Heim Péter (jogász)
| Ehhez a szócikkhez további forrásmegjelölések, lábjegyzetek szükségesek az ellenőrizhetőség érdekében. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts a szócikk fejlesztésében további megbízható források hozzáadásával. |
Heim Péter (Nagyszentmiklós, 1834. augusztus 4. – Budapest, 1904. július 20.) a hazai postahálózat megszervezésében Baross Gábor közvetlen munkatársa, miniszteri tanácsos, 1892–1895 között postafőigazgató. Heim Pál édesapja.
| Heim Péter | |
 | |
| Heim Péter | |
| Született | 1834. augusztus 4. Nagyszentmiklós |
| Elhunyt | 1904. július 20. (69 évesen) Budapest |
| Állampolgársága | magyar |
| Gyermekei | Heim Pál |
| Foglalkozása | jogász |
| Sírhelye | Fiumei Úti Sírkert (29/3-3-58)[1] |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Heim Péter témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Életútja
szerkesztésHeim Henrik textilfestő iparos és Knorr Katalin (1815–1897) fia. A gimnáziumot megszakítással részben Németországban, részben Nagyváradon végezte, az ottani premontrei gimnáziumban érettségizett 1858-ban. Közben, 1854-ben a postai pályára lépett mint kiadó (expeditor) a bánát-komlósi postahivatalnál. Egyetemi tanulmányait Budapesten végezte, és egy ideig a királyi táblán joggyakornok is volt. Később a temesvári postaigazgatósághoz került mint fogalmazó. 1867-ben miniszteri fogalmazóvá nevezték ki.
1867 márciusában az osztrák minisztériummal, a magyar postának az osztráktól való elválasztása ügyében folytatott tárgyalásokban, melyeket magyar részről Gervay Mihály vezetett, tevékeny részt vett. 1871-ben Németországban és Svájcban hosszabb tanulmányutat tett. 1874-ben Bernben az első nemzetközi postakongresszuson és az 1880. évi párizsi értekezleten a magyar kormányt képviselte. Önállóbb működésre nyílt tere, amikor Baross Gábor 1887-ben a távírót a postával egyesítette és az összes magyarországi posta, távíró és távbeszélő ügyek vezetését rábízta, 1888-ban pedig miniszteri tanácsossá kinevezte.
A magyar mellett tökéletesen beszélt németül, angolul és franciául. Nevéhez fűződik az önálló magyar posta szervezetének kiépítése, a posta, távíró és telefon egyesített intézményének műszaki fejlesztése, pénzügyi és jogi helyzetének megszilárdítása. 1892-től egyedül vezette a posta, távíró és telefon ügyeit; ő képviselte a magyar postát a bécsi postai kongresszuson. Vezetése alatt teremtették meg a városközi telefon-összeköttetést (1890–93), szervezték meg a levélgyűjtést és a kézbesítést, és egységesítették a postatarifákat. Főleg az ő érdeme, hogy 1888-ban Ausztriával új posta- és távírda-egyezmény jött létre, amely Magyarországnak belintézkedéseiben teljes függetlenséget, a külviszonyokban pedig paritást biztosított. Ezen alapon rendezte a postai belszolgálat teljes újjáalakítását; az elavult és sok írással járó, bonyolult ügykezelést egyszerűbbé tette.
1894-ben megkapta a Lipót-rend lovagkeresztjét.
Irodalmi működésének nagy része a postai és távírói ügykezelést illeti; írt utasításokat és kezelési szabályokat; ezenkívül szakmabeli cikkeket a hírlapokba s folyóiratokba; a legelsők közé tartozott, akik a postatakarékpénztárak behozataláról értekeztek a bel- és külföldi lapokban.
A Fiumei Úti Sírkertben található (29/3-3-58) korábbi, csaknem jeltelen sírjára 2013-ban emelt síremléket a Nemzeti Örökség Intézete.[2][3]
Munkái
szerkesztés- A postatakarékpénztári kérdés hazánkban. Bpest, 1880 (Különnyomat a Nemzetgazdasági Szemléből)
- Budapest postaintézményei és forgalmuk a jelen korban. Bpest, 1881 (Különnyomat a Budapesti Szemléből)
Jegyzetek
szerkesztésForrások
szerkesztés- A postahálózat megszervezője
- Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái IV. (Gyalai–Hyrtl). Budapest: Hornyánszky. 1896.
- Adatai a Petőfi Irodalmi Múzeum katalógusában
További információk
szerkesztés- Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái. Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete, 1939–2002. Bp., 7. kötettől sajtó alá rend. Viczián János
- Gudenus János József: A magyarországi főnemesség XX. századi genealógiája. Bp., 1990–1999
- A magyar posta története és érdemes munkásai. Szerk. dr. Hencz Lajos. Merkantil-Ny., Bp, 1937
- Bartha István-Förster Rezső: A Kis Akadémia negyvenkét esztendeje az ezredik előadásig 1899-1941. Kis Akadémia, Bp., 1941
- Kalapis Zoltán: Életrajzi kalauz. Ezer magyar biográfia a délszláv országokból. Fórum Könyvkiadó, Újvidék, 2002
- Magyar életrajzi lexikon I-II. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Akadémiai Kiadó, Bp., 1967–1969
- Révai nagy lexikona. Révai, Bp., 1911–
- Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. Magyar Könyvklub, Bp.
