Auguste Perret
Auguste Perret (Brüsszel, 1874. február 12. - Párizs, 1954. március 4.) francia építész, a vasbeton-építészet egyik úttörője.
| Auguste Perret | |
 | |
| Született | 1874. február 12.[1][2][3][4][5] Ixelles |
| Elhunyt | 1954. február 25. (80 évesen)[1][2][4][6][7] Párizs[8] |
| Állampolgársága | francia[9] |
| Élettársa | Marie Dormoy |
| Szülei | Claude Perret |
| Foglalkozása |
|
| Iskolái | École nationale supérieure des Beaux-Arts |
| Kitüntetései | |
| Sírhelye | Montparnasse-i temető (27) |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Auguste Perret témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Életpályája
szerkesztésTestvérével, Gustave Perret-vel dolgozott. 1905-ben elsőként ő épített vasbeton alkalmazásával lakóházat (Párizs, Rue Franklin 25bis). Vasalt betont már előtte is használtak, ám csak ipari vagy mérnöki létesítményeknél (mint pl. silóknál, néhány hídnál, kikötői építményeknél). Perret ismerte fel elsőként az új anyag kedvező tulajdonságait. [11]
Az első vasbeton templom is a Perret nevéhez fűződik: a Notre Dame-templom Le Raincy-ban.
Az 1910–1913 között épült, Auguste Perret által tervezett párizsi Théâtre des Champs-Élysées-t tekintik az art déco építészet első mérföldkövének. Korábban a vasbetont csak ipari célokra, vagy bérházak építésénél használták – a 21 éves Le Corbusier 1908 és 1910 között szintén a Perret építészeti irodában dolgozott, itt ismerhette meg a vasbeton építészeti technikát. Perret színházépülete egyszerű téglalapalakú forma volt, geometrikus díszítéssel, az egyenes vonalak a jövőbeli art déco márkajegyei lettek. A színház belső terét is ilyen alkotások díszítették, Antoine Bourdelle szobrai, Édouard Vuillard festményei, a függönyt Ker-Xavier Roussel tervezte. A Théâtre des Champs-Élysées az Orosz Balett számos produkciója premierjének helyszíneként vált ismertté.[12][13]
Várostervezőként Le Havre és Amiens részére készített terveket. Az Építészek Nemzetközi Szövetsége róla nevezte el az 1961-ben alapított Perret-díjat, melyet az építészetben alkalmazott kiváló műszaki megoldásokért és technológiákért kétévente adnak át.
Képgaléria
szerkesztés
További művei
szerkesztésMűvei közé tartoznak: : a montmagny-i Szent Teréz-templom, Párizsban a Salon des Tuileries (1925), a tengerészeti hivatal (1930), továbbá számos áruház, üzlet- és garázsépület. Besançonban óragyárat épített (1939).
Forrás
szerkesztésMűvészeti lexikon 3. kötet, 735. old.
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ a b BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
- ↑ a b Auguste Perret (holland nyelven)
- ↑ Auguste Perret (francia nyelven). Ministry of Culture of France
- ↑ a b Structurae (angol, francia és német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Brockhaus (német nyelven)
- ↑ GeneaStar
- ↑ AGORHA (francia nyelven)
- ↑ http://arch-pavouk.cz/index.php/architekti/1237-perret-auguste, 2023. május 7.
- ↑ RKDartists (holland nyelven). (Hozzáférés: 2020. július 6.)
- ↑ a b c d [19800035/0097/12110 Léonore database] (francia nyelven). Ministry of Culture of France
- ↑ http://centroszet.hu/tananyag/muvtori2/81_a_modern_ptszet_eltrtnete.html
- ↑ Peter Collins, Concrete: The Vision of a New Architecture, New York: Horizon Press, 1959
- ↑ Poisson 2009, pp. 318–319.
További információk
szerkesztés- B. Champigneulle: Auguste Perret. (Párizs, 1959)