kapitulál

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

From German kapitulieren, from Medieval Latin capitulare.[1] With the verb-forming suffix -ál.

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈkɒpitulaːl]
  • Hyphenation: ka‧pi‧tu‧lál
  • Rhymes: -aːl

Verb

[edit]

kapitulál

  1. (intransitive) to capitulate

Conjugation

[edit]

References

[edit]
  1. ^ Tótfalusi, István. Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára (’A Storehouse of Foreign Words: an explanatory and etymological dictionary of foreign words’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. →ISBN

Further reading

[edit]