főni

See also: foni and -foni

Hungarian

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈføːni]
• Hyphenation: fő‧ni
• Rhymes: -ni

Etymology 1

fő +‎ -ni

Verb

főni

1. infinitive of fő

Etymology 2

Clipping and -i diminutive of főnök (“boss, chief”).

Noun

főni (plural főnik)

1. (informal, humorous) boss, chief

Declension

Inflection (stem in long/high vowel, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	főni	főnik
accusative	főnit	főniket
dative	főninek	főniknek
instrumental	főnivel	főnikkel
causal-final	főniért	főnikért
translative	főnivé	főnikké
terminative	főniig	főnikig
essive-formal	főniként	főnikként
essive-modal	—	—
inessive	főniben	főnikben
superessive	főnin	főniken
adessive	főninél	főniknél
illative	főnibe	főnikbe
sublative	főnire	főnikre
allative	főnihez	főnikhez
elative	főniből	főnikből
delative	főniről	főnikről
ablative	főnitől	főniktől
non-attributive possessive - singular	főnié	főniké
non-attributive possessive - plural	főniéi	főnikéi

Possessive forms of főni
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	főnim	főnijeim (or főniim)
2nd person sing.	főnid	főnijeid (or főniid)
3rd person sing.	főnije	főnijei (or főnii)
1st person plural	főnink	főnijeink (or főniink)
2nd person plural	főnitek	főnijeitek (or főniitek)
3rd person plural	főnijük	főnijeik (or főniik)