Wikipédia

Peter Brook

(1925–2022) angol színházi és filmrendező
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2023. február 10.

Peter Brook (London, 1925. március 21. – Párizs, 2022. július 2.) angol színházi és filmrendező. A színházművészet egyik legnagyobb alakja a 20. század második felében.

Peter Brook
SzületettPeter Stephen Paul Brook[1][2][3]
1925. március 21.[4][5][6][7][8]
Chiswick[9]
Elhunyt2022. július 2. (97 évesen)[10][9][11]
Párizs 15. kerülete[9]
Állampolgársága
HázastársaNatasha Parry (1951–2015)[15]
Gyermekeihat gyermek:
  • Irina Brook
  • Simon Brook
Foglalkozása
Iskolái
  • Magdalen College
  • Westminster School
  • Gresham's School (1939. szeptember – 1941)
Kitüntetései
  • a francia Becsületrend parancsnoka
  • Francia Köztársaság Művészeti és Irodalmi Rendjének parancsnoka
  • Golden Medal for Merit to Culture
  • Grand Officer of the Military Order of Saint James of the Sword
  • Medal of the City of Paris
  • a Brit Birodalom Rendjének parancsnoka (1965)[16][17]
  • Tony Award for Best Direction of a Play (1966)
  • Tony Award for Best Direction of a Play (1971)[18]
  • Europe Theatre Prize (1989)
  • Kyoto Prize in Arts and Philosophy (1991)[19]
  • Praemium Imperiale (1997)[20]
  • Companion of Honour (1998)[16]
  • Dan David Prize (2005)
  • nemzetközi Ibsen-díj (2008)[21]
  • Critics' Circle Award for Distinguished Service to the Arts (2008)[22]
  • honorary doctor of the Sorbonne Nouvelle University (2010)[23][24]
  • World Award of Humanism (2011)[25]
  • President's Medal (2011)[26]
  • Giles-díj (2014)
  • Asztúria hercegnője művészeti díj (2019)[27]
  • Padma Shri in arts (2021)[28]
A Wikimédia Commons tartalmaz Peter Brook témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Élete és színpadi munkássága

szerkesztés

Teljes nevén Peter Stephen Paul Brook Angliában született litván zsidó származású szülők gyermekeként, akik a század első évtizedének végén hagyták el Oroszországot. Apja a liège-i egyetemen villamosmérnökként végzett, anyja a kémiai tudományok doktora, kutatóvegyész volt. Az első világháború végén telepedtek le Angliában.

A fiatal Peter már gyerekkorában rajongott a filmekért és színházért, később Oxfordban lett egyetemista, ahol 1942-ben egy amatőr társulattal színre vitte Marlowe Doktor Faustus című művét. Ezt a következő évben Londonban is megrendezte. Több kisebb társulattal dolgozott együtt, mikor Sir Barry Jackson, a neves színházigazgató meghívta birminghami társulatához G. B. Shaw: Ember és felsőbbrendű ember című vígjátékának rendezésére, majd a stratfordi Shakespeare Színház igazgatójaként megbízta a Felsült szerelmesek (Lóvátett lovagok) színpadra állításával. A rendező ekkor huszonnégy éves volt, Jackson úgy nevezte: „a legfiatalabb földrengés".

1947 és 1950 között produkciós rendező volt a Covent Gardenben. Itt mutatta be Strauss Salome című munkáját, amely rendkívül vitatott lett és amelyhez Salvador Dalí díszleteit használta fel. Ugyancsak itt vitte színre Puccini Bohéméletét is, amelyhez 1899-es díszleteket használt. 1951-ben megnősült és feleségül vette Natasha Parry-t, akitől egy kislánya született.

Egy ember mozdulatlanul áll a színpadon, és magára vonja a figyelmünket. A másiknak nem sikerül ugyanez. Nekem csak ez a különbség számít. Mi ez a különbség? Mit jelent kémiailag, pszichikailag, fizikailag? A sztár kézjegyét? Egyéniséget? Nem. Ez így túl egyszerű lenne. Nem ez a válasz. Nem tudom, mi a válasz. De azt tudom, hogy itt, az előbbi kérdésre adott válaszban találhatjuk meg egész művészetünk kiindulópontját.

Brook az 50-es és 60-as években sokat vendégeskedett Párizsban és New York-ban, ahol több mint félszáz drámát, hét operát és több filmet is rendezett. 1961-ben rendezte meg a Lear király-t, Paul Scofielddal a címszerepben; ez az előadás a korszak Shakespeare-színjátszásának megújító eseménye lett. A társulat 1963-as vendégjátéka idején nagy hatást tett a magyar színjátszásra is. Később elkészült a Lear filmváltozata. Brook színházi látásmódjára nagy hatással volt Antonin Artaud kegyetlen színháza, de azok a kísérleti színházak is, amelyek meghatározták a modern kori színjátszást, így Jerzy Grotowsky, Bertolt Brecht vagy Vszevolod Mejerhold teátruma. Ezenfelül nagy hatást gyakorolt rá G. I. Gurdjieff, Edward Gordon Craig és Matila Ghyka munkássága is.

1962-ben egy francia rendezővel együtt csatlakozott a Peter Hall vezette stratfordi Shakespeare Színházhoz társigazgatóként, a társulat később felvette a Royal Shakespeare Company nevet. A kísérleti színházi társulat nevéhez fűződik Peter Weiss Marat/Sade művének színre vitele. Jean-Paul Sartre a produkciót fordulópontnak nevezte egy új színháztípus felé vezető úton. Brook hangsúlyt helyez a látvány, a színpadtér és a fénydramaturgia megújítására. Ebben támaszkodik az ókori színjátszásra csakúgy, mint a modern korira. Fontosnak tartja az üres teret, amelyet fontos alapnak tekint. Esztétikáját az 1968-ban megjelent Az üres tér c. könyve foglalja össze. Ebben a színházesztétika alapműben saját tapasztalataira hagyatkozva áttekinti kora színházát és általános tézisekkel, valamint gyakorlati útmutatással egyaránt szolgál. Brook azt a fajta színházat favorizálja, amely eltünteti a határt a néző a színpad közt és amely mintegy bevonja a nézőt, részesévé teszi a darabnak. Ugyanakkor azt is fontosnak véli, hogy a mű reflektáljon a modern ember problémáira.

Sikeres rendezése volt még Shakespeare: Vihar c. műve, továbbá a Szentivánéji álom, amellyel ellátogatott több országba, köztük Budapestre is a 70-es években. Ebben az előadásban egyszerre tud érvényesülni két eszménye Brook-nak, a nyers és a szent, azaz a szent költészetet és az Erzsébet kori Anglia nyers világát. Ugyancsak ehhez az időszakhoz köthető a szúfi mese, A madarak tanácskozása előadása, amelyet improvizációkkal adtak elő mozgással, madárhangutánzással, afrikai dalok felhasználásával. 1974-ben a párizsi Bouffes du Nord épülete lett Brook székhelye, amely ma is működik, befogadó színházi jelleggel is. Ide kötődik Alfred Jarry: Übü király című komédiájának bemutatója. Itt készültek mintegy 10 éven keresztül az indiai hőseposz, a Mahábhárata színházi bemutatójára is. Végül egy kilencórás darab, majd egy hatórás film született ennek eredményeként. Brook a műalkotás kedvéért nemzetközi stábbal dolgozott, mert mint mondta: "Ha kicsiben sikerül megvalósítani az egységet, akkor van remény."

Filmjei

szerkesztés

Magyarul megjelent művei

szerkesztés
  • Az üres tér; ford. Koós Anna, utószó Lengyel György; Európa, Budapest, 1973 (Modern könyvtár)
  • Időfonalak; ford. Lengyel Ágnes, utószó, jegyz. Lengyel György; Európa, Budapest, 1999
  • Változó nézőpont. Írások, 1946-1987; ford. Dobos Mária; Orpheusz–Zugszínház, Budapest, 2000

Jegyzetek

szerkesztés
  1. ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2022. július 18.)
  2. ↑ Spanyol Nemzeti Könyvtár. (Hozzáférés: 2022. július 18.)
  3. ↑ Nemzetközi Szabványos Névazonosító. (Hozzáférés: 2022. július 18.)
  4. ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 9.)
  5. ↑ Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978), Брук Питер, 2015. szeptember 27.
  6. ↑ SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  7. ↑ Internet Broadway Database (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  8. ↑ filmportal.de. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  9. ↑ a b c Fichier des personnes décédées mirror. (Hozzáférés: 2022. augusztus 17.)
  10. ↑ https://www.lemonde.fr/disparitions/article/2022/07/03/le-metteur-en-scene-britannique-peter-brook-est-mort_6133145_3382.html
  11. ↑ Who's Who in France (francia nyelven)
  12. ↑ LIBRIS. Svéd Nemzeti Könyvtár, 2007. január 15. (Hozzáférés: 2018. augusztus 24.)
  13. ↑ https://www.rtbf.be/article/france-peter-brook-le-geant-qui-a-change-a-jamais-la-face-du-theatre-est-mort-a-l-age-de-97-ans-11024209
  14. ↑ a0000001185231
  15. ↑ https://www.theguardian.com/stage/2015/jul/26/natasha-parry, 2022. július 18.
  16. ↑ a b Who's who (brit angol és angol nyelven). A & C Black
  17. ↑ The London Gazette (brit angol nyelven), 1964. december 29. (Hozzáférés: 2022. július 18.)
  18. ↑ https://www.wftv.com/news/trending/peter-brook-tony-award-winning-theater-director-dead-97/HRPHPGZLIRBB3LHWG5JKF2F46M/, 2022. július 18.
  19. ↑ https://www.kyotoprize.org/en/laureates/peter_stephen_paul_brook/, 2022. július 18.
  20. ↑ https://www.praemiumimperiale.org/en/laureate-en/laureates-en, 2022. március 19.
  21. ↑ https://web.archive.org/web/20090207150338/http://www.norway.org/culture/literature/ibsen%2Bprize.htm, 2022. július 18.
  22. ↑ https://www.theatermania.com/london-theater/news/peter-brook-receives-uks-critics-circle-award_19116.html, 2022. július 18.
  23. ↑ https://www.sorbonne.fr/doctor-honoris-causa-de-paris-iii/
  24. ↑ 2024. június 24., http://www.univ-paris3.fr/les-docteurs-honoris-causa-de-la-sorbonne-nouvelle--90298.kjsp
  25. ↑ http://cnrj.org/macedoine-prix-mondial-de-lhumanisme-long-cnrj-mise-a-lhonneur/, 2022. július 18.
  26. ↑ http://www.britac.ac.uk/british-academy-presidents-medal, 2022. július 18.
  27. ↑ Premio Princesa de Asturias de las Artes 2019
  28. ↑ Padma Awards 2021 announced. [2021. január 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. január 25.)

Fordítás

szerkesztés
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Peter Brook című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források

szerkesztés

További információk

szerkesztés
  • Jamieson, Lee, Antonin Artaud: From Theory to Practice (Greenwich Exchange: London, 2007) Contains practical exercises on Artaud drawn from Brook's Theatre of Cruelty Season at the RSC. ISBN 978-1-871551-98-3
  • Heilpern, John, Conference of the Birds: The Story of Peter Brook in Africa, Faber, 1977, ISBN 0-571-10372-3
  • Hunt, Albert and Geoffrey Reeves. Peter Brook (Directors in Perspective). Cambridge University Press (1995)
  • Kustow, Michael. Peter Brook: A Biography. Bloomsbury (2005)
  • Moffitt, Dale, Between Two Silences: Talking with Peter Brook (1999)
  • Todd, Andrew and Jean-Guy Lecat, The Open Circle: Peter Brook's Theatre Environments (2003)
  • Trewin, J. C. Peter Brook: A Biography (1971)
  • Trowbridge, Simon. The Company: A Biographical Dictionary of the Royal Shakespeare Company. Oxford: Editions Albert Creed, 2010 ISBN 978-0-9559830-2-3
  • Zohar, Ouriel, Meetings with Peter Brook, Zohar, Tel-Aviv 176 p. (1990) (He)
  • IMDb – Peter Brook
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Peter_Brook&oldid=25810185”