Mocsári szarvas

emlősfaj
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2023. december 2.

A mocsári szarvas (Rucervus duvaucelii, korábban Cervus duvaucelii) az emlősök (Mammalia) osztályának párosujjú patások (Artiodactyla) rendjébe, ezen belül a szarvasfélék (Cervidae) családjába és a szarvasformák (Cervinae) alcsaládjába tartozó faj.

Mocsári szarvas
Flehmen-reakciós mocsári szarvas bika
Flehmen-reakciós mocsári szarvas bika
Természetvédelmi státusz
Sebezhető
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülő emlősök (Theria)
Csoport: Eutheria
Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia)
Öregrend: Laurasiatheria
Csoport: Scrotifera
Csoport: Ferungulata
Csoport: Patások (Ungulata)
Rend: Párosujjú patások (Artiodactyla)
Csoport: Ruminantiamorpha
Alrend: Kérődzők (Ruminantia)
Alrendág: Pecora
Öregcsalád: Cervoidea
Család: Szarvasfélék (Cervidae)
Alcsalád: Szarvasformák (Cervinae)
Nemzetség: Cervini
Nem: Mocsári szarvasok (Rucervus)
Hodgson, 1838
Faj: R. duvaucelii
Tudományos név
Rucervus duvaucelii
(G. Cuvier, 1823)
Szinonimák
  • Cervus elaphoides Hodgson, 1835
  • Cervus duvaucelii G. Cuvier, 1823
Elterjedés
Egykori elterjedése (sárga); duvaucelii (piros); branderi (zöld); ranjitsinhi (kék)
Egykori elterjedése (sárga); duvaucelii (piros); branderi (zöld); ranjitsinhi (kék)
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Mocsári szarvas témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Mocsári szarvas témájú kategóriát.

Rendszertani besorolása és neve

szerkesztés

Korábban ezt a szarvasfajt a Cervus nembe helyezték, a Rucervus alnem tagjaként, de manapság az alnemet nemi rangra emelték.[1][2]

A tudományos nevét Alfred Duvaucel francia természettudós tiszteletére kapta.[3]

Előfordulása

szerkesztés

A mocsári szarvas mai előfordulásai területe India északi és középső részeire, valamint Délnyugat-Nepálra korlátozódik. Egykoron előfordult Banglades és Pakisztán területén is, azonban eme országokból kihalt.[4] Jelenlétét Bhutánban hivatalosan nem dokumentálták.[5]

Manapság 3 alfaját ismerik el:[6]

  • Rucervus duvaucelii branderi (Pocock, 1943) - kemény patájú szarvas, mely a szilárd talajon való járáshoz alkalmazkodott. A szálafa (Shorea robusta) erdők lakója, ahol aljnövényzetet alkotó füvekkel táplálkozik.[7] Manapság már csak a Kanha Nemzeti Parkban fordul elő. 1988-ban 500 főre becsülték az állományt, a századfordulón ez a szám 300-350 egyedre csökkent;[4] 2016-ban azonban 750 R. d. branderi létezett.[8]
  • Rucervus duvaucelii duvauceli (G. Cuvier, 1823) - a patái szétterülők, hogy könnyebben járhasson az Indo-Gangeszi-síkság mocsaraiban.[7] A magas füvekben való éléshez alkalmazkodott. A kora 1990-es években, Indiában 1500-2000 egyedét tartották számon; a nepáli Shuklaphanta Nemzeti Parkban 1500-1900 példánya élt.[4] 2013-ban 2170 főre nőtt az állomány; ebből 385 borjú volt.[9]
  • Rucervus duvaucelii ranjitsinhi (Groves, 1982) - csak Asszámban található meg, ahol 1978-ban körülbelül 700 példánya élt. A századfordulón, a Kaziranga Nemzeti Parkban 400-500 egyede létezett.[4] A 2016-os számlálás 1148 főre becsülte az állományt.[10]

Megjelenése

szerkesztés

A mocsári szarvas marmagassága elérheti a 110-120 centimétert, hossza a 180 centimétert és testtömege nemtől függően a 130–280 kilogrammot.[1][11] Bundája nyárára rozsdás színűvé válik, télen sárgásbarna; a hasi rész mindig világosabb a hátinál. A tükre és farkának alulsó fele fehér. A nyak sörényes. A tehén világosabb a bikánál. A bika agancsának az átlagos hossza elérheti a 76 centimétert és a 13 centiméteres körvonalat az agancsközépnél.[12] A rekordot 104,1 centiméteres agancs tartja.[2] A kifejlett bika agancsának 10-14, vagy akár 20 elágazása is lehet.[2]

Életmódja

szerkesztés

A szavannák, erdők és mocsarak lakója. 8-20 vagy akár 60 állatból álló csordákban él. Virágokkal, levelekkel és lágy szárú vízinövényekkel táplálkozik.[1] Természetes ellenségei a tigris és a leopárd. A vadonban 20 évig él, fogságban 23 évig is élhet.[4]

Szaporodása

szerkesztés

A szaporodási időszak szeptembertől áprilisig tart, akkor a bikák összetűzésbe kerülnek egymással a párzás jogáért. A körülbelül 240–250 napig tartó vemhesség végén a tehén 1 borjúnak ad életet. Az elválasztásra 6-8 hónaposan kerül sor. 2-3 éves korukban válnak ivaréretté.[11]

Veszélyeztetettsége

szerkesztés

Az IUCN a sebezhető fajok közé sorolja, mivel az élőhelye szűkül és vadásznak rá.

Állatkertekben ritka: Európában 21 helyen látható. Magyarországon nem látható ez a faj, régebben sem tartották magyar állatkertben.

  1. a b c Lydekker, R. (1888–1890). The new natural history Volume 2. Printed by order of the Trustees of the British Museum (Natural History), London.
  2. a b c Prater, S. H. (1948). The book of Indian animals. Oxford University Press. (10th ed.)
  3. Cuvier, G. (1823). Recherches sur les ossemens fossiles de quadrupèdes. Nouvelle édition, Tome Quatrième. Dufour & d'Ocagne, Paris, Amsterdam.
  4. a b c d e Qureshi, Q., Sawarkar, V. B., Rahmani, A. R. and Mathur, P. K. (2004). Swamp Deer or Barasingha (Cervus duvauceli Cuvier, 1823). Envis Bulletin 7: 181–192.
  5. Rucervus duvaucelii. IUCN Red List of Threatened Species. Version 2016.2. International Union for Conservation of Nature, 2015
  6. Groves, C. (1982). „Geographic variation in the Barasingha or Swamp Deer (Cervus duvauceli)”. Journal of the Bombay Natural History Society 79, 620–629. o. 
  7. a b Pocock R. (1943). The larger deer of British India. Journal of the Bombay Natural History Society 43: 553–572.
  8. Shukla, Rakesh. „Barasingha breaks new ground”, Frontline (magazine), 2017. március 17. (Hozzáférés: 2017. szeptember 3.) [halott link]
  9. The Himalayan Times (2013). Shuklaphanta sees increase swamp deer number[halott link]. Kanchanpur, 19 April 2013.
  10. Eastern Swamp Deer Population Estimation 2016. Kaziranga National Park . Government of Assam, 2016. május 11. [2017. augusztus 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. augusztus 20.)
  11. a b Schaller, G. B. (1967). The Deer and the Tiger – A Study of Wildlife in India. University Chicago Press, Chicago, IL, USA.
  12. Blanford, W. T. (1888–1891). The fauna of British India, including Ceylon and Burma. Mammalia. Taylor and Francis, London.

Fordítás

szerkesztés
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Barasingha című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.