ideális

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

From German ideal or from scientific Latin idealis.[1] With -ális ending.

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈidɛaːliʃ]
  • Hyphenation: ide‧á‧lis
  • Rhymes: -iʃ

Adjective

[edit]

ideális (comparative ideálisabb, superlative legideálisabb)

  1. ideal
    Synonym: eszményi

Declension

[edit]
Inflection of ideális
singular plural
nominative ideális ideálisak
accusative ideálisat
ideálist
ideálisakat
dative ideálisnak ideálisaknak
instrumental ideálissal ideálisakkal
causal-final ideálisért ideálisakért
translative ideálissá ideálisakká
terminative ideálisig ideálisakig
essive-formal ideálisként ideálisakként
essive-modal
inessive ideálisban ideálisakban
superessive ideálison ideálisakon
adessive ideálisnál ideálisaknál
illative ideálisba ideálisakba
sublative ideálisra ideálisakra
allative ideálishoz ideálisakhoz
elative ideálisból ideálisakból
delative ideálisról ideálisakról
ablative ideálistól ideálisaktól
non-attributive
possessive - singular
ideálisé ideálisaké
non-attributive
possessive - plural
ideáliséi ideálisakéi

Derived terms

[edit]

References

[edit]
  1. ^ Tótfalusi, István. Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára (’A Storehouse of Foreign Words: an explanatory and etymological dictionary of foreign words’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. →ISBN

Further reading

[edit]
  • ideális in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN