ász

See also: asz, -asz, and -ász

Hungarian

Etymology

From German As, from French as (“ace”), from Latin as (“a unit”).

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈaːs]

• Audio:

  (file)

• Rhymes: -aːs

Noun

ász (plural ászok)

1. (card games) ace (card with a single spot)
2. (tennis, volleyball) ace (serve won without the opponent hitting the ball)
3. (colloquial) ace (expert at something)
4. ace (excellent military aircraft pilot)

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	ász	ászok
accusative	ászt	ászokat
dative	ásznak	ászoknak
instrumental	ásszal	ászokkal
causal-final	ászért	ászokért
translative	ásszá	ászokká
terminative	ászig	ászokig
essive-formal	ászként	ászokként
essive-modal	—	—
inessive	ászban	ászokban
superessive	ászon	ászokon
adessive	ásznál	ászoknál
illative	ászba	ászokba
sublative	ászra	ászokra
allative	ászhoz	ászokhoz
elative	ászból	ászokból
delative	ászról	ászokról
ablative	ásztól	ászoktól
non-attributive possessive - singular	ászé	ászoké
non-attributive possessive - plural	ászéi	ászokéi

Possessive forms of ász
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	ászom	ászaim
2nd person sing.	ászod	ászaid
3rd person sing.	ásza	ászai
1st person plural	ászunk	ászaink
2nd person plural	ászotok	ászaitok
3rd person plural	ászuk	ászaik

See also

• asz

 

Further reading

• ász in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
• ász in Nóra Ittzés, editor, A magyar nyelv nagyszótára (Nszt.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published a–ez as of 2024).