indigó

See also: indigo, Indigo, índigo, and indīgo

Hungarian

Etymology

Borrowed from German Indigo, from Spanish índigo, from Latin indicus, from Ancient Greek ἰνδικόν (indikón, “blue dye from India”).

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈindiɡoː]
• Hyphenation: in‧di‧gó
• Rhymes: -ɡoː

Noun

indigó (plural indigók)

1. anil, indigo (plant)
2. indigo (colour)
3. carbon paper

Declension

Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
	singular	plural
nominative	indigó	indigók
accusative	indigót	indigókat
dative	indigónak	indigóknak
instrumental	indigóval	indigókkal
causal-final	indigóért	indigókért
translative	indigóvá	indigókká
terminative	indigóig	indigókig
essive-formal	indigóként	indigókként
essive-modal	—	—
inessive	indigóban	indigókban
superessive	indigón	indigókon
adessive	indigónál	indigóknál
illative	indigóba	indigókba
sublative	indigóra	indigókra
allative	indigóhoz	indigókhoz
elative	indigóból	indigókból
delative	indigóról	indigókról
ablative	indigótól	indigóktól
non-attributive possessive - singular	indigóé	indigóké
non-attributive possessive - plural	indigóéi	indigókéi

Possessive forms of indigó
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	indigóm	indigóim
2nd person sing.	indigód	indigóid
3rd person sing.	indigója	indigói
1st person plural	indigónk	indigóink
2nd person plural	indigótok	indigóitok
3rd person plural	indigójuk	indigóik

Further reading

• indigó in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN