Analógia (nyelvészet)
A nyelvészetben az analógia terminus két nyelvi elem között létező olyan alaki vagy tartalmi részleges hasonlóságot nevez meg, amely meghatározza az egyik változását a másik hatására.[1] Gyakran a változás abban áll, hogy rendhagyó alak szabályossá válik a sokkal nagyobb számú ilyen alak hatása alatt,[2][3] de előfordul az is, hogy szabályos alak válik rendhagyóvá más rendhagyó alak vagy alakok mintájára.[1]
Az analogikus folyamat lehet diakronikus, azaz a nyelvtörténet egyik szakaszában megy végbe, vagy szinkronikus, tehát a nyelv egyidejű állapotában történik, csak egyes beszélők vagy beszélőkategóriák nyelvhasználatában.[4] Jellegzetesen szinkrón jelenségről van szó olyan neki idegen nyelvet használó személy esetében, aki nem sajátította el azt anyanyelvi szinten, vagy olyan gyerek esetében, aki anyanyelvét tanulja.[2]
A nyelvészet történetében az analógia fogalmát főleg a 19. század óta használják. Akkor Wilhelm Scherer és Hermann Paul , a neogrammatikusoknak nevezett irányzathoz tartozó nyelvészek a történeti hangváltozásokat tanulmányozták, és arra a következtetésre jutottak, hogy ezek törvényszerűek. Eszerint, egy bizonyos beszédhang, adott fonetikai környezetben, egy bizonyos nyelvben és egy bizonyos időszakban ugyanazon a változáson megy át mindegyik szóban. Azt észlelve, hogy mégis vannak kivételek, az analógia volt az egyik tényező, amellyel magyarázták.[5]
Az analógia a nyelv mindegyik területén megnyilvánul: a fonetikai rendszerben, a morfológiai (alaktani) rendszerben, a szóalkotásban, a szintaktikai (mondattani) szerkezetben. Fontos tényezője a nyelvi változásnak, tehát a nyelvek fejlődésének.[3]
Általában a történeti analogikus változásokat magában foglalja a sztenderd nyelvváltozat, viszont a szinkronikusokat elutasítja.[2]
A nyelvtörténetben
szerkesztésMorfológiai analógia
szerkesztésA morfológiai analógiák különösen gyakoriak. Példák néhány nyelvben:
- (magyarul) Valamikor a homok szónak volt egy szinkópás (hangkivetéses) tőváltozata is, a homk-. Idővel ez kihalt, mivel analógia útján a szó bekerült a sokkal több egyetlen tőváltozatú szavak osztályába.[6]
- (angolul) Egyes, az óangol nyelvben rendhagyó egyszerű múlt idő (past simple) alakok szabályosak lettek, pl. healp > helped (a help ’segít’ ige alakja) a sokkal több -ed-re végződő szabályos alak hatására.[2]
- (franciául) Az ófrancia nyelvben az envoyer ’küld’ ige jövő idejű alakja szabályosan envoierai volt, de szabálytalanul enverrai lett a voir ’lát’ ige ugyancsak rendhagyó verrai jövő idejű alak hatására.[7] Az analogikus változás az envoierai [ãvwa're] és a voir [vwar] közötti részleges kiejtési hasonlóság miatt történt.
- (montenegróiul) A nőnemű főnevek többsége egyes szám alanyesetben -a-ra végződik, de egyes női keresztnevek -e-re (pl. Mare, Dese, Ike) analógia útján az -a-ra végződőek -e ragos megszólító esetű alakjával.[8]
- (románul) A latin scio ’tudok’ a román nyelvben a hangváltozások szabályai szerint *șiu [ʃiw] kellett volna legyen, de știu [ʃtiw] lett az ige paradigmája többi alakjának az analógiai nyomása alatt.[3]
Szóalkotási analógia
szerkesztésA szókészlet szintjén az analógia a szóalkotásban van jelen. A szóképzés analógiás úton terjed. Például a becézőnév képzési módszere (pl. Ferenc → Feri) átterjedt köznevekre is a bizalmas nyelvi regiszterben, pl. uborka → ubi.[9]
Az angol nyelvben az -ing képző alkotott cselekvésneveket már a nyelv régi szakaszaiban. A modern nyelvben is ez történik új szavak alkotására, pl. xeroxing ’fénymásolás’, a Xerox márkanév alapján. Olykor a szóalkotást az alapszó újraelemzése előzi meg. Például a Hamburger ’hamburgi’ német szót az amerikai angol nyelvben ham ’sonka’ + -burger-ként elemezték, és a második elemmel olyan szavakat alkottak, mint cheeseburger (cheese ’sajt’) vagy turkeyburger (turkey ’pulyka’).[4]
Jövevényszavak a befogadó nyelvbe való illesztésének az egyik eszköze a befogadó nyelv toldalékainak a hozzáadása, az ebben alkalmazott módszerek mintájára. Például idegen szavakból a „foglalkozik valamivel” jelentésű igék egyik képzője az -l: bokszol, parkol, szkennel, menedzsel stb.[10]
A román nyelvben hasonló a módszer. Például a melléknevekből tulajdonságneveket alkotó -itate képzőt régebben olyan jövevényekre alkalmazták, mint timid ’félszeg’ (→ timiditate ’félszegség’), majd egyre több újabbra, mint spectaculos ’látványos’ (→ spectaculozitate ’látványosság’).[3]
Olykor átvesznek olyan idegen összetett szavakat, amelyekben legalább az egyik tag önállóan nem használható szó, de lexikai jelentése van, majd az ilyen tagot analógia útján a nyelvben már régóta létező szóval kombinálják. Ilyen a horvát nyelvben a franciából átvett hipodrom ’lóversenypálya’, amely alapján olyan szó található a horvátban, mint žabodrom (szó szerint ’békaversenypálya’).[11]
Fonetikai analógia
szerkesztésVan olyan szó, amelynek a hangváltozás szabályai szerint egy bizonyos alakja kellett volna legyen, de megváltozott, mert több, a szemantikai mezejébe tartozó szavak alakja hatott rá. Ilyen a románban a luni ’hétfő’ szó, amely alakja szabály szerint *lune (< latin Lunae) lett volna, ha nem hatott volna rá a marți ’kedd’, miercuri ’szerda’ és vineri ’péntek’ szavak alakja. Ilyesféle analógia jövevényszavakra is érvényes. Ugyancsak a románban az octombrie ’október’ szóba az m azért került be, mert megvan a septembrie ’szeptember’, noiembrie ’november’ és decembrie ’december’ szavakban.[3]
A nyelv szinkrón állapotában
szerkesztésOlyan nyelvek esetében, amelyeknek van sztenderd változatuk, az analógia változásokat okozhat a sztenderd által szentesített szabályokhoz viszonyítva, ha a nyelvhasználó nem ismeri őket eléggé ilyen vagy olyan okból.
Analógia útján az ilyen nyelvhasználó például szabályossá tesz a sztenderdben létező rendhagyó alakokat. Példák:
- Anyanyelvüket tanuló magyar gyerekek beszédében hallhatók olyan mondatok, mint Kötjed meg a cipőmet, Festjed be a házat, Öltöztets át.[12]
- Egyes angol dialektusokban és nem anyanyelvi nyelvhasználók beszédében a rendhagyó went ’ment’, saw ’látott/látta’ és kneew ’tudott/tudta’ alakok helyett a goed, seed, illetve knowed alakokat lehet hallani, az -ed-re végződő szabályos alakok mintájára.[2]
- A francia nyelvben bizonyos szavak egyes számban -al-ra végződnek, például cheval [ʃval] ’ló’ vagy chacal [ʃakal] ’sakál’. Köztük vannak rendhagyó többes számú alakok, mint chevaux [ʃvo], miközben a szabályos alak a beszédben rendszerint nem különbözik az egyes számú alaktól, mivel a nem kiejtett -s-sel írják. Akik nem ismerik a sztenderd chevaux alakot, többes számban chevals-t írnak és [ʃval]-nak ejtik ki. Egy másik példa a rendhagyó dites [dit] ’mondtok/mondjátok’ alak, amely helyett egyesek disez [di'ze]-t írnak, illetve mondanak, mivel -ez [e] a többes szám második személy ragja majdnem minden ige esetében.[7]
Olyan eset is van, amikor szabályos sztenderd alak rendhagyóvá válik. Ez történik egyes franciául beszélők esetében, akik a szabályos többes számú chacal-t chacaux-vá teszik, mivel úgy tudják, hogy az -al-ra végződő szavak többes számban -aux-ra végződnek.[7] Ez ún. hiperkorrekciós jelenség, „amikor a nyelvhasználók valamelyik nagyobb presztízsű nyelvváltozathoz próbálnak alkalmazkodni, és ebbéli igyekezetükben olyan esetekben is az arra a nyelvváltozatra jellemző alakot használják, amikor az illető nagyobb presztízsű változatot beszélők nem”.[13] A szabályossá tevés is lehet hiperkorrekciós felnőttek beszédében, pl. Moziban megy, Öntjek egy kis teát?[14]
Példa szintaktikai analógiára a következő: az ’emlékszem erre/rá’ szerkezetnek a francia sztenderd szerint két helyes szerkezet felel meg: je m’en souviens és je me le rappelle. Analógia útján az első mintájára elterjedt a sztenderd szerint hibás je m’en rappelle.[15]
A metafora
szerkesztésA metafora analógia útján létrejövő szókép. Úgy dikronikus, mint szinkronikus jelenség.
A nyelvtörténet során számos köznyelvi metafora keletkezett, amelyeket a beszélő már nem érez metaforáknak. Egyesek több nyelvben is ugyanarra a hasonlóságra épülnek, pl. a szék/fotel karjai megvan az angolban (the arms of a chair), a franciában (les bras d’un fauteuil), a németben (die Arme eines Sessels), a portugálban (os braços de uma poltrona), a románban (brațele unui fotoliu) stb.[16]
A műszaki és tudományos nyelv metaforához is folyamodik új fogalmak megnevezésere. Így jelent meg például az angol mouse a számítástechnikában, amelyet egyes nyelvekben lefordítottak, pl. magyar egér[17] vagy francia souris.[18]
A szlengben a metafora szándékosan használt eszköz arra, hogy másként nevezzenek meg fogalmakat, mint a köznyelvben, például:
- (magyarul) kaptár ’börtön’;[19]
- (angolul) snow ’kokain’ (szó szerint ’hó’);[20]
- (franciául) cafetière ’fej’ (szó szerint ’kávéskanna’);[21]
- (románul) bicicletă ’szemüveg’ (szó szerint ’bicikli’).[22]
Szinkronikus jelenség az irodalomban használt metafora, mivel egyéni és alkalmi alkotás, pl. Legyen az Atya dicséretére, amit írok; nemkülönben legyen égő gyertyája az én jó szándékomnak (Tamási Áron: Szirom és Boly).[17]
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ a b Constantinescu-Dobridor 1998, analogie szócikk.
- ↑ a b c d e Crystal 2008, 24. o.
- ↑ a b c d e Bidu-Vrănceanu 1997, 50-51. o.
- ↑ a b Bussmann 1998, 55-56. o.
- ↑ Dubois 2002, 289. o.
- ↑ Kálmán – Trón 2007, 111. o.
- ↑ a b c Dubois 2002, 32. o.
- ↑ Čirgić 2010, 74. o.
- ↑ Kiefer 2006, 37. o.
- ↑ Kiefer 2006, 39. o.
- ↑ Barić 1997, 302. o.
- ↑ Albertné Herbst 2007, 694. o.
- ↑ Kálmán – Trón 2007, 163. o.
- ↑ Kálmán – Trón 2007, 40. o.
- ↑ Bougchiche 2016, 5. o.
- ↑ Bidu-Vrănceanu 1997, 89. o.
- ↑ a b Szathmári 2008, metafora szócikk.
- ↑ TLFi, souris szócikk.
- ↑ Zsemlyei 2009, 7. o.
- ↑ Bussmann 1998, 152. o.
- ↑ Dubois 2002, 48. o.
- ↑ Constantinescu-Dobridor 1998, argou szócikk.
Források
szerkesztés- (horvátul) Barić, Eugenija et al.: Hrvatska gramatika (Horvát grammatika). 2. kiadás. Zágráb, Školska knjiga, 1997. ISBN 953-0-40010-1
- (románul) Bidu-Vrănceanu, Angela et al.: Dicționar general de științe. Științe ale limbii (Tudományok általános szótára. Nyelvtudományok). Bukarest, Editura științifică, 1997. ISBN 973-440229-3 (Hozzáférés: 2021. október 5.)
- (angolul) Bussmann, Hadumod (szerk.): Dictionary of Language and Linguistics Archiválva 2022. január 23-i dátummal a Wayback Machine-ben (Nyelvi és nyelvészeti szótár). London – New York, Routledge, 1998. ISBN 0-203-98005-0 (Hozzáférés: 2021. október 5.)
- (montenegróiul) Čirgić, Adnan – Pranjković, Ivo – Silić, Josip: Gramatika crnogorskoga jezika (A montenegrói nyelv grammatikája). Podgorica: Montenegró Oktatás- és Tudományügyi Minisztériuma, 2010. ISBN 978-9940-9052-6-2 (Hozzáférés: 2021. október 5.)
- (angolul) Crystal, David: A Dictionary of Linguistics and Phonetics (Nyelvészeti és hangtani szótár). 6. kiadás. Blackwell Publishing, 2008. ISBN 978-1-4051-5296-9 (Hozzáférés: 2021. október 5.)
- (románul) Constantinescu-Dobridor, Gheorghe: Dicționar de termeni lingvistici (Nyelvészeti terminusok szótára). Bukarest, Teora, 1998; az interneten: Dexonline (DTL) (Hozzáférés: 2021. október 5.)
- (franciául) Dubois, Jean et al. Dictionnaire de linguistique (Nyelvészeti szótár). Párizs: Larousse-Bordas/VUEF. 2002 (Hozzáférés: 2023. május 3.)
- Kálmán László – Trón Viktor: Bevezetés a nyelvtudományba Archiválva 2023. június 5-i dátummal a Wayback Machine-ben. 2., bővített kiadás. Budapest, Tinta, 2007, ISBN 978-963-7094-65-1 (Hozzáférés: 2021. október 5.)
- Kiefer Ferenc: 3. fejezet – Alaktan. In Kiefer Ferenc (főszerk.): Magyar nyelv. Budapest: Akadémiai Kiadó. 2006. ISBN 963-05-8324-0. 34–49. o. (Hozzáférés: 2023. május 3.)
- (franciául) Redouane, Bougchiche: Appropriation et productivité linguistiques : comment le locuteur construit-il sa langue ? (Nyelvi adoptálás és termékenység. Hogyan építi ki a beszélő a nyelvhasználatát?) SHS Web of Conferences, 27. sz. (2016) doi:10.1051/shsconf/20162710001 (Hozzáférés: 2021. október 5.)
- Szathmári István (főszerk.): Alakzatlexikon. A retorikai és stilisztikai alakzatok kézikönyve. Budapest: Tinta. 2008 (Hozzáférés: 2023. május 3.)
- (franciául) Trésor de la langue française informatisé (A francia nyelv számítógépes tezaurusza) (TLFi) (Hozzáférés: 2021. október 5.)
- Zsemlyei János: A mai magyar nyelv szókészlete. Részletek A mai magyar nyelv szókészlete és szótárai egyetemi jegyzetből. Kolozsvár, Erdélyi Tankönyvtanács, 2002; online: I. rész, 2009 (Hozzáférés: 2021. október 5.)