vétség

Hungarian

vét (“to transgress, to infringe”) +‎ -ség (noun-forming suffix)

vétség (plural vétségek)

(law) (minor) offense, transgression, misconduct, delinquency
Synonym: (non-legal, originally religious, also colloquial) vétek

Coordinate term: szabálysértés (formerly kihágás)

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	vétség	vétségek
accusative	vétséget	vétségeket
dative	vétségnek	vétségeknek
instrumental	vétséggel	vétségekkel
causal-final	vétségért	vétségekért
translative	vétséggé	vétségekké
terminative	vétségig	vétségekig
essive-formal	vétségként	vétségekként
essive-modal	—	—
inessive	vétségben	vétségekben
superessive	vétségen	vétségeken
adessive	vétségnél	vétségeknél
illative	vétségbe	vétségekbe
sublative	vétségre	vétségekre
allative	vétséghez	vétségekhez
elative	vétségből	vétségekből
delative	vétségről	vétségekről
ablative	vétségtől	vétségektől
non-attributive possessive - singular	vétségé	vétségeké
non-attributive possessive - plural	vétségéi	vétségekéi