Wikipédia

Mi–24

Szovjet-orosz harci helikopter
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. április 23.
Hind átirányít ide. A településeket a Kishind illetve Nagyhind címen találod.

A Mi–24 a Szovjetunióban a Mil tervezőiroda által kifejlesztett, majd a Szovjet Légierőben 1976-ban szolgálatba állított harci helikopter.

Mi–24
A Magyar Légierő Mi–24V harci helikoptere
A Magyar Légierő Mi–24V harci helikoptere
Funkcióharci helikopter
GyártóMil Moszkvai Helikoptergyár
TervezőMil tervezőiroda
Gyártási darabszámtöbb mint 2500
Első felszállás1969. szeptember 19.
Háromnézeti rajz
A Wikimédia Commons tartalmaz Mi–24 témájú médiaállományokat.

A típus egy hadrendből kivont járműve 2018 óta emlékműként tekinthető meg Szolnokon, a 3225-ös út „Auchan-körforgalmában” [korábban itt ágazott ki a 442-es főút a 4-es főútból].

Története

szerkesztés

Az 1960-as évektől ugrásszerűen megnőtt a helikopterek alkalmazása a harctéren. A koreai háború rádöbbentette az Egyesült Államokat arra, hogy milyen fontos a helikopterek alkalmazása a csatatéren. A vietnámi háború során a helikopterek szerepe rendkívül megnőtt. Az Egyesült Államok új harci helikopterek fejlesztésébe kezdett. Hamarosan megszülettek a Bell AH–1 és Lockheed AH–56 típusok. Ezek a gépek a személyzeten kívül más személyt nem szállíthattak. A 60-as években a Szovjetunió is belekezdett egy új típus fejlesztésébe. Mihail Leontyevics Mil vezette tervezői gárda megbízást kapott egy harci helikopter kifejlesztésére. A tervek 1966-ra készültek el, a prototípus megépítésére 1967-ben kaptak engedélyt. Az új helikopter a személyzeten kívül már katonákat is szállíthatott. A gép kezdetben a V–24 típusmegjelölést kapta. A bemutatkozó repülésre 1969-ben került sor.

A helikopter alapját a már gyártásban levő Mi–8 szolgáltatta, így a típus sok hasonlóságot mutat a Mi–8-assal. Méretei lecsökkentek, a szerkezet stabilitása megnőtt. A harci bevetésekhez páncélozták a pilóták kabinját és a deszantteret. A helikopter két oldalán segédszárnyakat helyeztek el különböző fegyverek felfüggesztésére, ill. vízszintes repülésnél felhajtóerőt is termeltek. A futóműveket behúzhatóra cserélték. A prototípus először 1969. szeptember 19-én emelkedett a levegőbe V–24 típusjelzéssel. Mihail Mil, a tervezőiroda vezetője 1970 januárjában elhunyt. A fejlesztés tovább folytatódott. A sorozatgyártás 1972-ben indult meg az A változat gyártásával a néhai Szovjetunió területén. Az A változat gyártása 1975-ben fejeződött be 550 példánnyal.

 
Első változata, a Mi–24A az Ukrán Állami Repülési Múzeumban

1975-ben elkezdődött az áttervezett D változat gyártása. A gép orr-részét teljesen átépítették, a pilóta és az operátor egymás mögött/felett két külön fülkében foglalt helyet, tandem elrendezésben. A fegyverzetet is modernizálták, az orrban egy új négycsövű, JakB–12,7 típusú géppuskát helyeztek el. A D változatból kb. 2500 db készült. A különböző változatokból összesen 5000 darab készülhetett.

Főbb típusváltozatai között megemlítendő a Mi–24D, a Sturm rakéták indítására alkalmas Mi–24V és a Mi–24P, amelynél a négycsövű géppuskát felváltotta egy, a törzselsőrész jobb oldalára szerelt GS–30K vagy másképp GS–30–2 típusjelű 30 mm-es ikercsövű, Gast-elven működő gépágyú.

Ismert még a Mi–24VP, amely a Mi–24V és P típusok ötvözete, alapvetően a V sárkánya, de az orrban egy forgatható GS–23L típusú gépágyú található. A Mi–35 és Mi–35M verziók jellemzője a csökkentett méretű fesztáv, a modernizált elektronika és a futómű behúzó mechanikáinak elhagyása. Az 1990-es évek közepén a nyugati légibemutatókon megjelent Mi–35M a Mi–24VP alapján készült, GS–23L gépágyúval, de nem behúzható futóművel, a Mi–28 X alakú faroklégcsavarjával, és főrotorjával. További jellemzője volt a részben francia eredetű fedélzeti elektronika. Sorozatgyártásba nem került, a koncepció elemeit az orosz légierő számára készült Mi–24PN, vagy újabban szintén Mi–35P néven ismert és a Mi–24P-k modernizálásából született gépeknél láthatjuk viszont. Ez utóbbiból már legalább egy század repül, de a költségesebb különbségek (Mi–28-as hajtásrendszere) nélkül, a kisebb szárnycsonkokkal, a nem behúzható futóművekkel és új, éjszakai bevetésre is alkalmassá tevő célzókészülékkel.

Háborús tapasztalatok, részvételek

szerkesztés

A típus számos konfliktusban vett részt, de a legnagyobb szabású alkalmazására a Szovjetunió afganisztáni háborújában került sor. A háború során a típus összes változatát bevetették, végül a gépek 12%-át vesztették el. Sok fegyverrendszer került kipróbálásra, és több új taktikát dolgoztak ki az alkalmazásra (például a nekifutásos felszállás a nagy fegyverterhelés miatt, bombázó-szerepkörben való alkalmazás). Az afganisztáni tapasztalatok alapján dolgozták ki az infravörös rakéták elleni védekezési rendszert is, ami jelentős védelmet nyújtott a vállról indítható FIM–92 Stinger kézi légvédelmi rakéták ellen (a típus legnagyobb veszteségeit a Stingerek, valamint a nagy kaliberű gépágyúk okozták).

A gép adatai

szerkesztés

Típusjelzés: Mil Mi–24

Származási ország: Szovjetunió

Kategória: Harci helikopter

Rotorátmérő: 17,30m

Törzshossz: 17,50m

Hajtómű: két, egyenként 1600 kW-os (2200 Le) Izotov TV3-117A, tengelyteljesítményt szolgáltató gázturbinás hajtómű és egy AI-9 segédhajtómű (indító hajtómű).

Max. felszállósúly: 12 000 kg

Legnagyobb sebesség: 335 km/h

Hatótáv: 450 km

Csúcsmagasság: 4500 m

Utasférőhely: 10+2 fős személyzet

Fegyverzet (általános): 1 darab négycsövű, 12,7 mm-es nehézgéppuska az orr alatt; irányított és irányítatlan rakéták külső tartályokban; bombák

A gép fegyverzete

szerkesztés
 
JakB–12,7 géppuska a Mi–24D harci helikopterbe építve

Beépített fegyverzet: JakB–12,7 12,7 mm-es négycsövű, Gatling-rendszerű (forgócsövű) géppuska (Mi–24D-V); GS-30-2K 30 mm-es űrméretű Gast-elven működő gépágyú (Mi–24P, PN, Mi–35), GS–23L ikercsövű Gast-elven működő 23 mm-es gépágyú (Mi–24VP, Mi–35M)

Bombák: 1000 kg bombateher

Rakéták: 4 db Falanga irányított páncéltörő rakéta (Mi–24D) 4, vagy 8 db Sturm páncéltörő rakéta (Mi–24V, P, VP) 16 db Ataka páncéltörő rakéta (Mi–24PN, Mi–35, Mi–35M)

További fegyverzet: 4 darab UB–32–57-es nemirányított SZ–5 típusú 57 mm-es rakétákat tartalmazó konténer, illetve 4 darab B–20, SZ–8-as 80 mm-es nem irányított rakétákat tartalmazó konténer, 2 darab SZ–24-es nem irányított rakéta, 2 darab FAB–100 100 kilogrammos, FAB–250 250 kilogrammos vagy 2 darab FAB–500M62 500 kilogrammos nem irányított bombafegyverzet, 2 darab 23 mm-es ikercsövű gépágyút tartalmazó konténer, vagy magában 1 darab 40 mm-es automata gránátvetőt, két 12,7 mm-es négycsövű nehézgéppuskát magában foglaló konténerből 2 darab a szárnyak belső fegyvertartóin. Felszerelhető a KMGU aknaszóró konténerből is 2 darab.

Beépített lőfegyverek – géppuskák

szerkesztés

Az alkalmazott Jakusev-Borzov JakB-12,7 típusú, 12,7 mm űrméretű, négycsövű, gázdinamikai meghajtású, forgócsöves (Gatling-rendszerű) géppuskát a helikopter orr-része alatti lövegtoronyba építették be. Elméleti tűzgyorsasága 5000 lövés/perc,hatásos lőtávolsága 1500–1800 m között változik.

A helikopter fedélzeti géppuskájának rendeltetése az ellenség élőerejének, gyengén vagy nem páncélozott földi és légi céljainak megsemmisítése.

Beépített lőfegyverek – gépágyúk

szerkesztés

A harcászati tapasztalatok azt mutatták, hogy a 12,7 mm-es géppuska tűzereje nem minden esetben elégséges a cél megsemmisítéséhez, ezért fejlesztették ki a Mi–24P változatot. Elhagyva a mozgatható lövegtornyot a forgócsövű géppuskával, a helikopter törzsének jobb oldalára mereven egy ikercsövű, Grjazev-Shipunov GS-2-30, 30 mm űrméretű gépágyút építettek, melynek lőszerjavadalmazása 250 db. A fegyver Gast-rendszerű, vagyis a két cső felváltva tüzel, úgy, hogy a csőből távozó lövedék mögül visszavezetett nagy nyomású gáz kiveti az üres hüvelyt és a másik csőbe betölti a következő lőszert, melynek elsütése után ez a mozzanatsor ismétlődik.

Lassú sorozat választása esetén a tűzgyorsaság 300 lövés/perc, gyorsnál 2600 lövés/perc. Lőtávolsága maximum 4000 méter. Az alkalmazható lőszerfajták: repesz-romboló-gyújtó és páncéltörő-gyújtó lövedékek, valamint ezek nyomjelzős változatai.

Rendszeresítő országok

szerkesztés
 
Mi–24, Mi–25 és Mi–35-tel rendelkező országok
 
Magyar Mi–24 „Csőrike”

1978 óta közel 2000 db Mi–24-et gyártottak, 600-at export célra.

Jegyzetek

szerkesztés
  1. ↑ Harding, Steve, Flying the Threat, U.S. Army web site article. [2006. november 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. december 12.)
  2. ↑ "World Military Aircraft Inventory", Aerospace Source Book 2007, Aviation Week & Space Technology, January 15 2007.
  3. ↑ Búcsú a szlovák Mi-24-esektől. Air Base Blog, 2011. október 29. (Hozzáférés: 2012. április 9.)[halott link]

Források

szerkesztés
  • Brandt Gyula: Magyar felségjelű Mi–24 harci helikopterek - Mi–24 Attack helicopter with Hungarian insignia. Budapest, Zrínyi Kiadó, 2017.

További információk

szerkesztés
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Mi–24&oldid=26914298”