Lósy Imre

Lósy Imre, Loosy Imre (Nagylózs, 1580 körül – Nagyszombat, 1642. november 7.) nyitrai-, csanádi-, nagyváradi-, majd egri püspök, esztergomi érsek.

Lósy Imre
Nagyvárad, Eger, majd Esztergom püspöke
Született	1580 körül Nagylózs
Elhunyt	1642. november 7. (kb. 60 évesen) Nagyszombat
Felekezet	római katolikus egyház
Püspökségi ideje 1625. október 24. – 1633. október 24. (Nagyvárad)
Püspökségi ideje 1633. október 24. – 1637. május 14. (Eger)
Püspökségi ideje 1637. május 14. – 1642. november 7. (Esztergom)
Előző püspök Következő püspök Pázmány Péter Lippay György
Lósy Imre a Catholic Hierarchy-n
A Wikimédia Commons tartalmaz Lósy Imre témájú médiaállományokat.

Vastagh László: Lósy Imre portrészobra

Élete

Lósy Imre címere a pozsonyi Emericanum bejárata felett

Ágostai evangélikus (lutheránus) vallású szülőktől származott. Lóson, Sopron vármegyében, az ős Osl nemzetség ivadékai, a Viczay-ak birtokán született. Atyja: Máté, anyja: Németszeghy Anna. Testvérei: Mihály, Boldizsár, ifjabb Imre, Margit, valamint Márton. Miután áttért a katolikus vallásra először Bécsben a jezsuitáknál, majd 1599 végétől Rómában tanult. Ott szentelték pappá 1604-ben. 1604 és 1606 között kánonjogot tanult, majd Magyarországon lelkipásztorként tevékenykedett. 1606-tól nyitrai, 1607-től pozsonyi, 1611-től esztergomi kanonok és nyitrai főesperes volt. Forgách Ferenc esztergomi érsek, mint nyitrai püspököt hívta őt Esztergomba.^[forrás?] 1620-tól már Pázmány Péter állandó helyettese volt és az is maradt az esztergomi érsek haláláig. 1622-től Vicarius Generalis, 1623-tól csanádi, 1625-től nagyváradi választott püspök, majd 1631-ben szentelték fel váradi püspökké. Tagja volt a Magyar Tanácsnak, 1628-tól volt prokancellár. 1634-ben egri püspök lett és ott még ugyanazon évben zsinatot hívott össze.

1622. január 12-én Lósy Imre, esztergomi kanonok és érseki helynök valamint testvére Márton és neki gyermekei, István és Ferenc címeres nemeslevelet (armálist) kaptak II. Ferdinánd magyar királytól, melyet 1624-ben hirdettek ki Nyitra vármegyében.[1] A Lósy család testvére, Márton és fiai által Nyitra és Tolna vármegyékben tovább élt.

1637. május 14-én, Pázmány Péter halála után esztergomi érsek lett. Életpályája tipikusnak mondható egyházi pálya, talán az ő alakja áll a legközelebb a tridentinus főpapideálhoz. 1638-ban egyháztartományi zsinatot hívott össze, 1639-ben püspöki konferenciát tartott, amelynek középpontjában a magyar egyház és Róma kapcsolatának tisztázása állt. A püspökök a francia gallikán egyházhoz hasonló, önálló nemzeti egyház létrehozásával fenyegették meg Rómát. A viszony végül tisztázódott, és Pietro Giacomo Favilla személyében szentszéki ágenst neveztek ki, aki a magyar egyház egészét képviselte Rómában.

1642-ben Pozsonyban papnevelőt alapított, az Emericanumot. A Nagyszombati Egyetemen a jogi kar felállítására jelentős összeget hagyományozott. Érseksége idején 10000 forinttal járult hozzá Érsekújvár erődítési költségeihez a nádor útján. Érsekújvárban telket adományozott az ő közbenjárása által nemesi armálisban részesülő katonáskodó Édes családnak. Pozsonyban ferences kolostort alapított.

Külső hivatkozások

• Lósy Imre esztergomi érsek sirkövéról készült rajz (Rajzolta:Cserna Károly 1867–1944)
• Tusor Péter: A magyar egyház és Róma a 17. században
• Lósy Imre arcképe

Előde:
Herovich Mátyás

Csanádi püspök
1623–1625

Utóda:
Dubovszky György

Előde:
Pyber János

Nagyváradi katolikus püspök
1625–1633

Utóda:
Hosszútóthy László

Előde:
Pyber János

Egri püspök
1633–1637

Utóda:
Lippay György

Elődje:
Pázmány Péter

Esztergomi érsek
1637–1642

Utódja:
Lippay György