munkája

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

munka +‎ -ja (possessive suffix)

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈmuŋkaːjɒ]
  • Hyphenation: mun‧ká‧ja

Noun

[edit]

munkája

  1. third-person singular single-possession possessive of munka

Declension

[edit]
Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
singular plural
nominative munkája
accusative munkáját
dative munkájának
instrumental munkájával
causal-final munkájáért
translative munkájává
terminative munkájáig
essive-formal munkájaként
essive-modal munkájául
inessive munkájában
superessive munkáján
adessive munkájánál
illative munkájába
sublative munkájára
allative munkájához
elative munkájából
delative munkájáról
ablative munkájától
non-attributive
possessive - singular
munkájáé
non-attributive
possessive - plural
munkájáéi