Atavizmus
Az atavizmus a biológiában az ősökre való visszaütést jelent. Olyan anatómiai, vagy viselkedési jellemzők felbukkanása, amelyek nemzedékekkel korábban eltűntek,[1] ezért gyakran fejlődési rendellenességnek tekintik. A csökevényes szervekkel együtt az evolúció fő bizonyítékai közé tartozik. Kialakulhat úgy, hogy mutáció révén újra működni kezdenek a régebben kikapcsolódott gének; másik oka lehet a magzati, vagy a tojásbeli fejlődés lerövidülése. A jegyek száma változhat attól függően, hogy a fejlődés lerövidült, vagy meghosszabbodott-e.[2] A kifejezést Hugo de Vries vezette be a szakirodalomba 1901-ben.[3]
A társadalomtudományokban az atavizmus egy kulturális jelenség, amelynek során az emberek visszatérnek a régebbi korok gondolkodásmódjához, viselkedésmintáihoz. Eredete a latin atavus, amely a szépapát, tehát az ötödik őst (lásd Rokonság), vagy tágabb értelemben az ősöket jelöli.
Példák
szerkesztésAz evolúció során egyes gének hatása anélkül tűnik el, hogy ezek a génkészletből is eltűnnének. A génnek van egy kicsi, de pozitív esélye fennmaradni nemzedékek hosszú során át. Amíg nem mutálódik szét, addig a génkifejeződés kisebb hibája miatt újra lehetőséget kaphat a kifejeződésre. Az alvó gének egyes esetekben mesterséges beavatkozással is felébreszthetők.
A megfigyelt példák közé tartozik:
- A kígyók és a cetek hátsó lába[1]
- A delfinek hátsó uszonya[1]
- Lovak extra ujjai
- Szarvasmarhák fölös patái, tehát három pata egy lábon.
- Csirkék fogai[4]
- A Hieracium Pilosella virágos növény vagy a Crotoniidae bolhák ivaros szaporodása
- Az Antirrhinum nemzetségcsoportba tartozó növényeknél sugaras szimmetriájú virág a kétoldalian szimmetrikus helyett.
- A kőris egyszer vagy legfeljebb háromszor tagolt levelei.
- Kaktuszok fejlett levelei
- Viselkedési atavizmus a házi veréb gömb alakú, a szövőmadarakra emlékeztető fészke
Ezeknek az anatómiai jegyeknek nincs kifejezett funkciójuk, és nemzedékek óta eltűntek. A növények atavizmusait a 19. század óta kutatják, mégis kevéssé ismertek.[5] Atavizmusok felléphetnek gombáknál, baktériumoknál vagy protistáknál is, de nehezen különböztethetők meg az újonnan kialakult jellegektől a nagy változatosság és a tisztázatlan leszármazás miatt.
Emberek
szerkesztésAz atavizmust az embereken is megfigyelték. Ismert példa a farokkal születés.[1] Vannak emberek, akiknek akkorák a fogaik, mint más főemlősöknek.[6] Az orvosi szakirodalomban ismert a kígyószív, amit hüllőszerű koronáris keringés és myocardialis felépítés jellemez. További atavizmusok a Darwin-dudor, az erős szőrzet, a fölös mellek, a hímvessző papillomatosisa és az erős farokcsont.
Okai
szerkesztésAz atavizmusoknak ezek az ismert okai:
- A gátló mechanizmusok megváltozása: akadályozott fajspecifikus differenciálódás, különösen a régebbi jellemzők újbóli megjelenése az embrió által átfutott szervképződési szakaszon.
- Mutáció: Bizonyos gének visszamutálódása, vagy a génszabályozás megváltozása miatt alvó gének aktiválódása
- Hibrid atavizmus: a közeli rokon fajokkal való keveredés után a fajok közös ősére utaló jellegzetességek ismételt megjelenése
Kulturális atavizmus
szerkesztésAz atavizmus szót időnként a kultúra témakörében is használják.[7] Egyes társadalomtudósok a régebbi, ősibb tendenciák visszatérését nevezik így, például a klánokba való tömörülést. A feltámadó atavizmus az a hiedelem, hogy a modern kor embere visszatér a korábbi korok gondolkodásmódjához és cselekvési mintáihoz. A szociológusok leginkább az erőszakra használják.
Az újpogányok szintén ezeket a szavakat használják a világi berendezkedésű fejlett társadalmakra, amelyeket jellemez a természetvédelem felfutása, a tudományok gyors fejlődése, és a liberalizáció. Ebben a környezetben visszaszorul a kereszténység, és előretörnek a régi korok vallásain alapuló mozgalmak. Így hivatkoznak az okkultizmusra és a spritualizmusra is, amelyek erőszakot is szülnek. A Lords of Chaos című könyvben Skandináviaszerte felgyújtják a templomokat, így emlékeztetve arra, hogy a keresztények évszázadokon át üldözték és elnyomták a pogányokat.
Joseph Schumpeter az első világháborút is atavizmusként magyarázza. Azzal védi a nemzetközi liberalizált kapcsolatokat, hogy egy nemzetközi kereskedelemre épülő gazdaságban a háború költséges, és csak rombolni tud, ezért nem is törhetne ki. Éppen ezért az első világháború atavizmus volt, amit a régebbi korok módján kormányzott országok (Osztrák–Magyar Monarchia, Németország, Oroszország, Törökország) kényszerítettek rá a liberális világra, tehát nem a liberális berendezkedés okozta. Ezzel az elgondolással a nemzetközi kereskedelem és a liberalizmus simító hatással van a konfliktusokra, és egy ilyen világban mindent gazdasági vagy diplomáciai úton oldanak meg.
Hunter S. Thompson sokat használta az atavisztikus viselkedés kifejezést, annyira, hogy ez a kifejezés még mindig hozzá kapcsolódik.
Története
szerkesztésAz evolúcióelmélet elfogadása és a modern genetika kialakulása közötti időben már használták az atavizmus szót az ősökre való visszaütés értelemben, tehát egy nemzedékek óta eltűnt tulajdonság újra felbukkanására. Gyakran használták a primitív szerkezetek megjelenésére is.
A szociáldarwinisták gyakran használták ezt a kifejezést arra, hogy az alsóbbrendű fajok és emberfajták több atavizmust mutatnak, mint a fejlettebbek. Haeckel elméletével együtt az evolúciót folytonos fejlődésnek, vagyis egyre bonyolultabb felépítés és nagyobb ügyesség irányába vezető útnak tekintették.
Cesare Lombroso olasz kriminológus szerint a bűnözők több atavisztikus jellegzetességet mutatnak, mint a többi ember, és igyekezett ezeket a jegyeket beazonosítani.[8] Ha egy jellegzetességet különösen gyakorinak talált a bűnözőknél, akkor azt primitívnek, atavisztikusnak minősítette. Bizonyítottnak tekintette, hogy ezek a jegyek primitív, bűnöző viselkedést váltanak ki. Azóta megcáfolták a statisztikai bizonyítékait és az eugenetikát, ami közel állt az elméletéhez. Ennek ellenére nem nélkülözi a tudományos alapot az, hogy az alany fizikai vonásai hatnak a viselkedésére is.
Az atavizmus genetikai gyökerű, ezért tenyésztéssel felhalmozható. Ezt visszatenyésztésnek is hívják. Az angolul Heck cattle-nak nevezett marhafajta az őstulkok visszatenyésztési kísérletének eredménye.
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ a b c d TalkOrigins Archive: 29+ Evidences for Macroevolution: Part 2. [2006. október 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2006. november 8.)
- ↑ Held, L.. Quirks of Human Anatomy, an Evo-Devo Look at the Human Body. Cambridge University Press (2009). ISBN 978-0-521-73233-8
- ↑ Ulrich Lehmann: Paläontologisches Wörterbuch. (németül) 4. Stuttgart: Ferdinand Enke Verlag. 1996. 23. o.
- ↑ David Biello (2006. február 22.). „Mutant Chicken Grows Alligatorlike Teeth”. Scientific American. [2007. november 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. március 8.)
- ↑ Vgl. Ettingshausen und Krasan: Beiträge zur Erforschung der atavistischen Formen an lebenden Pflanzen und ihrer Beziehungen zu den Arten ihrer Gattung. K.&K. Hof- und Staatsdruckerei, Wien 1889.
- ↑ (2007. február 15.) „What our tails tell us”. Los Angeles Times. [2009. március 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. március 8.)
- ↑ Például itt: Friedrich A. Hayek. The Atavism of Social Justice, New Studies in Philosophy, Politics, Economics and the History of Ideas. University of Chicago Press (1978)
- ↑ "http://www.criminology.fsu.edu/crimtheory/lombroso.htm Archiválva 2013. szeptember 23-i dátummal a Wayback Machine-ben" Hozzáférés ideje: 26 July 2012.
Források
szerkesztés- Ulrich Kutschera: Evolutionsbiologie, 3. Auflage, Verlag Eugen Ulmer, Stuttgart, 2008, ISBN 3-8252-8318-6
Linkek
szerkesztés
Az ember atavizmusai
- Emberi farok röntgenképekkel[halott link] (angol, PDF, 386 KiB)
Atavizmusok az állatvilágban
Növényi atavizmusok
