Wikipédia

Mádl Ferenc

(1931–2011) a Magyar Köztársaság elnöke 2000-2005 között
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. március 6. 5 változtatás vár ellenőrzésre.

Mádl Ferenc (Bánd, 1931. január 29. – Budapest, 2011. május 29.[1]) Széchenyi-díjas magyar jogtudós, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. A nemzetközi gazdasági és összehasonlító magánjog neves kutatója. 1990 és 1993 között tárca nélküli miniszter, 1993 és 1994 között művelődési és közoktatási miniszter. 2000-től 2005-ig a Magyar Köztársaság elnöke.

Mádl Ferenc
A harmadik magyar köztársaság 2. köztársasági elnöke
Hivatali idő
2000. augusztus 4. – 2005. augusztus 4.
ElődGöncz Árpád
UtódSólyom László
Magyarország művelődési és közoktatási minisztere
Hivatali idő
1993. február 22. – 1994. július 15.
ElődAndrásfalvy Bertalan
UtódFodor Gábor
Született1931. január 29.
Bánd
Elhunyt2011. május 29. (80 évesen)
Budapest
SírhelyFiumei Úti Sírkert
HázastársaNémethy Dalma
Foglalkozásjogtudós, egyetemi tanár
Iskolái
Díjak
Mádl Ferenc aláírása
Mádl Ferenc aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Mádl Ferenc témájú médiaállományokat.

Életpályája

szerkesztés

Bánd és Szentkirályszabadja elemi iskolája után, középiskolában, 1943–1951 között, a Veszprémi Piarista Gimnáziumban (később Állami, jelenleg Lovassy László Gimnázium) tanult. 1951-ben vették fel a Pécsi Tudományegyetemre, majd 1953-ban átkerült az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kára, ahol 1955-ben szerzett jogi diplomát. 1961 és 1963 között a Strasbourgi Egyetem Nemzetközi Összehasonlító Jogi Karán vett részt posztgraduális képzésen.

Diplomájának megszerzése után bírósági fogalmazó, majd bírósági titkár volt. 1956-ban a Magyar Tudományos Akadémia Hivatalának állam- és jogtudományi referense lett, később osztályvezetői minőségben dolgozott ott 1971-ig, majd 1980-ig a Magyar Tudományos Akadémia Állam- és Jogtudományi Intézetének főmunkatársa volt.

Akadémiai állása mellett 1971-től az Eötvös Loránd Tudományegyetem polgári jogi és nemzetközi magánjogi tanszékének oktatója volt, kezdetben docensi minőségben. 1973-ban kapta meg egyetemi tanári kinevezését. 1978-ban az egyetem Civilisztikai Tudományok Intézetének igazgatójává, emellett 1985-ben a nemzetközi magánjogi tanszék vezetőjévé nevezték ki. Számos külföldi egyetemen volt vendégprofesszor: Kaliforniai Egyetem, Berkeley (1967, 1979), Strasbourgi Egyetem (1968, 1970), McGeorge Jogi Egyetem, Sacramento (1979), Lajos–Miksa Egyetem, München (1995).

1964-ben védte meg az állam és jogtudományok kandidátusi, 1974-ben akadémiai doktori értekezését. Akadémiai doktori disszertációjának témája: „A vállalat és a gazdasági verseny az európai gazdasági integráció jogában”. 1977-ben lett tagja az MTA Állam- és Jogtudományi Bizottságának. 1984-ben a Tudományos Minősítő Bizottság titkárává nevezték ki, amely tisztségét a TMB 1990-es megszűnéséig viselt. Közben 1987-ben megválasztották a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1993-ban rendes tagjává. 1985-ben a Harvard Nemzetközi Kereskedelmi Jogi Akadémia, 1988-ban az Európai Akadémia, 1989-ben az Európai Tudományos és Művészeti Akadémia is felvette tagjai sorába. 1999-től a Szent István Akadémia tagja volt.

Az Állam és Jogtudomány, az Acta Juridica és a hamburgi Nemzetközi Összehasonlító Jogi Enciklopédia szerkesztőbizottságába is bekerült. Húsz szakkönyvet és több mint kétszáz tanulmányt publikált magyarul és idegen nyelveken. 1999. március 15-én Széchenyi-díjat kapott az európai jog, a nemzetközi magánjog és a nemzetközi kereskedelmi jog területén kifejtett, nemzetközileg elismert tudományos munkásságáért, iskolateremtő egyetemi oktatói, valamint tudományszervezői tevékenységéért.

2011. május 29-én hunyt el. 2011. június 7-én a Fiumei úti Nemzeti Sírkertben (28-as parcella 0 szakasz, 1. sor, 40. sírhely) helyezték örök nyugalomra.[2][3][4][5][6]

Közéleti pályafutása

szerkesztés

1988-ban a magánjog egységesítését szolgáló római nemzetközi intézet kormányzótanácsának tagja, 1989-ben az államok és a külföldi beruházások washingtoni nemzetközi választottbíróságának bírája lett.

Hazai közéleti szerepe a rendszerváltás után lett, amikor az Antall-kormányban kinevezték Európa-ügyi és a tudománypolitikáért (ezáltal az MTA felügyeletéért) felelős tárca nélküli miniszterré 1990. május 23-ai hatállyal. Miniszteri tisztségét 1993. február 22-éig viselte, amikor művelődési és közoktatási miniszterré nevezték ki. Tisztségét a Boross-kormányban is megtartotta. Eközben 1990 júliusától 1994-ig a kormány mellett működő Tudománypolitikai Kollégium elnöke volt. Miniszteri munkássága alatt fontos szerepet játszott a hazai oktatásügy és tudományos kutatás új, korszerű kereteinek, valamint törvényi szabályozásának kialakításában. Emellett privatizációs miniszterként 1990 és 1991 között az Állami Vagyonügynökség (ÁVÜ) igazgatótanácsának elnöki tisztét töltötte be.

1995-ben az akkori ellenzéki pártok többsége (Fidesz, MDF, KDNP) Mádl Ferencet jelölte köztársasági elnökjelöltnek, az Országgyűlés azonban a kormányoldal (MSZP, SZDSZ) jelöltjét, Göncz Árpádot választotta újra államfőnek. Jelölése az ellenzék jelöltállító szerepét volt hivatott jelezni.

1996 és 2000 között a konzervatív Magyar Polgári Együttműködés Egyesület elnökeként tevékenykedett, emellett 1999 és 2000 között az Orbán-kormány tudományos tanácsadó testületének tagja volt.

2000-ben az akkori koalíciós megállapodás szerint az FKgP volt jogosult a kormánypártok nevében köztársasági elnököt jelölni. A párt Mádl Ferencet jelölte. Június 6-án az Országgyűlés megválasztotta Göncz Árpád utódjaként köztársasági elnökké a harmadik fordulóban. Ekkor távozott minden addigi munkahelyéről. 2005-ben bejelentette, hogy nem vállal még egy elnöki ciklust. 2005. augusztus 5-én adta át hivatalát utódjának, Sólyom Lászlónak. Visszavonulása után emeritálta és díszdoktori címet adományozott neki az ELTE.

Tudományos munkássága

szerkesztés

Fő kutatási területei a nemzetközi gazdasági jog, az Európa-jog és a nemzetközi összehasonlító magánjog. Kutatásai során a deliktuális felelősség jogi rendjét a társadalmi fejlődés szemszögéből mutatta be. Kimunkálta a nemzetközi gazdasági kapcsolatok jogának elméletét. Megszervezte az említett diszciplínák oktatási és kutatási tanszéki feltételeit. Elősegítette az európai integráció, illetve Magyarország EU-s csatlakozásának jogi keretét és feltételeit, elsősorban a jogharmonizáció területén. Ehhez feldolgozta és bemutatta könyveiben az európai integráció jogi rendjének több intézményét.

A nemzetközi összehasonlító (komparatív) magánjog területén fejtett ki komolyabb tudománypolitikai, illetve -szervezési tevékenységet. Különböző tudományos fórumokon és társaságokon keresztül ösztönözte a kelet–nyugati jog-összehasonlítás kiterjesztését és tudományosabb alapokra történő helyezését.

Családja

szerkesztés
 
Mádl Ferenc emléktáblája szülőfaluja, Bánd központjában

Mindkét nagyapja megjárta Amerikát és a kint szerzett keresményükből földet vettek. Szülei előbb néhány hold földön gazdálkodtak, majd béreltek még hozzá egészen a téeszesítésig. Édesapja földműves létére filozófiai mélységű könyveket olvasott, több hangszeren játszott. A Herendi Porcelángyárból ment végül nyugdíjba.[7]

Hatan voltak testvérek, szűkös soruk dacára szüleik segítségével valamennyien egyetemet végeztek: két testvére jogi egyetemet, egy közgazdasági egyetemet, kettő bölcsészettudományi egyetemet végzett.

Felesége Némethy Dalma volt. Egy fia és három unokája született. Másod-unokatestvére Mádl Antal irodalomtörténész, egyetemi tanár.

Díjai, elismerései

szerkesztés

Emlékezete

szerkesztés
 
Mádl Ferenc szobra Bánd központjában
  • A Veszprém megyei Bándon 2016. július 31-én szobrot avattak a tiszteletére (Gácsi Barna alkotása).[10]
  • Az előbbitől néhány méterre, a község iskolaépületének falán már 2014-ben emléktáblát állítottak arra emlékezve, hogy azon a helyen kezdte meg az iskolai tanulmányait.
  • Összehasonlító jogi munkásságának emléket állítva viseli nevét a Mádl Ferenc Összehasonlító Jogi Intézet.

Főbb publikációi

szerkesztés
  • A deliktuális felelősség a társadalom és a jog fejlődésének történetében; Akadémiai, Bp., 1964
  • Külkereskedelmi monopólium, nemzetközi magánjog; Közgazdasági és Jogi, Bp., 1966 (angolul is)
  • Juristische Fragen der Entwicklung einer wirtschaftlichen Integration in den Comecon-Ländern; Enke, Stuttgart, 1971 (Abhandlungen aus dem gesamten bürgerlichen Recht, Handelsrecht und Wirtschaftsrecht)
  • Az Európai Gazdasági Közösség joga a vállalatok, beruházások, a tőkepiac, a gazdasági verseny és az állam gazdasági szerepének integrációs szabályozásában; Akadémiai, Bp., 1974
  • Összehasonlító nemzetközi magánjog, a nemzetközi gazdasági kapcsolatok joga. Az elméleti alapokhoz és a gyakorlathoz; Közgazdasági és Jogi, Bp., 1978
  • The law of international transactions; angolra ford. Decsényi József; Akadémiai, Bp., 1982
  • Bán Chrysta–Mádl Ferenc: A külgazdaság jogi alapintézményeinek fejlődése. Külkereskedelmi monopolium; ELTE Jogi Továbbképző Intézet, Bp., 1984
  • A külgazdaság és a nemzetközi beruházások joga a szocialista országokban (1988)
  • Király Miklós–Mádl Ferenc: A külföldi beruházások jogi védelme; ELTE, Bp., 1989
  • Az európai örökség útjain. Beszédek, előadások, tanulmányok, interjúk 1990–1994; Athenaeum, Bp., 1995
  • Állam és gazdaság. Forradalom a jog útján a közép- és kelet-európai országokban / State and Economy in Transformation; angolra ford. Burián László; Akadémiai, Bp., 1997
  • EU Integration Process – Enlargement and Institutional Reforms (1997)
  • Magyar nemzetközi magánjog és a nemzetközi gazdasági kapcsolatok joga (Vékás Lajossal, 1985–2004, 8 kiadás)
  • Állam és gazdaság – Forradalom a jog útján a közép- és kelet-európai országokban (1997)
  • Quo vadis Europa? A magyar államfő Európában / The Hungarian head of state in Europe; szerk. Király Miklós; ELTE ÁJTK European Center of Excellence, Bp., 2004
  • Europa wächst zusammen. Ungarns Beitrag. Stuttgarter Reden zu Europa mit Ferenc Mádl, Präsident der Republik Ungarn am 5. Mai 2004 in Stuttgart; szerk. Christoph-E. Palmer; Staatsministerium Baden-Württemberg, Stuttgart, 2004 (Europaschriften des Staatsministeriums Baden-Württemberg)
  • Mádl Ferenc–Vékás Lajos: Nemzetközi magánjog és nemzetközi gazdasági kapcsolatok joga; 9. átdolg. kiad.; ELTE Eötvös, Bp., 2018 (ELTE jogi kari tankönyvek)

Jegyzetek

szerkesztés
  1. ↑ Elhunyt Mádl Ferenc (magyar nyelven) (html). Magyarország.hu, 2011. május 29. [2015. június 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. június 2.)
  2. ↑ Ma lesz Mádl Ferenc temetése HVG.hu
  3. ↑ Felavatták Mádl Ferenc síremlékét (MTI 2012-06-09 15:48) Archiválva 2012. június 14-i dátummal a Wayback Machine-ben metropol.hu
  4. ↑ Mádl Ferenc a nemzet egyik hőse (Híradás Orbán Viktornak Mádl Ferenc síremléke felavatásán tartott beszédéről)[halott link] miniszterelnok.hu
  5. ↑ Mádl Ferenc a nemzet egyik hőse (Orbán Viktor beszéde Mádl Ferenc síremlékének felavatása alkalmából)[halott link] orbanviktor.hu
  6. ↑ Erdő Péter bíboros beszéde Mádl Ferenc síremlékének megáldása alkalmából magyarkurir.hu
  7. ↑ Mádl Ferenc interjúja a Szabad Földnek, 2001. augusztus 17. [2012. szeptember 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. május 30.)
  8. ↑ Royal Norwegian Order of St. Olav (angol nyelven). bookrags.co. (Hozzáférés: 2011. május 30.)
  9. ↑ http://band.extra.hu/galeria/kepes_osszefoglalok/falunap_2008.07.11-13.htm#levelek[halott link]
  10. ↑ Mádl Ferenc szobrot kapott. Index.hu, 2016. július 31. (Hozzáférés: 2016. július 31.)

Források

szerkesztés

További információk

szerkesztés
  • Im Dienste der Auslandsgermanistik. Festschrift für Professor Dr. Dr.h.c. Antal Mádl zum 70. Geburtstag; szerk. Szász Ferenc, Kurdi Imre; ELTE, Bp., 1999 (Budapester Beiträge zur Germanistik)
  • Mádl Ferenc köszöntése. 80; Magyar Polgári Együttműködés Egyesület, Bp., 2011
  • "Fabula de te narratur". Ünnepi előadások Mádl Ferenc 80. születésnapjára; szerk. Király Miklós; ELTE ÁJK, Bp., 2011 (Bibliotheca iuridica Libri amicorum)
  • Ius privatum, ius commune Europae. Liber amicorum. Studia Ferenc Mádl dedicata. Az ELTE Nemzetközi Magánjogi és Polgári Jogi Tanszékének munkatársai köszöntik a tudóst és a barátot; ELTE ÁJK, Bp., 2001 (Bibliotheca iuridica Libri amicorum)
  •  Limits to sustainability. Sustainability, values, responsibility. The Global Round Table, June 2011. Dedicated to the memory of professor Ferenc Mádl; Konrad-Adenauer-Stiftung, Bp., 2011
Elődje:
Göncz Árpád 		Utódja:
Sólyom László
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Mádl_Ferenc&oldid=26947562”