Wikipédia

Krasznahorkai László

(1954) magyar író és forgatókönyvíró
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. október 30.
Ehhez a szócikkhez további forrásmegjelölések, lábjegyzetek szükségesek az ellenőrizhetőség érdekében.
Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts a szócikk fejlesztésében további megbízható források hozzáadásával.

Krasznahorkai László (Gyula, 1954. január 5. –) Kossuth-díjas magyar író, 2004 óta a Digitális Irodalmi Akadémia és a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagja. 2015. május 18-án elnyerte a Nemzetközi Man Booker-díjat, 2019-ben pedig a legjobb fordítás kategóriában az amerikai Nemzeti Könyvdíjat.

Krasznahorkai László
Déri Miklós felvétele
Déri Miklós felvétele
Élete
Született1954. január 5. (70 éves)
Gyula, Magyarország
Nemzetiségmagyar
SzüleiKrasznahorkai György
Pálinkás Júlia
GyermekeiKata
Ágnes
Emma
Pályafutása
Első műveSátántangó (regény) (1985)
Fontosabb műveiAz ellenállás melankóliája (1989)
Háború és Háború (1999)
Északról hegy, Délről tó, Nyugatról utak, Keletről folyó (2003)
KiadóiMagvető Kiadó
Kitüntetései
Irodalmi díjaiMóricz Zsigmond-ösztöndíj (1983)
József Attila-díj (1987)
Déry Tibor-díj (1992)
Krasznahorkai László weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Krasznahorkai László témájú médiaállományokat.

Életpályája

szerkesztés

Apja Krasznahorkai György ügyvéd, anyja Pálinkás Júlia TB-ügyintéző.[1] 1960–1968 között a gyulai általános iskolába, majd 1968–1972 között a gyulai Erkel Ferenc Gimnázium latin szakára járt.[2] Ezt követően Szegeden, majd Budapesten hallgatott jogot 1974–1976 között. Az ELTE Bölcsészkarán 1977–1983 között szerzett magyar–népművelő diplomát.

Első írása a Mozgó Világban jelent meg 1977-ben, Tebenned hittem címmel. 1977–1982 között a Gondolat Könyvkiadónál dokumentátor, 1982-től szabadfoglalkozású író. Több alkotását, így például a Sátántangót is megfilmesítette rendező barátja, Tarr Béla.

Először 1987-ben hagyhatta el a kádári Magyarországot, Nyugat-Berlinben töltött egy évet a DAAD vendégeként. A keleti blokk összeomlása óta állandóan változtatja lakóhelyeit. Gyakran tér vissza Németországba és Magyarországra, de hosszabb-rövidebb időket töltött és tölt Franciaországban, Spanyolországban, az Amerikai Egyesült Államokban, Angliában, Hollandiában, Olaszországban, Görögországban, Kínában és Japánban.

Műveit elismeréssel fogadták a kritikusok az Egyesült Államoktól Japánig. Susan Sontag „az apokalipszis Gogolt és Melville-t idéző magyar mesterének” nevezte Krasznahorkait, W. G. Sebald pedig így írt róla: „Krasznahorkai víziójának univerzalitása a Holt lelkeket író Gogoléval rokon, s a kortárs irodalommal kapcsolatos minden kétségünket eloszlatja”. 1993-ban elnyerte Németországban az év legjobb könyvének járó díjat, a Bestenliste-Preist Az ellenállás melankóliája című regényéért.

1996-ban a Wissenschaftskolleg zu Berlin vendége volt. A Háború és háború c. regényének írása közben több éven át keresztül-kasul utazta Európát. A mű megírásában legnagyobb segítségére Allen Ginsberg volt, akinek New York-i lakásában hosszabb ideig lakott, s akinek baráti tanácsai sokban segítették a könyv létrejöttét.

 
Szilágyi Lenke felvétele

1990-ben töltött először hosszabb időt Kelet-Ázsiában, mongóliai és kínai élményeiről Az urgai fogoly és a Rombolás és bánat az Ég alatt című regényében számolt be. Attól kezdve többször visszatért Kínába. 1996-ban, 2000-ben és 2005-ben 6-6 hónapot töltött Japánban, Kiotóban.

1985 óta filmrendező barátja, Tarr Béla szinte kizárólag az ő könyveiből, illetve forgatókönyveiből készítette filmjeit, köztük a világhírű Sátántangót és a Werckmeister harmóniákat. Krasznahorkai Tarrnak utolsó filmjéig, a 2011-es A torinói ló-ig együtt dolgozott vele, és minden fontos döntésében segítette a rendezőt.

Számos díj kitüntetettje, köztük tulajdonosa a legrangosabb magyar állami díjnak, a Kossuth-díjnak is. Tagja a Digitális Irodalmi Akadémiának. 2008-ban vendégprofesszor volt a berlini Freien Universitäten. 2010 júniusában Berlinben megkapta a néhány évvel azelőtt alapított Brücke Berlin-díjat. Németül is megjelent Seiobo járt odalent című elbeszéléséért kapta a 20 ezer euróval járó kitüntetést, amely fordítójának, a drezdai Heike Flemmingnek is szól. 2014-ben megkapta az America Award irodalmi életműdíját.[3]

2016 szeptemberében megjelent Báró Wenckheim hazatér című regénye. A legendás Sátántangóban megérkezett Irimiás, a regényformát a valóságba átvezető Háború és háború bevezetéseként pedig megjött Ézsaiás. Most újabb nagy Krasznahorkai-hős tűnik fel a láthatáron, báró Wenckheim, a soha nem változó Ígéret beteljesítőjének tekintett ember, aki Buenos Airesből tér haza. Haza: hozzánk, napjaink Magyarországára és ősei reményvesztett vidékére, ahol úgy várják, mint a Messiást. Azt mond, amit megérdemlünk, vagy azt, amit hallani szeretnénk? Szerencsejáték-függő nagybeteg, vagy zseniális megváltó, aki új távlatokat nyitni érkezik? Egy biztos: a kisvárost, mely szülőhelye, s ahol nyugodni fog, olajszállító kamionok lepik el. Közel leszünk a tűzhöz. Krasznahorkai László egész életművét összegző regénye apokalipszis és karnevál, érzékeny szatíra és dráma és tragikus zárlat, melyben mindenki megkapja a magáét: aki nevetni akar, nevethet, aki elérzékenyülni, az elérzékenyül. Előképe Gogol és Mikszáth, no meg az enciklopédikus Dante, aki e regény lapjain is feltűnik: szolnoki lakos, aki – fejben – erősen hasonlít a Dante nevű brazil balhátvédre. A Sátántangó felejthetetlen táncrendje után itt is tánclépésekben haladunk a kamionhosszú-szuggesztív világmondatok fenséges hömpölygésével a vég elől a vég felé.

Három gyermeke van Kata, Ágnes, Emma. Változó helyszíneken él Európában.

Művei

szerkesztés

Regények, elbeszélések

szerkesztés
  • 1985
  • 1986 Kegyelmi viszonyok („halálnovellák”, Magvető Könyvkiadó) (további kiadások: 1997, 2007)
  • 1989 Az ellenállás melankóliája (regény, Magvető Könyvkiadó, majd a Széphalom Könyvműhely) (változatlan kiadások: Széphalom Könyvműhely: 1999, 2001, Magvető Könyvkiadó: 2005, 2011, 2014)
  • 1992 Az urgai fogoly (novellák, Széphalom Könyvműhely, majd a Magvető Könyvkiadó) (változatlan kiadás: Magvető Könyvkiadó: 2004)
  • 1993
  • 1998 Megjött Ézsaiás (előjáték egy regényhez, Magvető Könyvkiadó) (teljes kiadásként a 2013-as Háború és Háború című kötetbe szerkesztve)
  • 1999 Háború és Háború (regény, Magvető Könyvkiadó) (teljes, második kiadás: 2013)
  • 2003 Északról hegy, Délről tó, Nyugatról utak, Keletről folyó (regény, Magvető Könyvkiadó) (változatlan kiadások: 2012)
  • 2004 Rombolás és bánat az Ég alatt (dokumentumregény, Magvető Könyvkiadó)
  • 2008 Seiobo járt odalent (elbeszélések, Magvető Könyvkiadó) (változatlan kiadások: 2012)
  • 2009 Az utolsó farkas (elbeszélés, Magvető Könyvkiadó)
  • 2010 Állatvanbent /elbeszélés, Max Neumannal festményeivel, Magvető Könyvkiadó/
  • 2012 Nem kérdez, nem válaszol. Huszonöt beszélgetés ugyanarról (szerzői szerkesztett interjúkötet, Magvető Könyvkiadó)
  • 2013 Megy a világ (elbeszélések, Magvető Könyvkiadó)
  • 2016 Báró Wenckheim hazatér (regény, Magvető Könyvkiadó)
  • 2018
    • A Manhattan-terv (előjáték egy regényhez); fotó Ornan Rotem, esszéford. Todero Anna (Magvető Könyvkiadó)
    • Aprómunka egy palotáért. Bejárás mások őrületébe (Magvető Könyvkiadó)
  • 2019 Mindig Homérosznak (összművészeti alkotás Max Neumannal és Miklós Szilveszterrel, Magvető Könyvkiadó)
  • 2021 Seiobo járt odalent / jav. utánny.; Magvető Könyvkiadó/
  • 2022 Herscht 07769. Florian Herscht Bach-regénye. Elbeszélés; Magvető, Budapest, 2021 (regény)
  • 2024 Zsömle odavan; Magvető, Budapest (regény)

Folyóiratmegjelenések

szerkesztés
  • 1977 Tebenned hittem (elbeszélés, in: Mozgó Világ, 1977. december)
  • 1980
    • A keddi lidérc (elbeszélés, in: Mozgó Világ, 1980. október)
    • A Gondolat Könyvkiadó 1981-ben megjelenő kiadványai (szerkesztő, Gondolat Könyvkiadó)
  • 1981 A Gondolat Könyvkiadó 1982-ben megjelenő kiadványai (szerkesztő, Gondolat Könyvkiadó)
  • 1982 Valamit tudni (részlet a Sátántangó című készülő regényből, in: Mozgó Világ, 1982. augusztus)
  • 1983
    • Ördögcsecs és sátántangó (I.) (regényrészlet, in: Jelenkor, 1983. április)
    • Ördögcsecs és sátántangó (II.) (regényrészlet, in: Jelenkor, 1983. május)
  • 1984
    • Herman, a vadőr (elbeszélés, in: Látóhatár, 1984. április)
    • Borbélykézen (elbeszélés, in: Jelenkor, 1984. október)
  • 1985 Herman, a vadőr (elbeszélés, in: Körkép '85)
  • 1986
  • 1987
    • A lassan elsötétedő világ (részlet a Kegyelmi viszonyok című "halálnovellákból", in: Új Írás, 1987)
    • Kitekintés az univerzumra (regényrészlet, in: Jelenkor, 1987. június)
    • A hanyatlás vitéze (regényrészlet in: Jelenkor, 1987. szeptember)
    • Rendkívüli állapotok (elbeszélés, in: Körkép '87)
    • Kés a kézben (elbeszélés, in: Újhold-Évkönyv '87)
  • 1988 Kés a kézben (elbeszélés, in: Körkép '88)
  • 1989 Se harsonaszó, se lovasok (elbeszélés, in: Újhold-Évkönyv '89)
  • 1990
  • 1991
    • Maan't előtt, Maan't után (regényrészlet, in: Jelenkor, 1991. január)
    • Pecsét van a kapukon (elbeszélés, in: Nappali Ház, 1991/1-2.)
    • Egy későkamaszkori dolgozat Márai Sándor emigrációs pályájáról I. (tanulmány, in: Jelenkor, 1991. április)
    • Egy későkamaszkori dolgozat Márai Sándor emigrációs pályájáról II. (tanulmány, in: Jelenkor, 1991. május)
  • 1992
    • Már csak tíz év (elbeszélés, in: 2000, 1992. január)
    • A pécsi beszéd (elbeszélés, in: Jelenkor, 1992. szeptember)
  • 1993 A harmadik beszéd – oratio (elbeszélés, in: Jelenkor, 1993. május)
  • 1996
    • Egy mondat (Metszet egy készülő könyvből, in: Jelenkor, 1996. április)
    • Egy mondat (részlet a készülő regényből, in: 2000, 1996. május)
  • 1996
    • Egy mondat (részlet a készülő regényből, in: Holmi, 1996. június)
    • Egy mondat (Metszet egy könyvből, in: Jelenkor, 1996. október)
    • Egy mondat (részlet a készülő regényből, in: 2000, 1996. december)
    • Sátántangó: Valami tudni (részlet a Sátántangó című regényéből, in: "Szabaduljunk meg az utókortól..." – huszonegy, Békés megyében született, innen eltávozott és ide érkezett szépíró szöveggyűjteménye, Békés Megyei Könyvtár – Tevan Kiadó, Békéscsaba, 1996)
  • 1997 Egy mondat (Metszet egy könyvből, in. Jelenkor, 1997. május)
  • 1998 Hogy visszanyerjük (elbeszélés, in: Kultúra és Közösség, 1998/III.)
  • 1999 Járás egy áldás nélküli térben (kiállítás megnyitó, in: Alföld, 1999. január)
  • 2000 Néma a süketnek (1899-1999) (elbeszélés, in: Körkép 2000)
  • 2001 Az egész Kréta már (elbeszélés, in: Számadás – Hollandiai Mikes Kelemen Kör (1951-2001), Kalligram Könyvkiadó)
  • 2003
  • 2004
    • Puszta beszéd (elbeszélés, in: Eurovízió 2004)
    • Rombolás és bánat az Ég alatt (részlet a Rombolás és bánat az Ég alatt című készülő regényből, in: Alföld, 2004. január)
    • Rombolás és bánat az Ég alatt (részlet a Rombolás és bánat az Ég alatt című készülő regényből, in: Szépirodalmi Figyelő, 2004/2.)
    • Rombolás és bánat az Ég alatt (elbeszélés, in: Körkép 2004)
  • 2005 Ion Grigorescu – Krasznahorkai László: Lesz, ami lesz (elbeszélés, in: 2000, 2005. június)
  • 2008
    • Lefelé egy erdei úton (novella, in: Jelenkor 2008. április)
    • Krasznahorkai László -- Jacek Dobrowolski: Az ellenállás melankóliája című regény forrásainál (interjú, in: Jelenkor 2008. április)
  • 2009
  • 2010
    • Számla (elbeszélés, in: Holmi, 2010. március)
    • A sebességről (elbeszélés, in: Körkép 2010)
    • Nine Dragons Crossing (elbeszélés, in: Jelenkor, 2010. október)
  • 2011
  • 2021 Mészöly hamva (esszé, in: Jelenkor, 2021. január)

Egyéb művek

szerkesztés
  • 1998 Járás egy áldás nélküli térben (in: Bukta Imre kiállítás, katalógus)
  • 2000 Háború és Háború (CD-ROM, Magvető Könyvkiadó, felvétel: Fehér György, szereplő: Kormos Mihály)
  • 2001 Este hat; néhány szabad megnyitás (esszék, Magvető Könyvkiadó – Dovin közös kiadása)
  • 2003 Krasznahorkai beszélgetések (szerkesztette: Hafner Zoltán, Széphalom Könyvműhely)
  • 2008 Háborús architektúra (5 CD, Dukay Barnabással és Gadó Gáborral) (Krasznahorkai László elmeséli a Háború és Háború című regényét)

Forgatókönyvek

szerkesztés

Médiamegjelenések

szerkesztés
  • 1989 Az ellenállás melankóliája (rövidfilm, rend.: Fehér György)
  • 2005 Csillagos az ég felettem (portréfilm, rend.: Keserű Judit)
  • 2018 A báró hazatér (portréfilm, rend.: Breier Ádám)

Díjak, elismerések

szerkesztés

Jegyzetek

szerkesztés
  1. ↑ Krasznahorkai, Laszlo 1954– (angol nyelven). encyclopedia.com. (Hozzáférés: 2015. május 20.)
  2. ↑ PIM Digitaális Irodalmi Akadémia
  3. ↑ Krasznahorkai László kapta az idei America Awards irodalmi életműdíjat (magyar nyelven). MTI alapján. Magyar Nemzeti Digitális Archívum és Filmintézet - mandarchiv.hu. (Hozzáférés: 2015. május 20.)
  4. ↑ Baron Wenckheim’s Homecoming (amerikai angol nyelven). National Book Foundation. (Hozzáférés: 2019. november 21.)

Források

szerkesztés
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Krasznahorkai_László&oldid=27554729”