English

edit

Noun

edit

rangos

  1. plural of rango

Anagrams

edit

Hungarian

edit

Etymology

edit

rang +‎ -os

Pronunciation

edit
  • IPA(key): [ˈrɒŋɡoʃ]
  • Hyphenation: ran‧gos
  • Rhymes: -oʃ

Adjective

edit

rangos (comparative rangosabb, superlative legrangosabb)

  1. prestigious, titled, of rank, grandee (of a person of high status, rank or title)
  2. prestigious, honored, respectable, high level, great, distinguished (a title, place, position, etc. of high esteem)

Declension

edit
Inflection (stem in -a-, back harmony)
singular plural
nominative rangos rangosak
accusative rangosat rangosakat
dative rangosnak rangosaknak
instrumental rangossal rangosakkal
causal-final rangosért rangosakért
translative rangossá rangosakká
terminative rangosig rangosakig
essive-formal rangosként rangosakként
essive-modal
inessive rangosban rangosakban
superessive rangoson rangosakon
adessive rangosnál rangosaknál
illative rangosba rangosakba
sublative rangosra rangosakra
allative rangoshoz rangosakhoz
elative rangosból rangosakból
delative rangosról rangosakról
ablative rangostól rangosaktól
non-attributive
possessive - singular
rangosé rangosaké
non-attributive
possessive - plural
rangoséi rangosakéi

Further reading

edit
  • rangos in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN

Spanish

edit

Noun

edit

rangos

  1. plural of rango