„Legatus” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Bot: következő hozzáadása: mk:Легат (титула), sr:Легат (титула); kozmetikai változtatások |
a link kékítés AWB |
||
| (43 közbenső módosítás, amit 14 másik szerkesztő végzett, nincs mutatva) | |||
1. sor:
{{Római kormányzat}}
A '''legatus''' („küldött, megbízott”) a [[Római Birodalom]]ban a [[senatus]] által más népekhez küldött követ, vagy a hadseregparancsnokok és helytartók mellé a [[senatus]] által kirendelt szenátori rangú segítő volt. Az i. e. 1. századtól a senatus felhatalmazást adhatott egyes személyeknek (pl. [[Cnaeus Pompeius Magnus|Pompeius]], [[Caius Iulius Caesar|Iulius Caesar]]), hogy maguk nevezzenek ki legatusokat. A császárkorban a császár által kinevezett légióparancsnok és a császári kormányzás alatt álló [[Római provinciák|provincia]] helytartója is legatus volt.{{refhely|Római történeti kézikönyv|legatus, 291–292. o.}}
{{Lásd még|Pápai legátus}}
== Követek ==
Rómában a más népekkel való kapcsolattartás szakrális kérdés volt, a [[ius fetiale]] szabályozta, amit a [[fetialis]] papok felügyeltek. Eredetileg ők voltak Róma követei, hírvivői is, később csak különleges esetekben látták el ők maguk ezt a feladatot, mint a [[második pun háború]] előtt a hadüzenet átadását. A király, majd a köztársaság idején a szenátus egy 2-10 legatusból álló testületet küldött ki a háború és béke ügyeinek intézésére, akik szakrális védelem alatt álltak. Megbízatásuk igazolására arany pecsétgyűrűt kaptak. A testület vezetője a ''princeps legationis'' volt.{{refhely|Római történeti kézikönyv|legatus, 291. o.}}
[[Augustus római császár|Augustus]]tól kezdve a császárok megkapták a követküldés jogát, a senatus már csak formálisan hagyta jóvá a legatusok kinevezését.{{refhely|Római történeti kézikönyv|legatus, 291. o.}}
Az eredeti szó tovább él a [[pápai legatus]] tisztség nevében. ▼
Idegen országok követeit szintén legatusnak hívták és Rómában ugyanolyan szakrális védelem illette őket, mint a Róma saját követeit. Ellenséges államok követei azonban a birodalom területén csak római kísérettel utazhattak, és Róma megszentelt határán, a [[pomerium]]on kívül kellett maradniuk.{{refhely|Római történeti kézikönyv|legatus, 291. o.}}
== Hadvezérek és helytartók legatusai ==
A háború utáni békeszerződés feltételeinek kidolgozására vagy egy provincia megszervezésére általában tíztagú legatusi testületet ([[decemviri]]) küldött ki a főparancsnok segítésére a senatus.{{refhely|Római történeti kézikönyv|legatus, 292. o.}} Ennek általában tagjai voltak a főparancsnok elődei.{{refhely|Római történeti kézikönyv|decemviri, 181. o.}}
[[Cnaeus Pompeius Magnus|Pompeius]] volt az első, akit a senatus [[imperator]]ként felhatalmazott [[i. e. 67]]-ben (''lex Gabinia'', amelyet [[Aulus Gabinius]] [[néptribunus]] terjesztett be), hogy feladatai elvégzéséhez, A [[Földközi-tenger]] kalózoktól való megtisztításához maga nevezzen ki a belátása szerint 15 legatust a részfeladatok ellátására, méghozzá [[praetor]]i rangban ''(legati pro praetore)''. Ekkor vált el a praetori jogkör először a praetori tisztség előzetes viselésétől. Pompeius a [[VI. Mithridatész pontoszi király|VI. Mithridatész]] elleni háborújához, majd Caesar a galliai [[proconsul]]i megbízatásához (i.e. 58–49) is megkapta a legatusok kinevezésének jogát. Caesar őket alvezérként ([[Labienus]]) és légióparancsnokként alkalmazta. Pompeius [[hispania]]i proconsulatusa idején viszont nem tazott ell a provinciába, hanem legatusait alkalmazta [[római helytartó|helytartóként]].{{refhely|Római történeti kézikönyv|legatus, 292. o.}}
A polgárháborúban azután mindkét fél legatusokat alkalmazott mind légióparancsnokként, mind helytartóként. A [[Római császárkor|császárkorban]] ez a két legátusi funkció állandósultak a légióparancsnok ([[legatus legionis]]) és a császári provincia kormányzója ([[legatus Augusti pro praetore]]) tisztségekben.{{refhely|Római történeti kézikönyv|legatus, 292. o.}}
De megmaradt eredeti formájában is, mint a senatusi provincia helytartója, a [[proconsul]] alatt szolgáló [[legatus pro praetore]].{{refhely|Római történeti kézikönyv|legatus, 295–296. o.}}
== Etimológia ==
A lēgātus szó a lēgō (elküld, kiküld; örökbe hagy) igével van kapcsolatban. Ez nem összekeverendő a legō (szed, összegyűjt; kiszemel, kiválaszt) igével, amely viszont a legiō ([[legio]]) főnév forrása.{{refhely|Györkösy: Latin–magyar szótár}}
== Jegyzetek ==
{{jegyzetek|oszlopok=3}}
== Források ==
* {{hely|Római történeti kézikönyv}} {{RómTK}}
* {{hely|Györkösy: Latin–magyar szótár}} {{CitLib| szerző=Györkösy Alajos | kiadó=Akadémiai Kiadó | cím=Latin–magyar szótár | kiadás=9. kiadás | hely=Budapest | év=1986 | isbn=963 05 4261 7}}
== További információk ==
*{{cite book|last=Bunson|first=Matthew|title=A Dictionary of the Roman Empire|year=1995|publisher=Oxford University Press|isbn=0195102339|pages=228|url=https://books.google.ro/books?id=HsrGEFpW80UC&pg=PA228&dq=legatus+rome&hl=hu&sa=X&ei=zJZlT5mCBcHZtAbz_InjBQ&ved=0CDsQ6AEwAg#v=onepage&q=legatus%20rome&f=false|accessdate=2012-3-18|language=angol}}
*{{cite book|last=Smith|first=William|title=A dictionary of Greek and Roman antiquities|year=1870|publisher=Harper|pages=575-576|url=https://books.google.ro/books?id=HqUKAAAAIAAJ&pg=PA576&dq=A+Dictionary+of+Greek+and+Roman+Antiquities+legatus&hl=hu&sa=X&ei=dZdlT_r6NI7csgaWxZ24BQ&ved=0CC8Q6AEwAA#v=onepage&q&f=false|accessdate=2012-3-18|language=angol}}
{{Nemzetközi katalógusok}}
{{portál|ókor||Ókori Róma| }}
[[Kategória:Római hadszervezet]]
[[Kategória:Római kormányzat]]
| |||