kérés

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search
See also: Keres, keres, and kereş

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

kér (to ask, request) +‎ -és (noun-forming suffix)

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈkeːreːʃ]
  • Audio:(file)
  • Hyphenation: ké‧rés
  • Rhymes: -eːʃ

Noun

[edit]

kérés (plural kérések)

  1. (chiefly in phrases) verbal noun of kér: request (the act of requesting)
    • 1944, László Nagy, Adjon az Isten (’May God give’)
      nekem a kérés / nagy szégyen / adjon úgyis, ha / nem kérem.
      For me, requesting is a big shame; may he [God] give even if I don’t ask him.
  2. request (the purpose or content of the request)

Declension

[edit]
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative kérés kérések
accusative kérést kéréseket
dative kérésnek kéréseknek
instrumental kéréssel kérésekkel
causal-final kérésért kérésekért
translative kéréssé kérésekké
terminative kérésig kérésekig
essive-formal kérésként kérésekként
essive-modal
inessive kérésben kérésekben
superessive kérésen kéréseken
adessive kérésnél kéréseknél
illative kérésbe kérésekbe
sublative kérésre kérésekre
allative kéréshez kérésekhez
elative kérésből kérésekből
delative kérésről kérésekről
ablative kéréstől kérésektől
non-attributive
possessive - singular
kérésé kéréseké
non-attributive
possessive - plural
kéréséi kérésekéi
Possessive forms of kérés
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. kérésem kéréseim
2nd person sing. kérésed kéréseid
3rd person sing. kérése kérései
1st person plural kérésünk kéréseink
2nd person plural kérésetek kéréseitek
3rd person plural kérésük kéréseik

Further reading

[edit]
  • kérés in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN