Ipolykér
Ipolykér (szlovákul: Kiarov) község Szlovákiában, a Besztercebányai kerületben, a Nagykürtösi járásban. Kis- és Nagykér egyesítésével jött létre.
| Ipolykér (Kiarov) | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Szlovákia | ||
| Kerület | Besztercebányai | ||
| Járás | Nagykürtösi | ||
| Rang | község | ||
| Első írásos említés | 1271 | ||
| Polgármester | Pavol Suchánsky | ||
| Irányítószám | 991 06 | ||
| Körzethívószám | 047 | ||
| Forgalmi rendszám | VK | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 273 fő (2021. jan. 1.)[1] | ||
| Népsűrűség | 34 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Tszf. magasság | 182 m | ||
| Terület | 9,00 km² | ||
| Időzóna | CET, UTC+1 | ||
| Elhelyezkedése | |||
 | |||
 é. sz. 48° 06′ 30″, k. h. 19° 24′ 24″48.108333°N 19.406667°EKoordináták: é. sz. 48° 06′ 30″, k. h. 19° 24′ 24″48.108333°N 19.406667°E | |||
| Ipolykér weboldala | |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Ipolykér témájú médiaállományokat. | |||
| Sablon • Wikidata • Segítség | |||
| Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info | |||
Fekvése
szerkesztésNagykürtöstől 15 km-re délkeletre fekszik, az Ipoly folyó mellett, a Sósári-dombok karéjában. Határában van a védett Kéri-mocsár.
Története
szerkesztésTerületén a történelem előtti időkben a lengyeli kultúra települése állt.
Neve a magyar Kér törzsnévből származik, melynek szálláshelye lehetett már 900 körül. A helyi hagyomány szerint a honfoglalók először a Pást nevű dűlőben, a Kerekdombon telepedtek meg.
Nevét egyes források szerint 1271-ben említi először írott dokumentum, „Keer”alakban. Más források szerint az első említés 1327-es keltezésű. A közeli Várdomb (szlovákul Hragyiste) nevű 266 méter magas hegyen valamikor vár állhatott a hagyomány szerint, de régészeti bizonyíték erre nincs. A 15. századra két falu állt a mai Ipolykér helyén, melyeket 1481-ben „Naghkeer”, 1486-ban „Kyskeer” alakban említenek. A Kéry és a Madách családok birtoka volt. Magyarország török megszállása idején mindkét falu elpusztult, de később újratelepült. A 19. század közepén a település ismét egy községgé egyesült. A 20. század elején még kisnemesi falunak tartották, lakói főként mezőgazdasággal foglalkoztak.
Fényes Elek szerint „Ipoly-Kis-Kér, Nógrád vm. népes puszta, 91 kath., 69 evang., 5 zsidó lak.”[2]
„Ipoly-Nagy-Kér, Nógrád vm. népes puszta, 147 kathol., 37 evang. lak. Ut. p. Balassa-Gyarmat.”[2]
A trianoni békeszerződésig Nógrád vármegye Balassagyarmati járásához tartozott. 1938 és 1944 között újra Magyarország része lett. A trianoni béke és 1950 között csak szlovák iskolája volt, ekkor magyar iskolát hoztak létre. Magyar nyelvű óvodáját még a rendszerváltás előtt megszüntették.
Népessége
szerkesztés1880-ban 293 lakosából 247 magyar és 13 szlovák anyanyelvű volt.
1890-ben 287 lakosából 265 magyar és 21 szlovák anyanyelvű volt.
1900-ban 303 lakosából 301 magyar és 2 szlovák anyanyelvű volt.
1910-ben 340 lakosából 329 magyar és 7 szlovák anyanyelvű volt.
1921-ben 380 lakosából 312 magyar és 6 csehszlovák volt.
1930-ban 403 lakosából 366 magyar és 28 csehszlovák volt.
1941-ben 466 lakosából 458 magyar és 8 szlovák volt.
1970-ben 538 lakosából 494 magyar és 43 szlovák volt.
1980-ban 473 lakosából 418 magyar és 48 szlovák volt.
1991-ben 376 lakosából 311 magyar és 56 szlovák volt.
2001-ben 332 lakosából 245 magyar és 78 szlovák volt.
2011-ben 308 lakosából 176 magyar és 112 szlovák.
Neves személyek
szerkesztés- Itt született 1637-ben báró Kéry János váci püspök.
Nevezetességei
szerkesztés- Népviselete az Ipoly-menti palóc viselet legkeletibb ága, Zsély népviseletével mutat rokonságot.
- Oroszlányi László 19. századi neoklasszicista kúriája.
- A Hétfájdalmú Szűzanya barokk kápolnája (18. század).
Külső hivatkozások
szerkesztésJegyzetek
szerkesztés- ↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
- ↑ a b Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.
Források
szerkesztés- Vladimír Mitáš: Slovenské povodie Ipľa v dobe halštatskej (stav výskumu). Studia Historica Nitriensia 21, 291
- Ondrej Ožďáni - Anton Točík 1989: Na úsvite dejín. In: J. Alberty - J. Sloboda (Hrsg.): Novohrad - Regionálna vlastivedná monografia. Martin, 66
- Chochorowski, J. 1985: Die Vekerzug-Kultur. Warszawa - Kraków, 159
- Petrovský-Šichman, A. 1961: Archeologický prieskum stredného Poiplia roku 1955. Študijné zvesti 7, 104-106.
