Hazafias Népfront

társadalmi szervezet
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2023. március 1. 2 változtatás vár ellenőrzésre.

A Hazafias Népfront (rövidítve: HNF) sajátos társadalmi szervezet volt 1954 és 1990 között, amelynek célja „a magyar társadalom valamennyi osztályának, rétegének összefogása” volt. Egyéni tagsága nem volt, tömegmozgalomként működött. Az akkori politikai rendszer minden elemét, az MSZMP-t, a tömegszervezeteket, valamint a társadalmi és kulturális szervezeteket egyesítette. Önálló napilapja volt 1954 és 1989 között a Magyar Nemzet.

Története

szerkesztés

Megalakulása

szerkesztés

1954 őszén, október 22–24-én alakult, a Magyar Függetlenségi Népfront utódszervezeteként. A magyarországi népfrontpolitika szervezeteit (Magyar Front, a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front (1944–45) és a Magyar Függetlenségi Népfront) tekintette elődeinek. Megalakításában nagy szerepe volt Nagy Imre miniszterelnöknek, aki ezáltal kívánta politikai szerephez juttatni a (kommunista) párton (MDP) kívüli állampolgárokat.

Az 1956. évi forradalom után

szerkesztés

Tényleges szerephez az 1956. évi forradalom leverése után jutott. A kádári restauráció idején az egypártrendszerű országban a Hazafias Népfront (HNF) volt „a szocialista nemzeti egység kifejezője”. Kiemelkedő szerepet kapott az országgyűlési és a tanácsi választások előkészítésében és lebonyolításában. Bár 1970-ben eltörölték a HNF jelöltállítási monopóliumát (vagyis elvben bárki bárkit jelölhetett volna képviselőnek), egészen 1985-ig csak az lehetett jelölt a választásokon, aki a Hazafias Népfront programját elfogadta. Az 1980-as évek második felében, főleg Pozsgay Imre főtitkársága idején, a Hazafias Népfront jelentősége növekedett.

Ettől függetlenül a HNF jelöltjei között (ahogy az egész rendszer során 1949-től 1989-ig mindvégig) voltak párton kívüli jelöltek és így országgyűlési képviselők is, akik 1989-ig a már előbb említett módon ugyanúgy a HNF jelölésében, a HNF programjával jutottak be, mint az állampárti jelöltek. A Hazafias Népfrontnak egyedül az 1985-ös választásokon akadt „vetélytársa”, a mindenhol függetlenként induló úgynevezett „spontán jelöltek” (összesen 72-en), akik közül 32-en jutottak be a parlamentbe (igaz volt köztük MSZMP-s is). Ez volt az egyetlen választás, amin a HNF nem egyedül indult és az utolsó, amin nyerni tudott (köszönhetően a nagyobb arányú „spontán jelölések” visszafogásának), de már nem 100%-os, hanem „csupán” 91%-os eredménnyel. Az innentől egészen a rendszerváltásig lezajlott időközi választásokon kivétel nélkül mindig az ellenzék jelöltjei jutottak be a parlamentbe.

Megszűnése

szerkesztés

A rendszerváltás folyamatában addigi kizárólagos feladatai megszűntek. 1989 októberében, az első szabad választásokon kísérletet tettek a pártoktól független indulásra. Október 15-én a HNF kongresszusán Kulcsár Kálmán igazságügy-minisztert választották a mozgalom elnökévé és köztársaságielnök-jelöltté. A HNF alelnöke Mikola István, főtitkára Kukorelli István egyetemi tanár lett. Mint független mozgalom, Hazafias Választási Koalíció néven választási együttműködésre lépett 12 egyéb társadalmi szervezettel. Az 1990. évi országgyűlési választásokon sikerült országos listát állítania, azonban nem jutott mandátumhoz. 1990. júniusban megszűnt. Jogutódaként 1990. augusztus 4-én alakult meg a Demokrata Koalíció.

  • Az országgyűlési választások előkészítése és lebonyolítása, listák állítása.
  • Részvétel a jogalkotásban, törvényjavaslatok és más jogszabályok előkészítése.
  • A „társadalmi öntevékenység” szervezése.

Vezető szervei

szerkesztés
  • Kongresszus
  • az Országos Tanács
  • az Országos Tanács elnöksége

A budapesti bizottság

szerkesztés
  • A budapesti bizottság első elnöke Harrer Ferenc volt. A bizottság 1957 októberében alakult újjá. Tagjainak száma 135, az elnökség létszáma 33 fő volt.

Ismertebb vezetői

szerkesztés

Választási eredményei

szerkesztés
Választások Részvételi arány Választási eredmény MSZMP-tag Pártonkívüli Mandátumok száma Mandátumok aránya
1958-as 98,4% 99,6% 276 62 338 100%
1963-as 97,2% 98,9% 252 88 340 100%
1967-es nincs adat nincs adat 259 90 349 100%
1971-es 98,7% nincs adat 224 128 352 100%
1975-ös 97,6% nincs adat 215 137 352 100%
1980-as nincs adat nincs adat 252 100 352 100%
1985-ös ? ? ? ? 355 91,73%
  • Akadémiai kislexikon I. (A–K). Főszerk. Beck Mihály, Peschka Vilmos. Budapest: Akadémiai. 1989. ISBN 963-05-5280-9
  • Budapest lexikon I. (A–K). Főszerk. Berza László. 2., bőv. kiad. Budapest: Akadémiai. 1993. 541. o. ISBN 963-05-6410-6  
  • Magyar nagylexikon IX. (Gyer–Iq). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 1999. 303. o. ISBN 963-9257-00-1