Csefkó Gyula

Csefkó Gyula (Baja, 1878. december 8. – Szeged, 1954. december 2.) magyar nyelvész, tanító, főiskolai és egyetemi oktató, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja (1943–1949). A népi szóláskincs jeles kutatója. Kutatási területei: nyelvtörténet, népnyelv, nyelvművelés.

Csefkó Gyula
Arcképe a SZTE EK gyűjteményéből
Született	Csefkó Gyula 1878. december 8. Baja
Elhunyt	1954. december 2. (75 évesen) Szeged
Állampolgársága	magyar
Nemzetisége	magyar
Foglalkozása	magyar nyelvész
Iskolái	Eötvös József Főiskola (–1897)
Kitüntetései	Munka Érdemrend (1953)
Sírhelye	Szeged Belvárosi temető (III-411.)
A Wikimédia Commons tartalmaz Csefkó Gyula témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Életpályája

Édesapja molnársegéd volt, korán meghalt; édesanyja özvegyen nevelte fel két gyermekét. Csefkó Gyula elemi és polgári iskolai tanulmányait Baján végezte, majd beiratkozott a Bajai Tanítóképzőbe, 1897-ben nyert tanítói oklevelet, s az adai szállási iskolában kezdett tanítani.. A tanítás mellett behatóan tanulmányozta az adai nyelvjárást, tapasztalatait egy tanulmányban összegezte Adai nyelvjárás címen. Tanulmánya díjat nyert a Magyar Nyelvőr c. folyóirat 1898. évi pályázatán, s nyomtatásban is megjelentették a Magyar Nyelvőr 1898. évfolyamában.

1898-ban beiratkozott a Budai paedagogiumba, ahol 1901-ben nyert oklevelet, s az adai polgári iskolában, majd Szigetváron, később Oravicabányán tanított; 1913-ban került Szegedre a III. kerületi polgári fiúiskolába. A magyar nyelvészet területén kifejtett munkásságát tovább folytatta, szólásokat gyűjtött, szótörténeti dolgozatokat írt. 1923-ban a Magyar Nyelvtudományi Társaság elismerésben részesítette, Szily Kálmán-emlékéremmel tüntette ki.

A szegedi Ferenc József Tudományegyetemen 1926-ban tett egyetemi doktorátust, 1931-ben egyetemi magántanárnak nevezték ki, mind a főiskolán, mind az egyetemen tanított magyar nyelvészetet. 1941-ben kinevezték címzetes nyilvános rendkívüli tanárnak. 1943-ban Mészöly Gedeon javasolta az akadémiai levelező tagok sorába.

A második világháború után is talpon tudott maradni mint nyelvész, mert a nyelvtudomány nem számított ideológiai tárgynak. Az újonnan bevezetett szovjet tudományos szisztéma szerint elnyerte 1952-ben a kandidátusi fokozatot. 1953-ban kitüntették a Munka Érdemrenddel. 1954-ben érte a halál egy héttel 76. születésnapja előtt. A szegedi Belvárosi temetőben nyugszik.

Művei (válogatás)

• Az adai nyelvjárás. Magyar Nyelvőr, 1898
• A nyelvújítás szótárához. Magyar Nyelvőr, 1909
• A háborús katonanyelvből. Magyar Nyelv, 1921
• Kunkapitány. Magyar Nyelv, 1926
• Négy kis mondat Mátyás királyról. Ethnographia, 1927
• Szállóigék, szólásmondások. Tanulmányok szóláskészletünk köréből. Budapest, 1930, 178 o.
• Tarhonya. Népünk és Nyelvünk, 1933
• Hátra van még a fekete leves. Szegedi Füzetek, 1934
• Ha még egyszer azt üzeni... (A Kossuth nóta eredetéhez.) Nép és Nyelv, 1942
• Tulipiros, hupikék. In Emlékkönyv Melich János hetvenedik születésenapjára. Budapest, 1942. 55-65. o.
• Szólásaink történetéhez és magyarázatához. Magyar Nyelvőr, 1946
• Eb ura fakó! Magyar Nyelv, 1948
• Dárius kincse. Magyar Nyelvőr, 1951

Társasági tagságai

• Magyar Nyelvtudományi Társaság
• Magyar Néprajzi Társaság (választmányi tag)
• Magyar Irodalomtörténeti Társaság
• Dugonics Társaság

Díjak, elismerések

• Magyar Nyelvőr pályadíja (1898)
• Szily Kálmán-emlékérem (1923)
• Munka Érdemrend (1953)

Emlékezete

• 1965-ben emléktáblát avattak tiszteletére Szegeden, a Szentháromság útja 39–41. sz. alatt, utolsó lakhelyén.
• Szegeden utca viseli a nevét.

Irodalom

• Magyar Nyelvőr, 1954, 1955
• Magyar Nyelv, 1954, 1955
• Péter László: Csefkó Gyula munkássága : bibliográfia. Szeged, 1962 (Nyelvészeti dolgozatok : 33.)

Jegyzetek

• Szegedi egyetemi almanach : 1991–1995. I. köt. Szeged, Mészáros Rezső, 1996. Csefkó Gyula lásd 100. p. ISBN 963-482-037-9

További információk

• Csefkó Gyula nyelvész SZTE EK honlapján