitott Kör által szervezett magyar kutatás egy 29 hónapos, nemzetközi színházi nevelési projekt részeként valósult meg 2019 szeptembere és 2020 novembere között. A vizsgálat célja az volt, hogy feltárjuk a színházi nevelés hatását a pedagógusok jóllétére, hiszen korábbi kutatások igazolták a dráma egészségre és jóllétre gyakorolt pozitív hatását. Módszer: Feltáró jellegű esettanulmányunk művészetalapú, részvételi akciókutatás volt. A mintában egy budapesti általános iskola dolgozói szerepeltek. A szervezetet felmérő kérdőívet a 36 fős közösségből 33-an töltötték ki. A foglalkozásokon már kizárólag az intézmény pedagógusai vettek részt. A workshopokról megfigyeléseket készítettünk, a foglalkozásokon alkalmanként 6-15 pedagógus vett részt. Az elemzéshez kvalitatív tartalomelemzést alkalmaztunk. A foglalkozások során SWOT analízist is felvettünk. Mindezt a Covid első hulláma alatt 6 félig strukturált interjú felvételével egészítettük ki, melyeket interpretatív fenomenológiai analízissel (IPA) elemeztünk. A foglalkozássorozat végén a résztvevők Flow kérdőívet töltöttek ki. Eredmények: A kérdőív eredményei szerint a szervezeti bizalom és a közösség jól működik, a további vizsgálatok eredményei azonban rávilágítottak arra, hogy a csoporttagok közötti kommunikáció nem kielégítő. A vezetővel kapcsolatos bizalom hiánya és a nem megfelelő szervezeti kommunikáció miatt a bizalom kiépítése kulcsfontosságúvá vált. A jó kollegiális viszonyok és közösség mellett a foglalkozások hatására a résztvevők reflektáltak a tantestület kettéosztottságára is. A kiégés meghatározó téma volt a foglalkozások során, mert a tanárok úgy érezték, ez valós fenyegetést jelent számukra, és erősebb motivációra, több továbbképzésre lenne szükségük. A foglalkozássorozat végére azonosították, hogy a problémáik megfogalmazásához, a közös fellépéshez, valamint a közös célok kijelöléséhez szorosabb együttműködésre lenne szükségük, és fontos lenne, hogy az igazgató partneribb, demokratikusabb és átláthatóbb működésre álljon át. A foglalkozássorozat hatással volt a résztvevők közösségének együttműködésére, és a foglalkozásokon részt vevő pedagógusok a színházi nevelés, a dráma módszerével kapcsolatban új ismeretekre tettek szert. A foglalkozássorozat végére a résztvevők azonosították a nehézségeket és a szakmai kihívásokat, továbbá közös megoldási javaslatokat és célokat fogalmaztak meg. Következtetések: A foglalkozássorozat végén a résztvevők képesek voltak felismerni a kihívást jelentő pedagógiai helyzeteket, és reflektáltak is azokra. A rendszerszintű problémákat azok összetettségében látták, nehézségeiket és problémáikat artikulálták, arról komplex képet alkottak, és a közösség erejét a problémamegoldáshoz szükséges összetevőként azonosították. A foglalkozássorozat végére – annak hatására – már érzelmileg is képesek voltak egymás felé fordulni, megfogalmazni nehézségeiket, és érzelmi támogatást nyújtani az azt igénylőknek.
Background and objectives: The Hungarian research conducted by
Nyitott Kör was realized as part ... more Background and objectives: The Hungarian research conducted by Nyitott Kör was realized as part of a 29-month international Theatre in Education project. The aim of the research was to examine the impact of Drama and Theatre in Education on teachers’ well-being, since there had been previous studies underlining the positive influence of drama on health and well-being. Methods: Our exploratory case study was art-based and can be categorised as participatory action research (PAR). The sample consisted of a teachers’ collective working in a primary school in Budapest, Hungary. The survey about the organisation had 33 respondents from the 36 employees working there. Our sessions, which were held for 6-15 people per occasion, were observed and recorded. The information gained from these observations was processed via qualitative content analysis. During the sessions, we also prepared a SWOT-PEST analysis. These were then complemented with six semi-structured in-depth interviews, which were processed with the help of IPA (interpretative phenomenological analysis). At the end of the sequence of workshops, participants also responded to a Flow Questionnaire. Results: According to the results of the survey, organisational trust and the community seemed to be functioning well; however, the results of further analysis revealed that communication between members of the group is not satisfactory. Due to the lack of trust towards the leader and the low level of organisational communication, building trust became a key element. As a result of the Encounters, in addition to the good relations between colleagues and the sense of community, participants also reflected on the dividedness of the teaching staff. Burnout was also a defining theme during the sessions, as teachers felt that it had been threatening them and that they needed stronger motivation and more training and education. By the end of the series of sessions, they identified that in order to conceive the problems, step up together, and set their common goals they need closer cooperation, and it would also be important that the headmaster should shift to a more cooperative, democratic, and transparent way of working. The series of encounters influenced teamwork in the community, and participants gained new knowledge related to Drama and Theatre. By the end of the series, participants were able to identify main difficulties and professional challenges and came up with common suggestions for solutions and common goals. Conclusion: By the end of the sequence of workshops, participants were able to recognise challenging pedagogical situations and reflect on them. They saw systemic-level problems in their complexity, were able to articulate their own difficulties and problems and form a compound picture of them, and identified the strength of the group as a component to resolve these issues. As an outcome of the series, by the end, they were emotionally capable of turning to one another, speaking out on their difficulties and providing emotional support for those in need. Keywords: teachers’ well-being, drama, Theatre in Education, burnout, organisation
Uploads
Papers by Lilla Lendvai
Keywords: COVID-19, Online burdens of caring, News consumption, Pandemic learning, Home office, Digital leisure
hatásai lehetnek ezeknek a foglalkozásoknak az érintett osztályok bullyinggal kapcsolatos gondolkodására, attitűdjére.
Módszer: A részvételi akciókutatásra épülő hatásmérés során kevert módszertant alkalmaztunk. A kvantitatív vizsgálat során kérdőívet töltettünk ki a vizsgálati (12 csoport, 335/258 résztvevő) és kontrollcsoport (12 csoport, 285/262 résztvevő) diákjaival a beavatkozás előtt és után. Az elő- és utótesztelés viszonylatában osztályszinten aggregált adatokat hasonlítottunk össze. A kvalitatív részben a foglalkozás előtt és után félig strukturált interjút készítettünk az osztályfőnökkel, nyílt, kvalitatív megfigyeléssel vizsgáltuk magát a foglalkozást, és rövid, értékelő félig strukturált interjút készítettünk a színész-drámatanárokkal is.
Eredmények: A kétutas faktoriális varianciaanalízis megerősíti, hogy szignifikáns mértékben csökkent a bullying problémaérzékelése mindkét csoportban. Összehasonlítottuk a bullying problémaérzékelést befolyásoló változókat az elő- és utóteszt viszonylatában (lineáris regresszió),ahol azt tapasztaltuk, hogy az áldozat szerepe helyett a foglalkozás után már a szemlélő szerepére helyeződött a hangsúly. A kvalitatív elemzések során kitértünk az osztályfőnök meghatározó szerepére, valamint a bullying szereplőivel kapcsolatos attitűdökre.
Emellett komplexen elemeztük a beavatkozás kontextusát a felelősség-tulajdonítás kérdéskörének feltárásával, és a foglalkozásokkal kapcsolatos attitűdök részletes elemzésével.
Következtetések: A kutatás alátámasztotta, hogy a bullying a közösség működésébe ágyazottan, a normarendszer részeként zajlik, és az események fenntartásában vagy megállításában minden szereplőnek van felelőssége. Jelen kutatás legfőbb eredményei közé tartozik
egy-egy közösség attitűdváltozásának mélyebb megismerése, valamint a pedagógus kulcsszerepének és felelősségének azonosítása, aki mintát jelent a tanulók számára. További eredményünk, hogy a színházi nevelési előadás közösségre gyakorolt hatása jelentős, és az intervenció során jól alkalmazható.
Kulcsszavak: színházi nevelés, bullying, hatásmérés, akciókutatás
Methods: In the current study we conducted semi-structured interviews with five visually impaired mothers, which we analyzed with interpretative phenomenological analysis (IPA) due to the sensitivity of the topic.
Results: In our analysis of the interviews, we identified the attitude of the broader environment’s as the master theme. Several new themes appeared within the other themes we examined. Within the master theme of gender role expectations and stereotypes, the themes of maternal identity and the experience of motherhood, the coordination of roles and the contribution of the husband/father surfaced. Additionally, within the master theme of microenvironment, the themes of small communities and family’s attitude emerged, while within the master theme of health and social care, the themes of prenatal care and giving birth, health visitors and paediatric and social care appeared.
Discussion: The typical experience of visually impaired mothers is primarily that they are treated as a person with disability by members of the dominant social group. Emphasizing their competence plays a major role in their lives as, based on their experiences, members of the social majority question its existence, while their families’ attitude towards them is characteristically paternalistic. It is not only the family members but also health care employees who express doubts regarding their suitability as parents. And similarly to family members, occasionally, they go so far as to suggest the possibility of abortion.
Keywords: visually impaired persons, motherhood, attitudes of dominant social group, interpretative phenomenological analysis (IPA)
Módszer: A vizsgálatban részt vevő 31 látássérült személy között veleszületett és szerzett látássérüléssel élő személyek (vak, aliglátó és gyengénlátó személyek) is szerepeltek. Ebből 30 fő vett részt szegregált és integrált oktatásban egyaránt. A szociális konstruktivista szemléletű elemzés során a félig strukturált interjúkat kvalitatív tematikus elemzéssel elemeztük. Kutatási kérdéseink a következők voltak: „Milyen módon jelennek meg a látássérült személyek tapasztalataiban és percepcióiban az egyes oktatási intézményekben szerzett tapasztalatok? Hogyan emlékeznek vissza, mi jellemezte a kortársak attitűdjét?”. A kódolás során kibontakozó témákat altémákba, majd azokat főtémákba soroltuk.
Eredmények: Jelen tanulmány az iskola szereplőinek a látássérült személyek oktatási intézményekben szerzett tapasztalataira gyakorolt hatását mutatja be. Eredményei szerint az intézmény típusa meghatározó szereppel bírt, így tárgyaltuk a szegregált iskolai közösség jellemzői mellett a látó közösségbe kerülés során szerzett adaptációs tapasztalatokat is. Emellett kiemelkedő téma volt a tanári attitűd és a szülők szerepe is, amely az intézményes támogatás részét képezte. A kortárs viszonyulást főként az osztályközösség attitűdje és a segítő kapcsolatok mutatták. A kortárskapcsolatokban jelentkező problémák az interjúalanyok esetében gyakran státuszvesztéshez és marginalizált helyzethez vezettek. A bullying úgy a csoportok közötti, mint a látássérült személyek egymás közötti kapcsolatában gyakori tapasztalat volt.
Következtetések: Az interjú résztvevőinek diákévei alatt az integráció még rendkívül kiforratlan volt, így az intézményvezetők és az osztályfőnökök nem tudtak kellően felkészülni a látássérült diákok érkezésére, és így azok kortársait sem tudták megfelelően felkészíteni. A látássérült diákok pedig jellemzően peremhelyzetbe sodródtak. Vizsgálatunk tárgyát képezték továbbá a látó és látássérült személyek közötti, illetve a szegregált közösségen belüli bullying jellemzői is. Legfontosabb eredményeink közé tartozik, hogy a pedagógusnak meghatározó szerepe van a kortársközösség látássérült személyhez való viszonyulásában, hiszen a diákokra negatív hatással van a tanár ellenséges attitűdje, ugyanakkor a pozitív diszkriminációnak is számos negatív hozadékát tártuk fel. A szülők szerepét vizsgálva megállapítottuk, hogy szerepük nem kizárólag az érintett diák oldaláról bizonyult jelentősnek, hanem az osztálytársak szüleinek viszonyulása is erős jelentőséggel bírt.
Célok: Kutatásunkban arra kerestük a választ, hogy ma a magyar társadalom tagjai milyen attitűdökkel rendelkeznek a romákkal kapcsolatban. Célunk az volt, hogy egy online, illesztett reprezentatív mintán (N = 1005) kérdőív segítségével felmérjük, milyen arányban határozzák meg a romákkal szembeni elfogadáselutasítás mértékét az előítéletességre való hajlam mellett a demográfiai változók, a politikai orientáció és nemzeti identitás vagy a konkrét csoportnak tulajdonított attribútumok.
Eredmények: A korábbi kutatásokkal ellentétben eredményeink a demográfiai tényezők, a politikai orientáció és a nemzeti identitás másodlagos szerepét mutatták ki, míg a csoportnak tulajdonított felelősség és entitativitás kiemelkedő szerepet kapott a romákkal szembeni elutasítás mértékének bejóslásában.
Konklúzió: Megállapíthatjuk, hogy a romákkal szembeni elutasítás annyira elterjedtté vált, kifejezése oly felszabadult és nyílt, hogy az előítéletességgel általában összefüggő tényezők alapján a romaellenesség nem bejósolható. A romákkal szembeni előítéletek csökkentésére irányuló törekvéseknek tehát figyelembe kell venniük, hogy ma Magyarországon a romaellenesség nem ütközik morális akadályokba, így gyakorlatilag a társadalom minden rétegében magas értéket mutat, akár egy általános egalitáriánus értékrend mellett is.
Books by Lilla Lendvai
A projekt bemutatása
„Az inkluzív szemléletű és magas minőségre törekvő oktatás
a dinamikus és igazságos társadalmak alapja.”
Desmond Tutu
A Nyitott Körben 2016 szeptemberétől kezdődően megkíséreltünk kifejleszteni és alkalmazni egy interdiszciplináris (szociálpszichológiai és neveléstudományi eszközöket használó) kutatási módszertant. Célunk a színházi nevelési előadások mint beavatkozások hatásának mérése volt.
A kutatás egy húsz hónapon át tartó, nemzetközi stratégiai együttműködés keretében zajlott, az Erasmus+ ifjúsági programjának támogatásával. Szerbiai, ciprusi és romániai partnereink szintén drámás eszközökkel dolgoznak, illetve preventív és intervenciós jellegű programokat hoznak létre, amelyeket iskolákban valósítanak meg.
Habár a négy társulat módszereiben jelentős különbségek látszottak, a projektben egy központi problémakört meg tudtunk határozni, amely egyben a kutatás fókuszává is vált. A bullying, vagyis az iskolai kiközösítés, megfélemlítés, a partnerekkel való egyeztetés során került a középpontba; mind a négy szervezet rendelkezik olyan drámás programmal, amelyet az említett téma hívott életre.
Célkitűzéseink közé tartozott, hogy a projekt egyes elemei olyan módon épüljenek egymásra, hogy egyrészt a résztvevő szervezetek saját módszereiket fejleszthessék, beépítve a partnerek jó gyakorlatait saját tervezésükbe, másrészt pedig a kutatás egyes szakaszaiban felszínre kerülő részeredmények befolyásolják a társulatok újabb tervezési munkáit.
“Inclusive, good-quality education is a foundation for dynamic and equitable societies.”
Desmond Tutu
In our quickly changing and globalizing world we often focus on individual assertiveness, but we tend to forget about the importance of functional communities and tolerant environments where one can feel safe and supported. To be more precise, we want to emphasize the relevance
of those in theory, but when it comes to practice, we face many difficulties and lack of tools and patterns to facilitate young people. In order to create groups that count with the active participation of all, accepting the diversity of personalities is a key, regardless of physical appearance, interest, religion, race, economic background and culture.
Our twenty-month long project, beginning in September 2016, addressed the topic of bullying, with a special focus on youth communities. The project was carried out by four civil society s from four different European countries. These s work through non-formal education and drama/theatre methods but have different approaches. We also deal with dissimilar aspects of the mentioned issue, determined by our geographical, cultural and infrastructural characteristics.
In the project partnership Cedeum from Belgrade, Serbia; Sigma Art from Bucharest, Romania and TheatrEtc from Nicosia, Cyprus have participated, while the coordinator was Nyitott Kör Egyesület (Open Circle Association), from Budapest, Hungary. During the project, we have managed to see the working environment and practices of each , share the most burning
tendencies of local bullying research, organize a training course for the creation of a common ground, and gain a deeper understanding about the field of each countries’ applied drama and theatre practices. The s intended to elaborate their own methodologies to research and assess
their drama activities impact, focusing on bullying and group cohesion. As a result of our collaboration – after the training we shared – we could all develop a new drama/theatre based activities for young people, focusing rather on the prevention of bullying, than the intervention of such phenomena. A new online, Android application was also developed, which we tested as a tool for educational purposes, in our drama based programmes. This book contains the results of our Research and the results of the R.U.In? project.
Módszer: Feltáró jellegű esettanulmányunk művészetalapú, részvételi akciókutatás volt. A mintában egy budapesti általános iskola dolgozói szerepeltek. A szervezetet felmérő kérdőívet a 36 fős közösségből 33-an töltötték ki. A foglalkozásokon már kizárólag az intézmény pedagógusai vettek részt. A workshopokról megfigyeléseket készítettünk, a foglalkozásokon alkalmanként 6-15 pedagógus vett részt. Az elemzéshez kvalitatív tartalomelemzést alkalmaztunk. A foglalkozások során SWOT analízist is felvettünk. Mindezt a Covid első hulláma alatt 6 félig strukturált interjú felvételével egészítettük ki, melyeket interpretatív fenomenológiai analízissel (IPA) elemeztünk. A foglalkozássorozat végén a résztvevők Flow kérdőívet töltöttek ki.
Eredmények: A kérdőív eredményei szerint a szervezeti bizalom és a közösség jól működik, a további vizsgálatok eredményei azonban rávilágítottak arra, hogy a csoporttagok közötti kommunikáció nem kielégítő. A vezetővel kapcsolatos bizalom hiánya és a nem megfelelő szervezeti kommunikáció miatt a bizalom kiépítése kulcsfontosságúvá vált. A jó kollegiális viszonyok és közösség mellett a foglalkozások hatására a résztvevők reflektáltak a tantestület kettéosztottságára is. A kiégés meghatározó téma volt a foglalkozások során, mert a tanárok úgy érezték, ez valós fenyegetést jelent számukra, és erősebb motivációra, több továbbképzésre lenne szükségük. A foglalkozássorozat végére azonosították, hogy a problémáik megfogalmazásához, a közös fellépéshez, valamint a közös célok kijelöléséhez szorosabb együttműködésre lenne szükségük, és fontos lenne, hogy az igazgató partneribb, demokratikusabb és átláthatóbb működésre álljon át. A foglalkozássorozat hatással volt a résztvevők közösségének együttműködésére, és a foglalkozásokon részt vevő pedagógusok a színházi nevelés, a dráma módszerével kapcsolatban új ismeretekre tettek szert. A foglalkozássorozat végére a résztvevők azonosították a nehézségeket és a szakmai kihívásokat, továbbá közös megoldási javaslatokat és célokat fogalmaztak meg.
Következtetések: A foglalkozássorozat végén a résztvevők képesek voltak felismerni a kihívást jelentő pedagógiai helyzeteket, és reflektáltak is azokra. A rendszerszintű problémákat azok összetettségében látták, nehézségeiket és problémáikat artikulálták, arról komplex képet alkottak, és a közösség erejét a problémamegoldáshoz szükséges összetevőként azonosították. A foglalkozássorozat végére – annak hatására – már érzelmileg is képesek voltak egymás felé fordulni, megfogalmazni nehézségeiket, és érzelmi támogatást nyújtani az azt igénylőknek.
Nyitott Kör was realized as part of a 29-month international Theatre
in Education project. The aim of the research was to examine the
impact of Drama and Theatre in Education on teachers’ well-being,
since there had been previous studies underlining the positive
influence of drama on health and well-being.
Methods: Our exploratory case study was art-based and can be
categorised as participatory action research (PAR). The sample
consisted of a teachers’ collective working in a primary school in
Budapest, Hungary. The survey about the organisation had 33
respondents from the 36 employees working there. Our sessions,
which were held for 6-15 people per occasion, were observed and
recorded. The information gained from these observations was
processed via qualitative content analysis. During the sessions, we also
prepared a SWOT-PEST analysis. These were then complemented
with six semi-structured in-depth interviews, which were processed
with the help of IPA (interpretative phenomenological analysis). At the
end of the sequence of workshops, participants also responded to a
Flow Questionnaire.
Results: According to the results of the survey, organisational trust and
the community seemed to be functioning well; however, the results of
further analysis revealed that communication between members of
the group is not satisfactory. Due to the lack of trust towards the leader
and the low level of organisational communication, building trust
became a key element. As a result of the Encounters, in addition to the
good relations between colleagues and the sense of community,
participants also reflected on the dividedness of the teaching staff.
Burnout was also a defining theme during the sessions, as teachers felt
that it had been threatening them and that they needed stronger
motivation and more training and education. By the end of the series
of sessions, they identified that in order to conceive the problems, step
up together, and set their common goals they need closer cooperation,
and it would also be important that the headmaster should shift to a
more cooperative, democratic, and transparent way of working. The
series of encounters influenced teamwork in the community, and
participants gained new knowledge related to Drama and Theatre. By
the end of the series, participants were able to identify main difficulties
and professional challenges and came up with common suggestions
for solutions and common goals.
Conclusion: By the end of the sequence of workshops, participants
were able to recognise challenging pedagogical situations and reflect
on them. They saw systemic-level problems in their complexity, were
able to articulate their own difficulties and problems and form a
compound picture of them, and identified the strength of the group as
a component to resolve these issues. As an outcome of the series, by the
end, they were emotionally capable of turning to one another, speaking
out on their difficulties and providing emotional support for those in
need.
Keywords: teachers’ well-being, drama, Theatre in Education,
burnout, organisation
Keywords: COVID-19, Online burdens of caring, News consumption, Pandemic learning, Home office, Digital leisure
hatásai lehetnek ezeknek a foglalkozásoknak az érintett osztályok bullyinggal kapcsolatos gondolkodására, attitűdjére.
Módszer: A részvételi akciókutatásra épülő hatásmérés során kevert módszertant alkalmaztunk. A kvantitatív vizsgálat során kérdőívet töltettünk ki a vizsgálati (12 csoport, 335/258 résztvevő) és kontrollcsoport (12 csoport, 285/262 résztvevő) diákjaival a beavatkozás előtt és után. Az elő- és utótesztelés viszonylatában osztályszinten aggregált adatokat hasonlítottunk össze. A kvalitatív részben a foglalkozás előtt és után félig strukturált interjút készítettünk az osztályfőnökkel, nyílt, kvalitatív megfigyeléssel vizsgáltuk magát a foglalkozást, és rövid, értékelő félig strukturált interjút készítettünk a színész-drámatanárokkal is.
Eredmények: A kétutas faktoriális varianciaanalízis megerősíti, hogy szignifikáns mértékben csökkent a bullying problémaérzékelése mindkét csoportban. Összehasonlítottuk a bullying problémaérzékelést befolyásoló változókat az elő- és utóteszt viszonylatában (lineáris regresszió),ahol azt tapasztaltuk, hogy az áldozat szerepe helyett a foglalkozás után már a szemlélő szerepére helyeződött a hangsúly. A kvalitatív elemzések során kitértünk az osztályfőnök meghatározó szerepére, valamint a bullying szereplőivel kapcsolatos attitűdökre.
Emellett komplexen elemeztük a beavatkozás kontextusát a felelősség-tulajdonítás kérdéskörének feltárásával, és a foglalkozásokkal kapcsolatos attitűdök részletes elemzésével.
Következtetések: A kutatás alátámasztotta, hogy a bullying a közösség működésébe ágyazottan, a normarendszer részeként zajlik, és az események fenntartásában vagy megállításában minden szereplőnek van felelőssége. Jelen kutatás legfőbb eredményei közé tartozik
egy-egy közösség attitűdváltozásának mélyebb megismerése, valamint a pedagógus kulcsszerepének és felelősségének azonosítása, aki mintát jelent a tanulók számára. További eredményünk, hogy a színházi nevelési előadás közösségre gyakorolt hatása jelentős, és az intervenció során jól alkalmazható.
Kulcsszavak: színházi nevelés, bullying, hatásmérés, akciókutatás
Methods: In the current study we conducted semi-structured interviews with five visually impaired mothers, which we analyzed with interpretative phenomenological analysis (IPA) due to the sensitivity of the topic.
Results: In our analysis of the interviews, we identified the attitude of the broader environment’s as the master theme. Several new themes appeared within the other themes we examined. Within the master theme of gender role expectations and stereotypes, the themes of maternal identity and the experience of motherhood, the coordination of roles and the contribution of the husband/father surfaced. Additionally, within the master theme of microenvironment, the themes of small communities and family’s attitude emerged, while within the master theme of health and social care, the themes of prenatal care and giving birth, health visitors and paediatric and social care appeared.
Discussion: The typical experience of visually impaired mothers is primarily that they are treated as a person with disability by members of the dominant social group. Emphasizing their competence plays a major role in their lives as, based on their experiences, members of the social majority question its existence, while their families’ attitude towards them is characteristically paternalistic. It is not only the family members but also health care employees who express doubts regarding their suitability as parents. And similarly to family members, occasionally, they go so far as to suggest the possibility of abortion.
Keywords: visually impaired persons, motherhood, attitudes of dominant social group, interpretative phenomenological analysis (IPA)
Módszer: A vizsgálatban részt vevő 31 látássérült személy között veleszületett és szerzett látássérüléssel élő személyek (vak, aliglátó és gyengénlátó személyek) is szerepeltek. Ebből 30 fő vett részt szegregált és integrált oktatásban egyaránt. A szociális konstruktivista szemléletű elemzés során a félig strukturált interjúkat kvalitatív tematikus elemzéssel elemeztük. Kutatási kérdéseink a következők voltak: „Milyen módon jelennek meg a látássérült személyek tapasztalataiban és percepcióiban az egyes oktatási intézményekben szerzett tapasztalatok? Hogyan emlékeznek vissza, mi jellemezte a kortársak attitűdjét?”. A kódolás során kibontakozó témákat altémákba, majd azokat főtémákba soroltuk.
Eredmények: Jelen tanulmány az iskola szereplőinek a látássérült személyek oktatási intézményekben szerzett tapasztalataira gyakorolt hatását mutatja be. Eredményei szerint az intézmény típusa meghatározó szereppel bírt, így tárgyaltuk a szegregált iskolai közösség jellemzői mellett a látó közösségbe kerülés során szerzett adaptációs tapasztalatokat is. Emellett kiemelkedő téma volt a tanári attitűd és a szülők szerepe is, amely az intézményes támogatás részét képezte. A kortárs viszonyulást főként az osztályközösség attitűdje és a segítő kapcsolatok mutatták. A kortárskapcsolatokban jelentkező problémák az interjúalanyok esetében gyakran státuszvesztéshez és marginalizált helyzethez vezettek. A bullying úgy a csoportok közötti, mint a látássérült személyek egymás közötti kapcsolatában gyakori tapasztalat volt.
Következtetések: Az interjú résztvevőinek diákévei alatt az integráció még rendkívül kiforratlan volt, így az intézményvezetők és az osztályfőnökök nem tudtak kellően felkészülni a látássérült diákok érkezésére, és így azok kortársait sem tudták megfelelően felkészíteni. A látássérült diákok pedig jellemzően peremhelyzetbe sodródtak. Vizsgálatunk tárgyát képezték továbbá a látó és látássérült személyek közötti, illetve a szegregált közösségen belüli bullying jellemzői is. Legfontosabb eredményeink közé tartozik, hogy a pedagógusnak meghatározó szerepe van a kortársközösség látássérült személyhez való viszonyulásában, hiszen a diákokra negatív hatással van a tanár ellenséges attitűdje, ugyanakkor a pozitív diszkriminációnak is számos negatív hozadékát tártuk fel. A szülők szerepét vizsgálva megállapítottuk, hogy szerepük nem kizárólag az érintett diák oldaláról bizonyult jelentősnek, hanem az osztálytársak szüleinek viszonyulása is erős jelentőséggel bírt.
Célok: Kutatásunkban arra kerestük a választ, hogy ma a magyar társadalom tagjai milyen attitűdökkel rendelkeznek a romákkal kapcsolatban. Célunk az volt, hogy egy online, illesztett reprezentatív mintán (N = 1005) kérdőív segítségével felmérjük, milyen arányban határozzák meg a romákkal szembeni elfogadáselutasítás mértékét az előítéletességre való hajlam mellett a demográfiai változók, a politikai orientáció és nemzeti identitás vagy a konkrét csoportnak tulajdonított attribútumok.
Eredmények: A korábbi kutatásokkal ellentétben eredményeink a demográfiai tényezők, a politikai orientáció és a nemzeti identitás másodlagos szerepét mutatták ki, míg a csoportnak tulajdonított felelősség és entitativitás kiemelkedő szerepet kapott a romákkal szembeni elutasítás mértékének bejóslásában.
Konklúzió: Megállapíthatjuk, hogy a romákkal szembeni elutasítás annyira elterjedtté vált, kifejezése oly felszabadult és nyílt, hogy az előítéletességgel általában összefüggő tényezők alapján a romaellenesség nem bejósolható. A romákkal szembeni előítéletek csökkentésére irányuló törekvéseknek tehát figyelembe kell venniük, hogy ma Magyarországon a romaellenesség nem ütközik morális akadályokba, így gyakorlatilag a társadalom minden rétegében magas értéket mutat, akár egy általános egalitáriánus értékrend mellett is.
A projekt bemutatása
„Az inkluzív szemléletű és magas minőségre törekvő oktatás
a dinamikus és igazságos társadalmak alapja.”
Desmond Tutu
A Nyitott Körben 2016 szeptemberétől kezdődően megkíséreltünk kifejleszteni és alkalmazni egy interdiszciplináris (szociálpszichológiai és neveléstudományi eszközöket használó) kutatási módszertant. Célunk a színházi nevelési előadások mint beavatkozások hatásának mérése volt.
A kutatás egy húsz hónapon át tartó, nemzetközi stratégiai együttműködés keretében zajlott, az Erasmus+ ifjúsági programjának támogatásával. Szerbiai, ciprusi és romániai partnereink szintén drámás eszközökkel dolgoznak, illetve preventív és intervenciós jellegű programokat hoznak létre, amelyeket iskolákban valósítanak meg.
Habár a négy társulat módszereiben jelentős különbségek látszottak, a projektben egy központi problémakört meg tudtunk határozni, amely egyben a kutatás fókuszává is vált. A bullying, vagyis az iskolai kiközösítés, megfélemlítés, a partnerekkel való egyeztetés során került a középpontba; mind a négy szervezet rendelkezik olyan drámás programmal, amelyet az említett téma hívott életre.
Célkitűzéseink közé tartozott, hogy a projekt egyes elemei olyan módon épüljenek egymásra, hogy egyrészt a résztvevő szervezetek saját módszereiket fejleszthessék, beépítve a partnerek jó gyakorlatait saját tervezésükbe, másrészt pedig a kutatás egyes szakaszaiban felszínre kerülő részeredmények befolyásolják a társulatok újabb tervezési munkáit.
“Inclusive, good-quality education is a foundation for dynamic and equitable societies.”
Desmond Tutu
In our quickly changing and globalizing world we often focus on individual assertiveness, but we tend to forget about the importance of functional communities and tolerant environments where one can feel safe and supported. To be more precise, we want to emphasize the relevance
of those in theory, but when it comes to practice, we face many difficulties and lack of tools and patterns to facilitate young people. In order to create groups that count with the active participation of all, accepting the diversity of personalities is a key, regardless of physical appearance, interest, religion, race, economic background and culture.
Our twenty-month long project, beginning in September 2016, addressed the topic of bullying, with a special focus on youth communities. The project was carried out by four civil society s from four different European countries. These s work through non-formal education and drama/theatre methods but have different approaches. We also deal with dissimilar aspects of the mentioned issue, determined by our geographical, cultural and infrastructural characteristics.
In the project partnership Cedeum from Belgrade, Serbia; Sigma Art from Bucharest, Romania and TheatrEtc from Nicosia, Cyprus have participated, while the coordinator was Nyitott Kör Egyesület (Open Circle Association), from Budapest, Hungary. During the project, we have managed to see the working environment and practices of each , share the most burning
tendencies of local bullying research, organize a training course for the creation of a common ground, and gain a deeper understanding about the field of each countries’ applied drama and theatre practices. The s intended to elaborate their own methodologies to research and assess
their drama activities impact, focusing on bullying and group cohesion. As a result of our collaboration – after the training we shared – we could all develop a new drama/theatre based activities for young people, focusing rather on the prevention of bullying, than the intervention of such phenomena. A new online, Android application was also developed, which we tested as a tool for educational purposes, in our drama based programmes. This book contains the results of our Research and the results of the R.U.In? project.
Módszer: Feltáró jellegű esettanulmányunk művészetalapú, részvételi akciókutatás volt. A mintában egy budapesti általános iskola dolgozói szerepeltek. A szervezetet felmérő kérdőívet a 36 fős közösségből 33-an töltötték ki. A foglalkozásokon már kizárólag az intézmény pedagógusai vettek részt. A workshopokról megfigyeléseket készítettünk, a foglalkozásokon alkalmanként 6-15 pedagógus vett részt. Az elemzéshez kvalitatív tartalomelemzést alkalmaztunk. A foglalkozások során SWOT analízist is felvettünk. Mindezt a Covid első hulláma alatt 6 félig strukturált interjú felvételével egészítettük ki, melyeket interpretatív fenomenológiai analízissel (IPA) elemeztünk. A foglalkozássorozat végén a résztvevők Flow kérdőívet töltöttek ki.
Eredmények: A kérdőív eredményei szerint a szervezeti bizalom és a közösség jól működik, a további vizsgálatok eredményei azonban rávilágítottak arra, hogy a csoporttagok közötti kommunikáció nem kielégítő. A vezetővel kapcsolatos bizalom hiánya és a nem megfelelő szervezeti kommunikáció miatt a bizalom kiépítése kulcsfontosságúvá vált. A jó kollegiális viszonyok és közösség mellett a foglalkozások hatására a résztvevők reflektáltak a tantestület kettéosztottságára is. A kiégés meghatározó téma volt a foglalkozások során, mert a tanárok úgy érezték, ez valós fenyegetést jelent számukra, és erősebb motivációra, több továbbképzésre lenne szükségük. A foglalkozássorozat végére azonosították, hogy a problémáik megfogalmazásához, a közös fellépéshez, valamint a közös célok kijelöléséhez szorosabb együttműködésre lenne szükségük, és fontos lenne, hogy az igazgató partneribb, demokratikusabb és átláthatóbb működésre álljon át. A foglalkozássorozat hatással volt a résztvevők közösségének együttműködésére, és a foglalkozásokon részt vevő pedagógusok a színházi nevelés, a dráma módszerével kapcsolatban új ismeretekre tettek szert. A foglalkozássorozat végére a résztvevők azonosították a nehézségeket és a szakmai kihívásokat, továbbá közös megoldási javaslatokat és célokat fogalmaztak meg.
Következtetések: A foglalkozássorozat végén a résztvevők képesek voltak felismerni a kihívást jelentő pedagógiai helyzeteket, és reflektáltak is azokra. A rendszerszintű problémákat azok összetettségében látták, nehézségeiket és problémáikat artikulálták, arról komplex képet alkottak, és a közösség erejét a problémamegoldáshoz szükséges összetevőként azonosították. A foglalkozássorozat végére – annak hatására – már érzelmileg is képesek voltak egymás felé fordulni, megfogalmazni nehézségeiket, és érzelmi támogatást nyújtani az azt igénylőknek.
Nyitott Kör was realized as part of a 29-month international Theatre
in Education project. The aim of the research was to examine the
impact of Drama and Theatre in Education on teachers’ well-being,
since there had been previous studies underlining the positive
influence of drama on health and well-being.
Methods: Our exploratory case study was art-based and can be
categorised as participatory action research (PAR). The sample
consisted of a teachers’ collective working in a primary school in
Budapest, Hungary. The survey about the organisation had 33
respondents from the 36 employees working there. Our sessions,
which were held for 6-15 people per occasion, were observed and
recorded. The information gained from these observations was
processed via qualitative content analysis. During the sessions, we also
prepared a SWOT-PEST analysis. These were then complemented
with six semi-structured in-depth interviews, which were processed
with the help of IPA (interpretative phenomenological analysis). At the
end of the sequence of workshops, participants also responded to a
Flow Questionnaire.
Results: According to the results of the survey, organisational trust and
the community seemed to be functioning well; however, the results of
further analysis revealed that communication between members of
the group is not satisfactory. Due to the lack of trust towards the leader
and the low level of organisational communication, building trust
became a key element. As a result of the Encounters, in addition to the
good relations between colleagues and the sense of community,
participants also reflected on the dividedness of the teaching staff.
Burnout was also a defining theme during the sessions, as teachers felt
that it had been threatening them and that they needed stronger
motivation and more training and education. By the end of the series
of sessions, they identified that in order to conceive the problems, step
up together, and set their common goals they need closer cooperation,
and it would also be important that the headmaster should shift to a
more cooperative, democratic, and transparent way of working. The
series of encounters influenced teamwork in the community, and
participants gained new knowledge related to Drama and Theatre. By
the end of the series, participants were able to identify main difficulties
and professional challenges and came up with common suggestions
for solutions and common goals.
Conclusion: By the end of the sequence of workshops, participants
were able to recognise challenging pedagogical situations and reflect
on them. They saw systemic-level problems in their complexity, were
able to articulate their own difficulties and problems and form a
compound picture of them, and identified the strength of the group as
a component to resolve these issues. As an outcome of the series, by the
end, they were emotionally capable of turning to one another, speaking
out on their difficulties and providing emotional support for those in
need.
Keywords: teachers’ well-being, drama, Theatre in Education,
burnout, organisation