Cassius Dio
| Ez a szócikk/szakasz most épül, még dolgoznak az első verzión! |
Lucius Cassius Dio Cocceianus (görögül Δίων ὁ Κάσσιος, Nikaia, 155 vagy 163/164 - 229 után) görög történetiró. Mint Dio Chrysostomos unokája gondos nevelésben részesült. 190-ben már a szenátus tagja volt; 229-ben consullá választották. Szigora miatt, melyet mint hadparancsnok gyakorolt, a praetorianusok fenyegetéseinek volt kitéve, így a császár utasítására consulsága alatt elhagyta Rómát, hamarosan pedig teljesen visszavonult a közügyektől.
Munkássága
Fő műve a Ῥωμαϊκὴ ἱστορία (Rómaiké isztoria), mely 80 könyvben tartalmazta Róma történetét a Város alapításától 229-ig. Ez az utolsó átfogó Róma-történet a Birodalom fennállása alatt. [1] Teljesen csak a 37-59 könyvek maradtak fenn, a többi kivonatokból ismert. Különböző forrásai változó értékűek, nem mentesek egyenetlenségektől, pártoskodásoktól; szereti a bőbeszédű szónoklatokat. Előadásmódját az annalisztikus tárgyalás jellemzi.[2] Mindamellett nagy fontosságú különösen a római alkotmány, joggyakorlat és hadügy szempontjából.
Történetfilozófiáját a késő antik sorshiedelem hatja át, szívesen beszél álmokról, csodajelekről. Róma korábbi történetéhez képest saját korát élénkebben, élvezetesebben festi meg, erre vonatkozóan elsőrendű forrás. A monarchia feltétlen híve, de egyes császárokkal szemben kritikus.
Első kiadása Stephanus Robertustól való (Páris 1548), legjobb a Fabricius és Reimrusé (Hamburg 1751-1752. 2 kötet).
| Elődei: Modestus Crescentianus és Maecius Probus |
Utódai: Virius Agricola és Clementinus Priscillianus |
Jegyzetek
Források
- kislexikon - a Pallas alapján
- Világirodalmi lexikon II. (Cam–E). Főszerk. Király István. Budapest: Akadémiai. 1972. 93–94. o.
- Breisach, Ernst: Historiográfia. Osiris Kiadó, Budapest, 2004. ISBN 963 389 495 6
- Falus Iván: Az antik világ irodalmai. Gondolat, Budapest, 1980. ISBN 963 280 851 7
