II. Tomiszláv horvát király
II. Tomiszláv (eredeti nevén Aimone Roberto Margherita Maria Giuseppe di Savoia; Torino, 1900. március 9. – Buenos Aires, 1948. január 29.), Spoleto hercege (1904–1948), Aosta 4. hercege (1942–1948), II. Tomiszláv néven Horvátország királya.[1]
| II. Tomiszláv | |
| Aimone Roberto Margherita Maria Giuseppe di Savoia | |
 | |
| Független Horvát Állam királya | |
| II. Tomiszláv | |
| Uralkodási ideje | |
| 1941. március 18. – 1943. július 31. | |
| Elődje | új tisztség |
| Utódja | tisztség eltörölve |
| Aosta 4. hercege | |
| Uralkodási ideje | |
| 1942. március 3. – 1948. január 29. | |
| Elődje | Amádé |
| Utódja | - |
| Életrajzi adatok | |
| Uralkodóház | Savoyai-ház |
| Született | 1900. március 9. Torino |
| Elhunyt | 1948. január 29. (47 évesen) Buenos Aires |
| Nyughelye | Basilica of Superga |
| Édesapja | Savoyai Emánuel Filibert aostai herceg |
| Édesanyja | Ilona orléans-i hercegnő |
| Testvére(i) | Amadé aostai herceg |
| Házastársa | Irén görög hercegnő |
| Gyermekei | Amadé aostai herceg |
 | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz II. Tomiszláv témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Életrajza
szerkesztésAz első világháborúban az Olasz Haditengerészet tisztje volt. 1939-ben feleségül vette Irén görög hercegnőt, II. György görög király lányát. 1936-tól az etiópiai olasz hadsereg egyik vezére volt.
Jugoszlávia szétesését követően 1941. május 18-án a Független Horvátország trónjára lépett, de ténylegesen az ország irányításában nem vett részt, sohasem járt Horvátországban. Gróf Cseszneky Gyula volt a király horvát ügyekben illetékes tanácsosa. 1942-től a fekete-tengeri olasz hajóhadat irányította. 1943-tól kapcsolatot keresett a szövetségesekkel, emiatt Olaszország 1943-ban történt kapitulációját követően az usztasa rezsim megfosztotta trónjától (1943. július 31-én lemondott).
A háború után Argentínába emigrált, s ott érte a halál. Fia Amadé aostai herceg.
