Antarktikus faunabirodalom

Az antarktikus faunabirodalom (Antarctogea, illetve Archinotis) a déli pólus környékének fölöttébb fajszegény élőhelyeit öleli fel.

Mumifikált fókatetem a McMurdo szárazvölgyben

Az Antarktisz és a környező szárazulatok

A Herschel-csúcs (3335 m) a Hallet-fok pingvintelepe felől fényképezve

Császárpingvin fiókák

Tokoscsőrű madár

Medveállatka mikroszkópos képe

Földrajzi helyzete

az Antarktiszt és a környező szigeteket:

• Déli-Shetland-szigetek,
• Déli-Orkney-szigetek,
• Déli-Georgia és Déli-Sandwich-szigetek,
• Crozet-szigetek stb.

foglalja magába.

Dél-Amerika déli csücskén (a Tűzföldön) egy keskeny, átmeneti sáv választja el az újvilági faunabirodalomtól, Új-Zéland déli részén pedig egy ugyancsak keskeny átmeneti rész az ausztráliai faunabirodalomtól.

Főbb jellemzői

Az Antarctogea egyfajta állatföldrajzi „vákuum”, ahol egyáltalán nincsenek:

• szárazföldi emlősök,
• hüllők,
• kétéltűek,
• édesvízi halak stb.

Az Antarktisz éghajlata rendkívül zord; Kelet-Antarktiszon, a Vosztok kutatóállomáson mérték a valaha a Föld felszínén észlelt legalacsonyabb hőmérsékletet, -88,3°C-ot. Az Antarktisz területének legnagyobb részét állandó jég és hó borítja, a szigetek éghajlata valamivel enyhébb.

A növények:

• mohák,
• zuzmók,
• a szigeteken néhány felsőbbrendű növény is

és a gerinctelen állatok:

• medveállatkák (Tardigrada)
• árvaszúnyogok (Chironomidae)
• ugróvillások (Collembola)

életlehetőségei erőteljesen korlátozottak.

Az ugróvillások típusos példája az Antarktiszon endemikus és nevét is a kontinensről kapó, szélsőségesen hidegtűrő Cryptopygus antarcticus. Ez a rovar akár meg is fagyhat — amikor felmelegszik a talaj, kiolvad, és újra aktív.

Állatvilága

Az állatvilág nagy része leginkább a vízhez kötődik. A részben szárazföldi élővilág nyáron elevenedik meg, de akkor is csak a partok mentén.

Szárazföldi ízeltlábúak jóformán csak a szigeteken fordulnak elő; jellegzetesek közülük a röpképtelen légy- és molyfajok (pl. Apetenus litoralis és Pringleopsis kerguelensis). A Kerguelen-szigeteken 35 rovarfajt találtak, ezek többsége csökevényes szárnyú vagy röpképtelen.

Jellemző állatai a vízből élő madarak:

• viharmadarak (Procellariidae)
• albatroszfélék (Diomedeidae), főképp a
  • vándoralbatrosz (Diomedea exulans)
• sarki pityer (Anthus antarcticus)
• sirályfélék (Laridae)
• halfarkasfélék (Stercorariidae), például:
  • délsarki halfarkas (Catharacta antarctica)

• pingvinfélék (Spheniscidae)
  • császárpingvin (Aptenodytes forsteri),
  • Adélie-pingvin (Pygoscelis adeliae) stb.

Valódi szárazföldi madárnak mindössze csak két tekinthető:

• tokoscsőrű (Chionis spp.)
• déli-georgiai pityer (Anthus antarcticus).

és emlősök, azok közül is a

• fókák:
  • Weddell-fóka (Leptonychotes weddellii),
  • rákevő fóka (Lobodon carcinophagus),
  • leopárdfóka (Hydrurga leptonyx),
  • déli elefántfóka (Mirounga leonina),
  • Ross-fóka (Ommatophoca rossii)

képviselőivel találkozhatunk;

• • a szigeteken élnek a fülesfókák (Otariidae).

A szárazföldet körülvevő, úgynevezett antarktikus tengerekben sok a plankton.

• Jellemző halaik a farkashalak (Anarhichas sp.);
• jellemző emlőseik a
  • déli simabálna (Eubalaena australis, Balaena glacialis australis) és a
  • kék bálna (Balaenoptera musculus).

További információ

Állatok antarktiszi megfigyelései az iNaturaliston

Források

• Nyíregyházi Főiskola: Antarktikus faunabirodalom
• Kozák Lajos: Állatföldrajz. HEFOP 3.3.1.
• VI. Archinotis Faunabirodalom