Erdély Sándor
Erdély Sándor (Kisjenő[2]/Nagyvárad,[3] 1839. augusztus 1. – Budapest, 1922. május 14.) valóságos belső tanácsos,[4] igazságügy-miniszter; jogász, politikus.
Erdély Sándor | |
A Magyar Királyság igazságügy-minisztere | |
Hivatali idő 1895. január 15. – 1899. február 26. | |
Előd | Szilágyi Dezső |
Utód | Plósz Sándor |
Született | 1839. augusztus 1.[1] |
Elhunyt | 1922. május 15. (82 évesen)[1] Budapest[1] |
Sírhely | Fiumei Úti Sírkert |
Párt | |
Foglalkozás |
|
Díjak | Gyula város díszpolgára (1899) |
A Wikimédia Commons tartalmaz Erdély Sándor témájú médiaállományokat. |
Életpályája
szerkesztésErdély Endre és Fraitler Magdolna fia. Középiskoláját Nagyváradon végezte el. Pesten jogot tanult, 1863-ban ügyvédi vizsgát tett. Budán volt tisztviselő. 1865–1870 között Pest törvényszékénél tollnok, aljegyző és főjegyző volt. 1871-től bírói pályára lépett; pótbíró lett. 1875-ben a budapesti királyi tábla rendes bírája lett. 1886-tól kúriai bíróként dolgozott. 1888-ban tanácselnökké nevezték ki. 1891-től a győri ítélőtábla elnöke volt. 1892-től Szilágyi Dezső mellett igazságügy-miniszteri államtitkárként dolgozott. 1892–1906 között (Dunaszerdahely) és 1910–1918 között országgyűlési képviselő volt; a Tisza István-féle Nemzeti Munkapárt egyik szervezője. 1895–1899 között Magyarország igazságügy-minisztere volt a Bánffy-kormányban. 1896-ban valóságos belső titkos tanácsosi méltóságot kapott.
Házassága és leszármazottjai
szerkesztésGyőrben az ágostai hitvallású plébánián 1871. december 6-án,[5] feleségül vette a nemesi származású hegyeshalmi Fischer családból való hegyeshalmi Halászy Jolán (*Győr, 1847. november 9.) kisasszonyt, akinek a szülei hegyeshalmi Fischer József (1820–1867), ügyvéd, táblabíró, kereskedő a városi majorokban, földbirtokos és jószási Purgly Zsuzsanna (1826–1916) voltak.[6][7] 1868. február 3-án özvegy hegyeshalmi Fischer Józsefné királyi engedélyt szerzett Ferenc József magyar királytól a férje és a gyermekei vezetékváltoztatását; a "Fischer"-t hanyagolva a "Halászy"-t vették fel.[8] A hegyeshalmi Fischer család őse Fischer Boldizsár, 1680. augusztus 16-án magyar nemességet és családi címert szerzett I. Lipót magyar királytól.[9] A menyasszonynak az apai nagyszülei hegyeshalmi Fischer József (1792–1865), terménykereskedő, földbirtokos és Hutflesz Judit (1794–1850) voltak. Az anyai nagyszülei jószási Purgly György (1781–1842), kereskedő, földbirtokos, és Skarkay Erzsébet (1794–1847) voltak. Purgly György fivéreivel együtt 1820. október 27-én szerzett magyar nemességet, családi címert, illetve a "jószási" nemesi előnevet adományban I. Ferenc magyar királytól.[10] A menyasszonynak az egyik fivére hegyeshalmi Halászy Jenő (1856–1918), királyi törvényszéki bíró, Bezin az ágostai egyház felügyelője, koroncói nagybirtokos. Erdély Sándorné Halászy Jolánnak az elsőfokú unokatestvére dr. hegyeshalmi Fischer Sándor (1856–1910), Győr vármegye főjegyzője, a téti kerület országgyűlési képviselője, a győri ágostai evangélikus hitközség felügyelője, a győrvárosi és megyei takarékpénztár elnöke, Győr szabad király város törvényhatósági és közigazgatási bizottságának a tagja, főszolgabíró, földbirtokos.[11] Erdély Sándor és Halászy Jolán frigyéből született:
- dr. Erdély Sándor.
- Erdély Magdolna. Férje: gaádi Pálffy Elemér (†Budapest, 1903. február 26.).[12]
- Erdély Zsuzsanna.
- Erdély Ilona. Férje: Záborszky Nándor.
Politikai pályája
szerkesztésIgazságügy-miniszteri ciklusában léptek életbe a korábban éles politikai harcot eredményező egyházpolitikai törvények. Ekkor alkották meg a büntetőeljárási és esküdtszéki törvényeket, a hitelszövetkezeti törvényt, valamint több gazdasági jellegű törvényt. Ez idő alatt készült el a polgári törvénykönyv tervezetének első egységes szövege.
A Kerepesi temetőben kísérték utolsó útjára, a 36. parcellában volt sírja,[4] 1928-tól a Budafoki temetőben nyugszik (Budafoki temető: 20/2).[13]
Művei
szerkesztés- Jelentés az igazságügyminisztérium 1895–99 közötti tevékenységéről (Budapest, 1899)
Díjai
szerkesztés- A vaskorona-rend I. osztálya (1897)[2]
- Gyula város díszpolgára (1899)[14]
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ a b c Magyar életrajzi lexikon (magyar nyelven). Akadémiai Kiadó, 1967. (Hozzáférés: 2022. szeptember 22.)
- ↑ a b Országgyűlési almanach 1910-1918
- ↑ Országgyűlési almanach 1896-1901
- ↑ a b Gyászjelentése
- ↑ familysearch.org - Győr - Evangélikus anyakönyvek - házasságok - Erdály Sándor és Halászy Jolán házassága - 1871. dec 6.
- ↑ Országos Széchényi Könyvtár - gyászjelentések - Erdély Sándor
- ↑ Országos Széchényi Könyvtár - gyászjelentések - Halászy Józsefné Purgly Zsuzsanna
- ↑ K 19 - Király Személye Körüli Minisztérium Levéltára - Királyi könyvek - 68. kötet - 407. oldal
- ↑ C 57 - Helytartótanácsi Levéltár - Departamentum nobilitare - megye - 1825 - F. 70.
- ↑ A 57 - Magyar Kancelláriai Levéltár - Libri regii - 64. kötet - 381 - 385. oldal
- ↑ Országos Széchényi Könyvtár - gyászjelentések - Fischer Sándor
- ↑ Országos Széchényi Könyvtár -gyászjelentések - gádi Pálffy Elemér
- ↑ Tóth Vilmos: „Nemzeti nagylétünk nagy temetője”. A Fiumei úti sírkert és a Salgótarjáni utcai zsidó temető adattára, Nemzeti Örökség Intézete, Budapest, 2018, 397. o.
- ↑ Gyula város honlapja
Források
szerkesztés- Magyar életrajzi lexikon IV: 1978–1991 (A–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6422-X
- Magyar politikai lexikon
- Országgyűlési almanach 1896-1901
- Országgyűlési almanach 1901-1905
- Országgyűlési almanach 1905-1906
- Országgyűlési almanach 1910-1918
További információk
szerkesztés- Bölöny József: Magyarország kormányai. Az 1987-1992 közötti időszakot feldolgozta és sajtó alá rendezte: Hubai László. 4. bővített, javított kiadás. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1992; 5. bővített javított kiadás. Budapest, Akadémiai Kiadó, 2004.
- Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái – új sorozat I–XIX. Budapest: Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete. 1939–1944. , 1990–2002, a VII. kötettől (1990–) sajtó alá rendezte: Viczián János
- Biczó Zalán: A Győri Ítélőtábla története. Győr, Győri Ítélőtábla, 2007.
- A magyar legújabb kor lexikona. Szerkesztette: Kerkápoly M. Emil. Budapest, 1930.
- Magyar nagylexikon VII. (Ed–Fe). Főszerk. Rostás Sándor, Szlávik Tamás. Budapest: Magyar Nagylexikon. 1998. ISBN 963-85773-5-5
- Révai új lexikona VI. (E–Fei). Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd: Babits. 2000. ISBN 963-927-226-4
- Uj Idők lexikona I–XXIV. (szerk.) Dr. Balla Antal – Dr. Benedek László – Dr. Bacsó Jenő – Dr. Angeli Ottó. Budapest: Singer és Wolfner Irodalmi Intézet Rt. 1936–1942.
- Új magyar életrajzi lexikon II. (D–Gy). Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub. 2001. ISBN 963-547-414-8
Előző Szilágyi Dezső |
Magyarország igazságügy-minisztere 1895–1899 |
Következő Plósz Sándor |