érc
Hungarian
editEtymology
editBorrowed from German Erz.[1][2]
Pronunciation
editNoun
editérc (plural ércek)
Declension
edit| Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | érc | ércek |
| accusative | ércet | érceket |
| dative | ércnek | érceknek |
| instrumental | érccel | ércekkel |
| causal-final | ércért | ércekért |
| translative | érccé | ércekké |
| terminative | ércig | ércekig |
| essive-formal | ércként | ércekként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | ércben | ércekben |
| superessive | ércen | érceken |
| adessive | ércnél | érceknél |
| illative | ércbe | ércekbe |
| sublative | ércre | ércekre |
| allative | érchez | ércekhez |
| elative | ércből | ércekből |
| delative | ércről | ércekről |
| ablative | érctől | ércektől |
| non-attributive possessive - singular |
ércé | érceké |
| non-attributive possessive - plural |
ércéi | ércekéi |
| Possessive forms of érc | ||
|---|---|---|
| possessor | single possession | multiple possessions |
| 1st person sing. | ércem | érceim |
| 2nd person sing. | érced | érceid |
| 3rd person sing. | érce | ércei |
| 1st person plural | ércünk | érceink |
| 2nd person plural | ércetek | érceitek |
| 3rd person plural | ércük | érceik |
Derived terms
editCompound words
See also
editReferences
edit- ^ érc in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN. (See also its 2nd edition.)
- ^ Eőry, Vilma. Értelmező szótár+ (“Explanatory Dictionary Plus”). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2007. →ISBN
Further reading
edit- érc in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
- érc in Nóra Ittzés, editor, A magyar nyelv nagyszótára (Nszt.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published a–ez as of 2024).