Erzsébet Sósfürdő

(Erzsébet Gyógyfürdő szócikkből átirányítva)
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. szeptember 18.

Az Erzsébet Sósfürdő egykori gyógyfürdő Budapesten, mely 1854-től 1954-ig üzemelt a Tétényi úton. Helyén ma a Szent Imre Kórház működik.

Erzsébet Sósfürdő
TelepülésBudapest
Bezárás1954
Építész(ek)Ybl Miklós
Hasznosítása
Felhasználási területgyógyvizes üdülő
TulajdonosHeinrich von Mattoni
Elhelyezkedése
Erzsébet Sósfürdő (Budapest)
Erzsébet Sósfürdő
Erzsébet Sósfürdő
Pozíció Budapest térképén
é. sz. 47° 28′ 10″, k. h. 19° 02′ 05″47.469340°N 19.034590°EKoordináták: é. sz. 47° 28′ 10″, k. h. 19° 02′ 05″47.469340°N 19.034590°E
Térkép
A Wikimédia Commons tartalmaz Erzsébet Sósfürdő témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség
Erzsébet Sósfürdő
Mattoni Henrik

Története

szerkesztés

1853-ban vagy 1854-ben véletlenül derült fény a kelenföldi gyógyvíz létére: a telek tulajdonosa, Schleisz György kutat ásatott öntözési céllal, ám a feltörő víz sós-keserű ízűnek bizonyult.[1][2]

A kor híres patikusa, Unger Ferenc megvásárolta a telket, és ivócsarnokot, majd 1855-re fürdőházat építtetett a glaubersóban gazdag gyógyvízre. Újabb kutat fúratott; a két kút a Hildegard (Albrecht Frigyes kormányzó és katonai főparancsnok felesége után) és Erzsébet királyné nevet viselte.[1][2] Unger vendéglőt és palackozóüzemet is létesített;[1] utóbbi az 1850-es években évi 100 000 üveg vizet palackozott.[2]

A fürdőhely fénykora

szerkesztés

A fürdőhely Unger 1865-ös halála után[3] többször is gazdát cserélt, és egyre jobban kiépült.[1][3] Előbb Reiner Ármin kereskedő bérelte, majd 1881-től Mattoni Henrik(wd) császári tanácsos, kereskedő tulajdonába került, aki több csehországi fürdőt (Karlsbad, Gießhübl-Sauerbrunn(wd), Gießhübl-Puchstein) is birtokolt.[3]

Mattoni megbízásából[3] 1884-re készült el[2] az Ybl Miklós tervezte emeletes, „svájci stílusú” fürdőház;[3][1] 44 kádfürdő mellett négy márvány-ülőmedence és hideg-meleg vizes zuhanyzók szolgálták a vendégeket,[3] de szálloda, étterem (Ilona-villa), igazgatósági épület (Vilma-villa) és kápolna is tartozott a komplexumhoz.[1] Parkját is kialakították: több kövezett sétány mellett egy mesterséges dombon Ybl Miklós gloriette-et állított.[3]

A 20. század fordulóján már hét, 5–7 m mély kút biztosította a vizet (gőzgépekkel felváltva, két-három naponta kitermelve):[1][2] a mai kórház telkén az Erzsébet-, az Ilona- és a Hunyadi Mátyás-forrás, délebbre, a Tétényi út nyugati oldalán (a mai Bikás park területén) pedig a Széchenyi-, a Heinrich-, a Szent István- és a Deák Ferenc-forrás.[3] A fürdő fénykorában évi csaknem hétmillió üveg vizet palackoztak[2] Király, Deák Ferenc, Szent István és Erzsébet néven, melyeket Nyugat-Európába is exportáltak.[3]

A fővárosból sokan jártak ide emésztési problémákat, „női bajokat”, köszvényt, gyulladásokat kúrálni.[1] A külvárosi üdülőhely forgalma nem egyszer a Király és Lukács fürdők forgalmát is megelőzte. 1900 áprilisában a villamosközlekedés is kiépült – előbb a 41-es, majd 1910-től a 63-as villamos („sósfürdői ingakocsi”) –,[2] amit a fürdőt leszámítva a környék kiépültsége nem indokolt volna.[1] A fürdőnek köszönhetően a Sárbogárdi út - Tétényi út - Halmi utca - Fejér Lipót utca, Mérnök utca és Fehérvári út határolta területen kellemes villanegyed épült ki.[2]

1906-ban báró Kozmutza Miklós és felesége, Hérelle Zsuzsanna vásárolta meg a fürdőt. Ők építtették ki a gőzfűtést, amivel télen is látogatható lett az intézmény.[2] A második világháború előtt az Országos Társadalombiztosító Intézet tulajdonába került az intézmény, és jelentősen korszerűsítették.[1]

A második világháború után

szerkesztés

A háború után, bár az épületek kevés kárt szenvedtek, a városvezetés számára nem volt prioritás az épületállomány és a fürdő fenntartása. Az Ybl-féle fürdőházat lebontották, a forrásokat lefojtották, és 1950-ben a fürdő helyén megnyílt a Tétényi úti kórház.[1] [4] Emlékét a kórház mögött található Sósfürdő tér és az abból északra nyíló Sósfürdő utca őrzi.

További információk

szerkesztés
  • Back Frigyes. Az eltűnt gyógyvíz nyomában… : az Erzsébet Sósfürdőtől a Szt. Imre Kórházig (magyar nyelven). Budapest: Hygieia Alapítvány (1994) 
  1. a b c d e f g h i j k Erzsébet Sósfürdő (Szent Imre Kórház) (magyar nyelven). Funiq. (Hozzáférés: 2020. május 9.)
  2. a b c d e f g h i Jamrik Levente: Nyomtalanul felszámolták a híres budai gyógyfürdőt (magyar nyelven). Falanszter blog. (Hozzáférés: 2020. május 9.)
  3. a b c d e f g h i Hajdú Virág: Erzsébet Sósfürdő. Ybl Miklós Virtuális Archívum. Budapest Főváros Levéltára. [2020. szeptember 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. május 9.)
  4. Legát Tibor - Erzsébet sósfürdő, Kelenföld aranya (Magyar Narancs, 2009.01.29.)