Medgyes

Medgyes (románul Mediaș, németül Mediasch, szászul Medwisch vagy Medwesch) megyei jogú város Romániában, Erdélyben, Szeben megyében.

Medgyes (Mediaș, Mediasch)
Medgyes belvárosa az evangélikus templommal
Medgyes címere
Közigazgatás
Ország	Románia
Történelmi régió	Erdély
Fejlesztési régió	Közép-romániai fejlesztési régió
Megye	Szeben
Rang	municípium
Községközpont	Mediaș
Beosztott falvak	Szászivánfalva
Polgármester	Gheorghe Roman (PNL), 2016
Irányítószám	551xxx
Körzethívószám	0x69
SIRUTA-kód	143619
Népesség
Népesség	38 304 fő (2021. dec. 1.) +/-
Magyar lakosság	2514 (6%, 2021)
Község népessége	39 505 fő (2021. dec. 1.)
Népsűrűség	630,87 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	330 m
Terület	62,62 km²
Időzóna	EET, UTC+2
Elhelyezkedése
é. sz. 46° 09′ 50″, k. h. 24° 21′ 03″46.163888888889, 24.350833333333
Medgyes weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Medgyes témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Fekvése

Nagyszebentől 56 km-re északkeletre, a Nagy-Küküllő két partján fekszik, Segesvártól 39 km-re, Balázsfalvától pedig 41 km-re.

Nevének eredete

Neve a magyar meggy szóból ered – esetleges személynévi áttétellel –, és mai írásmódja a 19. században alakult ki. 1267-ben Mediesy, 1283-ban Medies, 1387-ben Medwisch, 1423-ban Maggyes, 1467-ben Medwes, 1478–80-ban Myttuis, 1501-ben Mytuesz és Mytuesch, 1503-ban Mydwiss, 1589-ben Media, 1601-ben Metwisch alakban írták. Német neve a magyarból, román neve meg abból való.

Története

A város rajza 1666-ból

Medgyes térképe 1736-ból

A régi evangélikus iskola épülete a belsővárban

A mai városháza

A volt ferences kolostor, ma városi múzeum

Határában a 7–10. századból származó szláv temetőt tártak fel.

A 12. században egy valószínűleg székely lakosságú falu terült el a mai Belsővártól északkeletre, a str. Petru Rareș/Langgasse, a str. Bisericii/Pfarhofgasse és a Mihai Viteazul/Zekesch utca környékén. Temetőjét az evangélikus templom alatt tárták fel. A székelyek később valószínűleg a Székelyföldre települtek. 1267-ben már szászok lakták. 1283-ban dékanátus székhelye volt. Mint vásáros helyről elsőként 1317-ben emlékeztek meg róla. A 16. századig főként oppidumként említették, és 1552-ig Nagyselykkel és Berethalommal versengett. Az 1318-tól adatolható Medgyesszék székhelye volt, plébániai iskolája a 14. századtól működött.

1424-ben két vásár tartására kapott szabadalmat. 1438-ban Mezid bég betörő török csapatai dúlták fel. Templomerődjének várnagyát először 1450-ben említették. 1444-ben ferences kolostor, 1487-ben ispotály működött benne. Mátyás király 1477-ben 32 zsoldos tartására adott engedélyt a városnak, majd 1490 és 1532 között felépült a városfal, amely a 18. századig a város területi fejlődésének is határt szabott. Ezzel párhuzamosan, 1495-től egyre többször említették civitasként, 1507-től pedig július 13-án éves vásárt is tartott. 1529-ben János király vezére, Kun Kocsárd ostromolta, végül 1530-ban hosszas ostrom után kapitulált. Ide menekült 1534-ben Lodovico Gritti erdélyi kormányzó, de Majláth István, Szapolyai és a havasalföldi vajda Medgyes várát ostromló serege a falakon rést lőve betört, és Majláth parancsára lefejezték. Szapolyai 1537-ben maga elé idézte polgárait, mert akadályozták a brassóiak üzleteit.

1545-ben Medgyesen mondták ki a szászok az ágostai hitvalláshoz való csatlakozásukat. A század közepére korábbi plébániai iskolája szintén evangélikussá lett. 1510-ben háromszáz szász hospes, 38 zsellér, két pásztor és négy szegény családfő lakta családostul.

A város történetében meghatározó jelentőségű volt az 1552-es év. Ekkor I. Ferdinándtól szabad királyi városi kiváltságot kapott, egyben a Kétszék néven egyesített Medgyes- és Nagyselykszék székhelye lett. Lezárult tehát a környékbeli mezővárosokkal vívott gazdasági és presztízsharca, és egyértelműen a Küküllő vidéki, szászok lakta területek, egyben a Küküllő menti borvidék központjává vált. 1566-ban, egy pestisjárvány pusztításai után járt itt Giovanandrea Gromo, János Zsigmond testőrkapitánya. A házak többsége ekkor romosan állt. A legtöbb ház kőből épült, de még sok volt a faépület is. A 16–17. században többször volt erdélyi országgyűlések színhelye.

1576-ban itt, az országgyűlésen kérték fel a lengyelek Báthory Istvánt királyuknak, 1599-ben itt választották fejedelemmé a lemondott Báthory Zsigmond helyett Báthory Andrást és 1605-ben Bocskai Istvánt. 1588-ban az itteni országgyűlés határozta el a jezsuiták száműzését Erdélyből és nagykorúsította János Zsigmondot. 1658. január 9-én az országgyűlés itt fosztotta meg II. Rákóczi Györgyöt fejedelmi trónigényétől, majd január 24-én ismét fejedelemnek ismerte el. 1603-ban Székely Mózes serege pusztította, 1611-ben Forgách Zsigmond vezetésével a császáriak foglalták el, akiket ugyanazon évben Báthory Gábor hadai űztek ki. 1705-ben Forgách Simon ostrommal foglalta el a császáriaktól, majd 1706-ban II. Rákóczi Ferenc tartott benne országgyűlést.

1501-ben hat, 1642-ben 28, 1698-ban 33 céh működött benne. 1750-ben 779 családfője közül 54 volt szűcs, 53 csizmadia, 27 mészáros, 23 szabó, 22 szíjgyártó, 21 kádár és 21 varga. 1629-ben hidat építettek a Nagy-Küküllő felett. Evangélikus gimnáziuma mellett, amely 1637 után bővült gimnáziummá és 1762 után építették ki filozófiai és teológiai osztályát, a piaristák 1741 és 1789 között kis gimnáziumot is működtettek. 1767 és 1810 között falai között üzemelt Johann Sifft nyomdája. A 18. század folyamán szász és román lakossággal lassan létrejöttek a várfalakon kívüli városrészek. A várostól délre 1804–5-ben épült fel kaszárnyája, de már korábban jelentős katonai helyőrség állomásozott benne. 1786-ban, az ún. „koncivilitási rendelet” értelmében a magyarok és a románok is engedélyt kaptak arra, hogy letelepedjenek a belvárosban. Ekkor 4586-an lakták.

Az 1840-es években Szent Margit-napon (evangélikus templomának középkori védőszentje) tartott vására az egyik legjelentősebb volt Erdélyben. Rajta moldvai lovak, gyapjú, sajt, sarló, kénkő, szalmakalapok és székely faedények cseréltek gazdát. Ősszel, Szent Mihálykor nevezetes vászon- és kendervásárt is tartott. 1844-ben a német lett az oktatás nyelve és beindult a jogi képzés az evangélikus gimnáziumban.

A szék követei az 1848 nyarán tartott kolozsvári országgyűlésen, utasításuktól eltérően Erdély és Magyarország uniója mellett szavaztak, és a haragos polgárok nem is választották meg őket a pesti országgyűlésre. Nyáron a városban állomásozott Gedeon tábornok négyezer katonája. Augusztusban a szász ifjúság nagygyűlése, Stephan Ludwig Roth vezetésével levélben üdvözölte a frankfurti birodalmi gyűlést. 1849. január 18-án vonult be Bem főserege. A császáriak ellencsapása után Zsurmay Lipót őrnagy február 9-én visszafoglalta. Február 15-én itt csatlakozott Bemhez Gál Sándor székely hadereje. Március 2-án Czetz verte vissza Puchnernek a város felé törő seregét. Bem március 3-án, szuronycsatát követően hagyta el a várost.

1876-ban a Királyföld megszüntetésével létrehozott Nagy-Küküllő vármegyéhez csatolták. 1871-ben itt létesült a három szász mezőgazdasági iskola (Ackerbauschule), 1873-ban pedig az öt tanonciskola (Gewerbeschule) egyike. 1872-ben, a Kiskapus és Segesvár közötti szakasz megépülésével kapcsolódott be a vasúti közlekedésbe. 1862-ben, majd 1885-ben jött létre magyar kaszinója, 1875-ben pedig zsidó hitközsége. A filoxérajárvány 1887-től jelentős károkat okozott a vidék hagyományos szőlőművelésében.

Medgyes több jelentős szász politikai gyűlés színhelyéül szolgált. 1872-ben itt tartották az ún. „első Sachsentag”-ot. Az ezen megfogalmazott medgyesi program elfogadta a dualizmus alkotmányos keretét, de a Szászföld törvényhatósági szintű önkormányzatának fenntartását és a kisebbségi jogok kiterjesztését követelte. 1893. október 20-án itt bontott zászlót a zöldszász mozgalom, amely a magyar kormányzattal együttműködő feketeszászokkal szemben a radikálisabb kisebbségvédelem, a szász–sváb összefogás és a Németországgal való kapcsolatok fenntartása mellett foglalt állást. 1919. január 8-án a medgyesi szász küldöttgyűlés elfogadta a szászok lakta területek Romániához csatolását, a gyulafehérvári román nagygyűlés határozatainak szellemében.

Gazdasága a 19. század végéig főként a kézművesiparra, a kereskedelemre és a szőlőművelésre épült. 1890-től több szász mészáros hozott létre kisebb szalámi- és felvágottgyártó üzemet (Guggenberger, Fleischer, Binder és Zikeli). Ezek közül Josef Theil 1895-ben alapított és 1898-ban 28 munkást foglalkoztató kis gyára, a mai Salconserv elődje vált a legjelentősebbé. Medgyesen gyártották a Romániába a Vöröstoronyi-szoroson át jutó és ott ezért salam de Sibiuként ('szebeni szalámi' – a mai románban kb. 'téliszalámi') ismert termékek többségét. Samuel Karres 1881-ben alapított tímárműhelye 1914 után bővült komoly bőrgyárrá. Államosítása előtt, 1947-ben ezer munkást foglalkoztatott és ezzel Románia harmadik legnagyobb bőripari vállalata volt. Ugyancsak 1914-ben jött létre Citron és társa bőrgyára. 1917-ben megépült a báznai földgázmezőt a várossal összekötő, 5,5 kilométeres gázvezeték.

Az első világháború után a földgáz mint helyi energiaforrás ipari fellendüléshez vezetett. 1923-ban ide helyezték át az 1915-ben Budapesten alakult Magyar Földgáz Rt. központját, melynek irodaháza 1925-ben, a vasútállomás mellett épült föl. Szintén 1925-ben adták át a cég első nyomásszabályozó állomását. 1912-ben alapította Ambrosi és Czell a borüzemét, 1918-tól működött a Rosenauer-féle csavargyár, 1921-től Peter Westen zománcozottedény-gyára, 1922-ben a Román Kartonszövetipar és Josef Klinger műselyemgyára. 1936-tól a Schembra/Ideal kerékpár- és gyermekkocsigyár. Minden jelentősebb ipari üzeme szászok vagy magyarok tulajdonában volt, de a munkások többségét már 1913-ban is románok alkották. Egy 1943-as statisztika szerint a medgyesi ipari munkások közül 2337 volt román, 1158 szász, 889 magyar, 70 zsidó és 201 más nemzetiségű.

A Csáki testvérek Budapestről 1922-ben Medgyesre telepítették a Vitrometan üveggyárat, amelyhez csehországi német munkásokat toboroztak. A gyár mellett munkáslakótelepet hoztak létre. Az üzemet 1929-ben, német tőkével bővítették, és az 1930-as években mint Délkelet-Európa legnagyobb üveggyára termékei jelentős részét külföldre, a Közel- és a Közép-Keletre, illetve az Egyesült Államokba exportálta. Lámpaburákat, műszaki üveget, illatszeres flakonokat, ólomkristályt gyártott, 1939-ben 1600, 1944-ben kétezer alkalmazottat foglalkoztatott. Amikor a tulajdonos testvérpárt 1949-ben letartóztatták, a gyár több mint ezer munkása írt alá érdekükben kegyelmi kérvényt. A gyár utódja az 1970-es években a romániai termelés egyharmadát adta. Az ipar fellendülése az I. világháború után sok magyar munkást is a városba vonzott, főként a Székelyföldről. A két világháború között a Gabelberg/Dealul Furcilor hegyen katonai repülőtér és pilótaiskola működött.

1944-ben a szászok elveszítették politikai jogaikat, nagy részüket a Szovjetunióba hurcolták kényszermunkára, majd az 1960-as–90-es években döntő többségük Németországba vándorolt ki (a román kommunista kormány komoly fejpénz és vagyonuk hátrahagyása fejében engedte meg). A városban új lakótelepek és kertes családi házas negyedek épültek. 1948-ra, hosszú tervezés után végre megépült a várost Bukaresttel összekötő földgázvezeték. 1968-ban emelték municípium rangjára. 2000-től az RMDSZ még négy képviselővel vett részt a várost irányító testületben és az alpolgármestert is a párt adta, 2008-ban már csak két jelöltje jutott be a képviselőtestületbe.

Népesség

Belváros

Belváros

A zsinagóga

A Traube szálló

A Stephan Ludwig Roth Elméleti Líceum

Szeben megye második legnépesebb települése.

Népességtörténeti adatok nemzetiségi (anyanyelvi) eloszlásban:

Összesen	Román	Magyar	Német	Cigány	Egyéb
1850-ben
5230	1710	264	2986	200
100%	32,7%	5,0%	57,1%	3,8%
1880-ban
6489	1909	719	3470		391
100%	30,3%	11,4%	55,0%		3,3%
1890-ben
6766	2041	982	3508	307
100%	30,2%	14,5%	51,8%
1900-ban
7954	2309	1524	3833	262	26
100%	29,0%	19,2%	48,2%
1910-ben
8626	2729	1715	3866	289	27
100%	31,6%	19,9%	44,8%
1920-ban
10 124	3219	1631	4691		583
100%	31,8%	16,1%	46,3%		5,8%
1930-ban
15 505	4272	4170	6100	229	734
100%	27,6%	26,9%	39,32%
1941-ben
19 907	8373	3253	7110		1171
100%	42,1%	16,3%	35,7%		5,9%
1948-ban
23 247	12 017	4704	5490		1036
100%	51,7%	20,2%	23,6%		4,5%
1956-ban
32 498	18 120	6122	8034	9	213
100%	55,8%	18,8%	24,7%		0,7
1966-ban
46 384	27 998	7562	10 601	31	192
100%	60,4%	16,3%	22,9%
1977-ben
63 145	40 971	9159	12 343	428	244
100%	64,9%	14,5%	19,5%
1992-ben
63 156	49 426	8678	2753	2196	103
100%	78,3%	13,7%	4,4%	3,5%
2002-ben
53 713	44 236	6516	1113	1741	107
100%	82,4%	12,1%	2,1%	3,2%

Felekezeti megoszlás szerint 1850-ben 2806 evangélikus, 1008 görögkatolikus, 878 ortodox, 328 római katolikus és 186 református, míg 2002-ben 40 897 ortodox, 3477 református, 2494 görögkatolikus, 2205 római katolikus, 929 pünkösdista, 883 evangélikus, 703 baptista, 644 unitárius, 491 evangéliumi keresztény és 319 adventista lakosa volt.

Látnivalók

Hermann Oberth emlékmúzeuma

• Az evangélikus templom, az erdélyi gótika egyik jelentős alkotása. Ferde tornya a város jelképe. A templomot öt toronnyal erődített falgyűrű veszi körül.
• A főtéri Schuller-ház, a legjelentősebb reneszánsz polgárház Erdélyben
• A római katolikus (volt ferences) templom (gótikus–barokk) és a mellette álló volt kolostorépület épülete (ma városi múzeum)
• Az 1485 méter hosszan megmaradt városfal. Több tornya közül a legérdekesebbek a déli Forkesch-kaputorony és az északi Steingässer-torony.
• A főtéren a volt piarista gimnázium épülete
• Stephan Ludwig Roth-emlékház
• A Stephan Ludwig Roth Elméleti Líceum (a volt szász evangélikus gimnázium) épülete (szecessziós, 1910–12)
• Hermann Oberth-emlékház
• A volt huszárkaszárnya
• Az evangélikus gimnázium egykori tornaterme

Tornyok

• 
  A Seilerturm és Stephan Ludwig Roth szülőháza
• 
  A Steingässer-torony
• 
  A Marienturm (Mária-torony)
• 
  Az evangélikus templom ferde tornya
• 
  A Forkesch-kaputorony

Gazdaság

• Medgyes a romániai gázipar központja. Itt székelnek a gáz kitermelésért, elosztásáért, tározásáért, kereskedelméért, a földgázkutatásért és a hálózat karbantartásáért felelős vállalatok: a Romgaz, a Transgaz, a Dafora és az Exprogaz.
• Salconserv szalámi-, felvágott- és konzervgyár. Elődje, Josef Theil szalámigyára 1895-ben alakult. 2006 és 2008 között korszerűsítették, Kapacitása 2010-ben napi hatvan tonna húskészítmény és harminc tonna konzerv előállítására volt alkalmas. Országszerte tizenegy márkaboltot üzemeltet.
• Vitrometan öblösüveggyár: poharak, vázák, mécsestartók
• Geromed síküveggyár
• Emailul kerámia- és teflongyár 2008-ban 1200 dolgozója volt.
• Kromberg & Schubert vezetékköteggyár (2005 óta)
• Automecanica autókarosszéria-gyár

Oktatás

• A városban tizenegy általános iskola működik, köztük a magyar tannyelvű Báthory István Általános Iskola.
• Gázipari Országos Iskolaközpont, a műszaki tagozaton részben magyar tannyelvvel.
• Stephan Ludwig Roth Elméleti Líceum (a volt evangélikus gimnázium épületében), román és német tagozattal
• Axente Sever Elméleti Líceum (a volt szász mezőgazdasági iskola jogutódja). 1996-ig német, 2000-ig magyar tagozata is volt.
• Mediensis könnyűipari technikum.
• gépipari iskolaközpont

Sport

• Labdarúgás: CS Gaz Metan Mediaș – első ligás
• Kosárlabda: Gaz Metan Mediaș – első ligás

Média

A városban két helyi rádió (Radio Mediaș és Radio Ring), egy helyi tv-adó (Nova Tv) és három hetilap (Monitorul de Mediaș, Jurnal de Weekend és Medieșeanul) működik.

Közlekedés

• 
  Az 1963–65-ben épült vasútállomás
• 
  Gräf & Stift trolibusz

A város helyi közlekedés gerincét a trolibuszvonal-hálózata adja.

Híres emberek

• Innen származott Piso Jakab humanista.
• Itt ölték meg ellenfelei 1534. szeptember 29-én Lodovico Gritti kormányzót, politikai kalandort, János király bizalmasát.
• Itt élt Christian Schesaeus (1535–1585) humanista.
• Itt született 1569. január 13-án Michael Weiss brassói főbíró.
• Itt élt Lorenz Töppelt (1641–1670) történetíró.
• Itt született Andreas Graffius erdélyi szász evangélikus lelkész (17. század első fele).
• Itt született és élt Stephan Auner orvos (17-18. század). Lipcsében és Wittenbergben, ahol 1712-ben avatták orvosdoktorrá. Nyomtatásban megjelent munkái: Disputatio anatomica de pulmone (Vittebergae, 1710) illetve Dissertatio inaug. medica de vulneribus eorundemque symptomatis (Vittebergae, 1712)
• Itt született 1778-ban Paul Traugott Meissner gyógyszerész és kémikus.
• Itt született 1796. november 24-én Stephan Ludwig Roth politikus, pedagógus, lelkész, közösségépítő.
• Itt született 1889. május 14-én Binder Ottó huszártábornok, olimpikon és nemzetközi szinten is elismert versenylovas.
• Itt született 1892. február 18-án Lám Béla író, gépészmérnök, Csinszka első vőlegénye.
• Itt született 1910. március 29-én Kecskés József közgazdász, közgazdasági szakíró, gazdaságtörténész.
• Itt született 1911. október 5-én Carl Göllner történész.
• Itt született 1920. november 10-én Kocziány László magyar irodalomtörténész.
• Itt született 1930-ban T. Szűcs Ilona festőművész.
• Itt született 1937. június 2-án Nagy Károly református lelkipásztor, egyházi és sakktörténeti író.
• Itt született 1939. szeptember 16-án Nemes Levente színész.
• Itt született 1944. május 20-án Ágoston Hugó író, publicista.
• Itt született 1951. november 8-án Adrian Andrei Rusu művészettörténész.
• Itt született 1952. december 23-án Patrubány Miklós politikus.
• Itt született 1962. június 12-én Bokor Tibor politikus.
• Itt született 1963. április 7-én Mihaela Tatu televíziós műsorvezető.
• Medgyes híres polgármestere Michael Conrad von Heydendorf) (1695–1697, 1701–1702, 1703–1707).

Testvérvárosai

• Głogów, Lengyelország (1992 óta)
• De Fryske Marren, Hollandia (1995 óta)
• Mineral Wells, Amerikai Egyesült Államok (2005 óta)
  • Dabrowa Gornicza, Lengyelország (2018 óta)
• Sopron, Magyarország (1993 óta)
• Cricova, Moldova (2018 óta)
• Wittenberg, Németország (2019 óta)

Források

• Nicolau Togan: Mediaș. Istorie romanțată (București, 1944)
• Alexandru Avram: Topografia monumentelor din Transilvania. Municipiul Mediaș PDF (Sibiu, 2006) (románul)
• Hansotto Drotloff és Günther E. Schuster (szerk.), Mediasch: Ein historischer Streifzug durch die siebenbürgisch-sächsische Stadt an der Kokel. Sibiu, 2009
• Medgyes történeti kronológiája. Összeállította, Szabó M. Attila. www.medgyes.ro/node/95
• ↑ Erdély története: Köpeczi Béla (főszerk) – Makkai László (szerk) – Mócsy András (szerk): Erdély története (három kötetben). Szász Zoltán (szerk). Budapest: Akadémiai Kiadó. 1986. ISBN 963 05 4203 X  

Galéria

Medgyesi szász viseletek a 20. század elején (Adler Lipót felvételei)

• 
• 
• 
• 

További információk

• A városi önkormányzat honlapja (románul) (angolul) (németül) (franciául)
• Városi turisztikai honlap (románul)
• Medgyesi műemlékek a Romániai magyar lexikonban
• Sebestyén Mihály: „Szászmedgyes” – ami nincs. Új Magyar Szó, 2008. április 9. (online vált.) Archiválva 2021. április 3-i dátummal a Wayback Machine-ben
• members.aon.at (németül)
• mediasch.de (németül)
• www.mediasch.net (németül és románul)
• Adatok a város ipartörténetéhez a könnyűipari technikum oldalán (románul)
• Képek az Medgyesről a www.erdely-szep.hu honlapon
• Andreas Graeser: Umrisse zur Geschichte der Stadt Mediasch (Hermannstadt, 1862) (németül)
• A medgyesi magyar közösség honlapja
• Felvételek Medgyesről

Kapcsolódó szócikkek

• Medgyes építészeti emlékei
• Medgyes magyar irodalmi élete