Benevento

	Benevento
	Traianus diadalíve
; Benevento címere	; Benevento zászlaja
	Közigazgatás
Ország	Olaszország
Régió	Campania
Megye	Benevento (BN)
Polgármester	Clemente Mastella (2016. június 20. – )
Védőszent	Bertalan apostol
Irányítószám	82100
Körzethívószám	0824
Forgalmi rendszám	BN
Testvérvárosok	Lista Betlehem; Nápoly; Torre Annunziata; Pozzuoli; Póla; Gozo; Split; Palma de Mallorca; Bern; Campobasso; Vlora; Róma; Chelmsford; Oxford;
	Népesség
Teljes népesség	56 201 fő (2023. jan. 1.)
Népsűrűség	477 fő/km²
	Földrajzi adatok
Tszf. magasság	135 m
Terület	129 km²
Időzóna	CET (UTC+01:00)
	Elhelyezkedése
	é. sz. 41° 08′, k. h. 14° 47′41.133333°N 14.783333°EKoordináták: é. sz. 41° 08′, k. h. 14° 47′41.133333°N 14.783333°E
	Elhelyezkedése Benevento térképén
	Benevento weboldala
	A Wikimédia Commons tartalmaz Benevento témájú médiaállományokat.
	Sablon • Wikidata • Segítség

Benevento Campania azonos nevű megyéjének központja, 50 km-nyire Nápolytól. Egy 130 m magas dombon fekszik a Calore Irpino és Sabato folyók találkozásánál. Katolikus érseki székhely.

Benevento a római Beneventum helyén épült. Eredetileg Maleventumnak vagy pontosabban Maloeisnek nevezték a görög malon szó után, melynek jelentése alma. A római feltételezés, miszerint jelentése "a kedvezőtlen szelek vidéke" lenne ma már nem elfogadott a történészek körében. Korábbi szerzők feltételezései szerint a név jelentése: "őrült emberek városa", miután az ősi időkben úgy tartották, hogy az őrült emberek fejében vihar kavarog. Római időkben úgy tartották, hogy a várost Diomédesz alapította a trójai háborúk után.

Történelem

Ókor

Az ókorban a szamniszok központja volt, akik itt találtak menedéket az i. e. 314-es, rómaiaktól elszenvedett vereség után. Úgy tartják, hogy nem került római kezekbe csak miután Epiruszi Pürrhosz elhagyta Szicíliát, viszont katonai bázis volt az ellene induló hadjáratokban a beneventumi csatáig (i. e.275), amikor is Pürrhosz felhagyott az itáliai hadjárataival.

A római várost I. e. 265-ben alapítottak itt és ekkor változtatták meg a település nevét babona miatt (male=rossz, bene=jó) és ekkor hosszabbították meg a Via Appiát Capuától Beneventumig. Római kezekben maradt a pún és itáliai háborúk ideje alatt is. Ezek után municípium lett, majd Augustus idejében kolónia.

A középkori erődítmények, melyek hossza majdnem 2 km, az ókori védelmi vonalakat követi, amelyeket Totila seregei romboltak le.

Mivel hat út találkozásánál fekszik, jelentős kereskedelmi központ volt. Traianus diadalíve – melyet 114-ben emeltek – az egyik legjobban megőrzött római kori emlék Campaniában. A Rómában található Titus diadalívéhez hasonlít, domborművei Traianus életét mutatják be. Szobrainak egy része a londoni British Museumban található.

Beneventói Hercegség

Bővebben: Beneventói Hercegség

Kevéssel azután, hogy Totila 545-ben kifosztotta a várost és lerombolta védvonalait, Benevento az erős longobárd hercegség központja lett. A Beneventói Hercegség keletkezésének körülményei máig vitatottak. Egyes feltételezések szerint a longobárdok már a Pó völgyének elfoglalása előtt megjelentek Dél-Itáliában és a hercegséget 576-ban alapították a Zotto által vezetett seregek, akik függetlenek voltak az északi longobárd királytól.

Zotto utóda a Friuliból származó I. Arechis(wd) (meghalt 640-ben) volt. Ő hódította meg Capuát, Crotonét, kifosztotta Amalfit, viszont nem sikerült elfoglalnia Nápolyt. Uralkodása utána a dél-itáliai területek nagy részét korábban uraló Bizánci Birodalomhoz már csak Nápoly, Gaeta, Sorrento, Calabria csücske valamint Puglia tengerparti városai tartoztak.

Az ezt követő évtizedekben a Beneventói Hercegség számos újabb területet hódított meg Dél-Itáliában. Az legfőbb ellenség maga a Longobárd Királyság lett. Liutprand, longobárd király többször is beavatkozott a hercegség utódlási problémáiba, utóda Ratchis, idegen területnek nyilvánította a Spoletói és Beneventói Hercegségeket, ahova királyi engedély nélkül tilos volt utazni.

A Beneventói Hercegség 1000 körül.

A Longobárd Királyság 779-ben bekövetkezett összeomlása után II. Arechist(wd) az új frank királyság hercegévé nevezték ki, miután lemondott területének egy részéről a Pápai Állam javára. Beneventót tartották a "második Pavia"-nak miután a longobárdok elveszítették egykori fővárosukat. A hercegség rövid életűnek bizonyult: Siconulf vezetésével 851-ben kivált Salerno, majd a század végére Capua is függetlenné vált.

Az ún. Longobárdia minor-t utoljára Pandolfo Testa di Ferro herceg egyesítette, aki kiterjesztette hatalmát Mezzogiorno területére. Halála előtt (981. március) I. Ottó német-római császártól megkapta a Spoletói Hercegi címet is. Úgy Benevento, mint Salerno is fellázadt fia – és egyben örököse –, II. Pandulf(wd) ellen.

A 11. század első évtizedeiben két további német eredetű uralkodó gyakorolta a hatalmat Dél-Itália felett: II. Henrik német-római császár 1022-ben meghódította Capuát és Beneventót, de visszatért Troia sikertelen ostroma után. Hasonló eredményeket ért el II. Konrád német-római császár is 1038-ban. Ekkor a három szomszédos állam (Benevento, Capua és Salerno) gyakran állt hadban egymással, ami kedvezett a normannok dél-itáliai felemelkedésének. Közülük a leghíresebb Robert Guiscard volt, aki 1053-ban elfoglalta Beneventót miután III. Henrik felhatalmazta rá 1047-ben, miután III. Pandulf, Benevento Hercege becsukatta a város kapuit előtte. A hercegeket később kitiltották a városból és csak akkor kerültek vissza, amikor a pápa nem tudta megszervezni a védelmet Guiscard csapatai ellen. A város 1801-ig a Pápai Állam része volt.

Pápai Benevento

Benevento békés körülmények között került a pápai birtokok közé, miután III. Henrik német-római császár elcserélte IX. Leó pápával a bambergi püspökségért 1077-ben. Benevento volt a központja a dél-olaszországi pápai hatalomnak. A pápa kinevezett rectorain keresztül gyakorolta a hatalmat. A terület 1806-ig pápai birtok volt. Ekkor Napóleon külügyminiszterének, Charles-Maurice de Talleyrand-nak ajándékozta és felruházta Független Hercegi címmel. Talleyrand viszont soha nem telepedett meg a hercegségben, amely 1815-ben visszakerült a Pápai Államhoz. 1860-ban egyesült az Olasz Királysággal.

Magyar vonatkozások

1347 novemberében, miután minden diplomáciai lehetőséget kihasznált, I. Lajos haddal indult a Nápolyi Királyság ellen. Egyik alvezére, Niccolo Gaetano gróf a hadjárat első csatájában Capua városánál 1348. január 11-én tönkreverte a Tarantói Lajos által vezetett nápolyi sereget. Az ütközet idején I. Lajos Benevento közelében tartózkodott a főseregével, mivel a grófnak eredetileg az volt a feladata, hogy áltámadásokkal fedezze a király vezette fősereg vonulását. A capua-i összeomlás hírére azonban a város megnyitotta kapuit a magyar király előtt, aki néhány napot töltött a városban, több csapattestét bevárva. Lajos január 16-án hagyta el Benevento-t, Aversa városa felé vonulva.^[2]

Lajos második nápolyi hadjárata során, 1350 júliusában a Névtelen Minorita szerint Melfi várának ostroma közben Lackfi Miklós és unokaöccse Dénes Benevento városánál 150 katonával 300 német zsoldoson ütött rajta, akik azt tervezték, hogy a magyar királyt megkötözve viszik I. Johanna nápolyi királynő elé. Lackfiék a zsoldosok egyik felét levágták, a másik felét pedig megkötözve hurcolták Lajos elé, aki lefegyvereztette, majd szétkergettette őket. Küküllei János szerint Lackfiék rajtaütése Lucera közelében lehetett, ahol 50 magyar katona harcolt 120 zsoldos ellen, a foglyokat pedig Lajos megvendégelte, mielőtt szétkergettette őket.^[3]

Demográfia

Főbb látnivalói

Ókori emlékek

Traianus diadalíve

Benevento klasszikus ókori emlékei közül a legjelentősebb Traianus diadalíve, amelyet 114-ben emeltek a császár dicsőítésére. Domborművei a császár életének mozzanatait ábrázolják. A diadalív Benevento bejárata volt a Via Traiana felől, út, amely Rómát és Brindisit kötötte össze.

Más jelentősebb ókori emlékek:

A katedrális melletti római színház. Hadrianus építtette, majd Caracalla bővítette ki. 90 m átmérőjű és 10 000 férőhelye volt. Ma színházi és opera előadásokra használják.
60 m hosszú cryptoporticus, amelyet Santi Quaranta romjai néven emlegetnek. Feltételezések szerint az építmény csak töredéke az eredetinek, amely 520 m hosszú lehetett.
Téglából készült diadalív az Arco del Sacramento.
Ponte Leproso, a Via Appia hídja a Sabato folyó felett.
Az avellinói út menti termálfürdők romjai.
A Bue Apis, melyet a helyiek bölénynek neveznek. Tulajdonképpen Ízisz-templomának bölény alakú alapja.

Számos ókori feliratot romot találunk a régi házakba beépítve. 1903-ban felfedezték Ízisz-templomának alapjait nem messze Traianus diadalívétől, számos egyiptomi, görög-római eredetű szoborral. A templomot Szent Barbatus, a város püspöke parancsára elbontották és anyagából megerősítették a védőfalakat, II. Konstantin bizánci császár hadainak visszaverése érdekében.

Santa Sofia

A Santa Sofia 760-ból származó longobárd, kör alakú építmény, 23,5 m átmérőjű. A késő középkor egyik legjelentősebb épülete. A templomhoz tartozik egy 12. századi kolostor is. A templombelső eredeti freskói bizánci stílusban készültek és Jézus életéből vett jeleneteket ábrázoltak. A templom szinte teljesen megsemmisült az 1688-as földrengésben, később újjáépítették barokk stílusban. Az eredeti formáit az ujjáépítés során eltüntették és csak az 1951-es restaurálás után váltak ismét láthatóvá.

Katedrális

A Santa Maria Assunta-katedrális építése a 9. században kezdődött. 1114-ben újjáépítették, majd 1279-ben harangtornyot építettek hozzá (campanile). A homlokzata a pisai gótika jegyeit viseli, domborművekkel díszített bronzkaputi román kori jellemvonásokat mutatnak. Belseje kéthajós, domborművek és színes mozaikok díszítik.

Rocca dei Rettori

Benevento kastélya Rocca dei Rettori vagy Rocca di Manfredi néven ismert. A város legmagasabb pontján helyezkedik el, két fő bejárata van a Via Appia, illetve Via Traiana felől. Elsőként a szamniszok építettek ezen a helyen, majd a rómaiak, melyek emlékei ma is láthatóak a kastély kertjében. A későbbi bencés apátságot a középkorban alakították át a mai formájára, amikor a pápai követek (rettori) lakhelyül választották. A kastély két részből áll: a Torrione, melyet a longobárdok építettek, illetve a Palazzo dei Governatori, melyet a pápák követei építettek.

Egyéb látnivalók

Sant Ilario, Traianus diadalívétől nem messze, a Via Traiana mentén. VI. századi kis épület.
Palazzo di Paolo V (16. század).
San Salvatore, késő középkori templom.
San Francesco alla Dogana, gótikus stílusjegyeket viselő templom.
Annunziata, San Bartolomeo és San Filippo barokk templomai.

Hivatkozások

↑ https://demo.istat.it/?l=it
↑ Bellér Béla: Magyarok Nápolyban; Móra Ferenc Könyvkiadó, Budapest, 1986., 97-98. oldal
↑ Bellér Béla: Magyarok Nápolyban; Móra Ferenc Könyvkiadó, Budapest, 1986., 156. oldal

Források

Blanchard, Paul - Southern Italy, Somerset Books Company, London, 2007 ISBN 978-1-905131-18-1
Comuni-Italiani

További információk

A Wikimédia Commons tartalmaz Benevento témájú médiaállományokat.

[50ba2a0696e3e0b504e077eb3817e967237e10cd-1] ttps://demo.istat.it/?l=it

[2] Bellér Béla: Magyarok Nápolyban; Móra Ferenc Könyvkiadó, Budapest, 1986., 97-98. oldal

[3] Bellér Béla: Magyarok Nápolyban; Móra Ferenc Könyvkiadó, Budapest, 1986., 156. oldal

[1]

[2]

[3]