Robert Peary

Amerikai felfedező
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2022. február 2.

Robert Edwin Peary (Cresson, Pennsylvania, 1856. május 6.Washington, 1920. február 20.) amerikai felfedező. Állítása szerint ő volt az első, aki elérte a földrajzi Északi-sarkot 1909. április 6-án. A 20. század folyamán kijelentését széles körben hitelesnek tekintették, jóllehet azt a maga idejében is kritizálták, és napjainkban többnyire kétségbe vonják.

Robert Edwin Peary
Peary haditengerészeti egyenruhában 1910 körül
Peary haditengerészeti egyenruhában 1910 körül
SzületettRobert Edwin Peary
1856. május 6.
 Amerikai Egyesült Államok, Cresson, Pennsylvania
Elhunyt1920. február 20. (63 évesen)
 Amerikai Egyesült Államok, Washington D.C.
Állampolgárságaamerikai
Nemzetiségeamerikai
HázastársaJosephine Diebitsch Peary
Gyermekei
  • Marie Ahnighito Peary
  • Robert Peary Jr.
SzüleiMary Webster Wiley Peary
Charles Nutter Peary
Foglalkozásafelfedező
Iskolái
  • Bowdoin College
  • Portland High School
Kitüntetéseild. Elismerések szakasz
SírhelyeArlingtoni Nemzeti Temető[1]

Robert Edwin Peary aláírása
Robert Edwin Peary aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Robert Edwin Peary témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Élete és karrierje

szerkesztés

Korai évek

szerkesztés

Robert Edwin Peary 1856. május 6-án született a pennsylvaniai Cressonban. A mérnöki diploma megszerzése után az amerikai haditengerészetnek kezdett dolgozni. Floridába küldték, hidakat építeni, majd a Nicaragua-csatorna építési munkálataira vezényelték. A trópusi környezet azonban nem tetszett neki, így szabadságra ment, és 1886-ban nekivágott a grönlandi hómezőnek, ahol 161 kilométert tett meg, többet, mint addig bárki.

A következő évben még egyszer Nicaraguába küldték, ekkor ismerte meg Matthew Hensont, aki később minden útjára elkísérte. Peary 1888-ban megnősült, felesége – Josephine Diebitsch – több expedícióra is elkísérte, mi több, első gyermeküknek, Marie-nek is a végtelen hómezőn adott életet.

Első expedíciói

szerkesztés

Peary 1891-től több expedícióján feltárta Grönland belső területeit, és megállapította, hogy az nem kontinens, hanem sziget. Grönland legészakibb részének – emlékére – a Peary-föld nevet adták. Kutatásai közben fedezte fel a ma ismert legnagyobb, kilenctonnás meteoritot, amelyet New Yorkban állítottak ki.

Tanulmányozta az őslakos inuitok túlélési módszereit, megtanulta az iglu építést, ő maga is az eszkimók által viselt prém ruhába öltözött. Kifejlesztette a kutyák vontatta ún. száncsónakot, mellyel expedíciói során utazott.

Az 1905–1906-os expedíció

szerkesztés

Georg Crocker adománya (50 000 dollár) révén Peary megépíttette a Roosevelt kutatóhajót, mellyel lehetővé vált jéggel fedett területek hajózása is.

1905-ben a kanadai Ellesmere szigetről indulva az északi szélesség 87° 06'-ig jutott el, amely új világcsúcsot jelentett. Innen azonnal visszafordultak a 86° 30'-ig. A sikertelenség okai a képzetlen személyzet, az élelmiszer készletek kimerülése és a folyamatosan romló jég- és időjárási viszonyok voltak.

Az utolsó, 1908–1909-es expedíció

szerkesztés
 
Robert Peary és Robert Bartlett a Roosevelt fedélzetén
 
Matthew Henson, Peary állandó kísérője. Kezében az egyik expedíción Pearyről készült portré

Utolsó expedíciójára 1908. június 6-án indult New Yorkból Robert Bartlett kapitány vezetésével, szeptemberre elérte a jéghatárt. 1909 februárjában Peary, Henson, hét társuk, 17 eszkimó elindult az Északi-sark felé. 19 szánon mentek, melyet 133 kutya húzott. Társai meghatározott időközönként visszafordultak, mígnem az utolsó szakaszt csak Peary és Henson tette meg.

1909. április 6-án felállították a „Camp Jesup” táborhelyet, amely nagy valószínűséggel 8 km-en belül volt az Északi-sark közelében. Itt tűzték ki az Amerikai Egyesült Államok lobogóját, méréseket végeztek, majd harminc óra múlva visszaindultak.

A National Geographic Társaság szakemberei szerint a Peary által készített fényképeken látható árnyékok szerint nagy valószínűséggel állítható, hogy valóban 8 km-re volt az Északi-sarktól. Vannak akik ezt a kijelentést azzal támadják, hogy nem áll rendelkezésre az a fényképezőgép, mellyel a felvételek készültek.

Elismerések

szerkesztés

Pearyt számos tudományos társaság választotta tagjai sorába, sokféle kitüntetésben részesült, az USA-ban több hajót neveztek el róla. 1911-ben a kongresszus ellentengernagyi rangot szavazott meg neki, evvel is kifejezvén a nemzet köszönetét és tiszteletét felfedezései iránt. Megkapta több, mint tíz ország – köztük Magyarország – Földrajzi Társaságának „aranyérmét” is.

  • Királyi Földrajzi Társaság különleges aranyérem
  • National Geographic Társaság különleges aranyérem
  • Philadelphia Földrajzi Társaság különleges aranyérem
  • Skót Királyi Földrajzi Társaság különleges díj
  • Belga Királyi Földrajzi Társaság aranyérem
  • Birodalmi Német Földrajzi Társaság Nachtigall aranyérem
  • Királyi Földrajzi Társaság aranyérem
  • Királyi Olasz Földrajzi Társaság aranyérem
  • Magyar Földrajzi Társaság aranyérem
  • Amerikai Földrajzi Társaság Cullum Földrajzi érem (1896)
  • Amerikai Földrajzi Társaság Charles P. Daly érem (1902)
  • Chicago Földrajzi Társaság Helen Culver érem
  • Holland Királyi Földrajzi Társaság tiszteletbeli tagja
  • Manchester Földrajzi Társaság tiszteletbeli tagja
  • New York-i Kereskedelmi Kamara tiszteletbeli tagja
  • Pennsylvania Társaság tiszteletbeli tagja
  • Bowdoin Főiskola tiszteletbeli doktora
  • Edinburgh-i Egyetem tiszteletbeli doktora
  • Osztrák császári Földrajzi Társaság

Élete utolsó évei

szerkesztés

Peary ezután a repülőgépekkel kezdett foglalkozni, s az elsők között szorgalmazta a haditengerészet légierejének kifejlesztését. 1917-ben vérszegénységet állapítottak meg nála. Emlékiratai megírása után 1920. február 20-án halt meg washingtoni otthonában. Haláláig fagyásos sérülések következtében nyolc lábujját veszítette el. Az Arlingtoni Nermzeti Temetőben helyezték örök nyugalomra.

1988. április 6-án sírja mellé temették az 1955. március 9-én elhunyt Matthew Henson hamvait is.

Érvek Peary érdemeivel szemben

szerkesztés

Az utóbbi időben – a nyolcvanas évektől – egyre inkább terjed az a vélemény, hogy Peary csak az Északi-sark közelében járhatott, attól valószínűleg még legalább harminc, de akár több száz kilométer távolságra, ám meghamisította a méréseket, hogy az Északi-sark felfedezőjeként szerepelhessen. Erre utal az is, hogy a sark eléréséről nincs bejegyzés Peary egyébként részletes naplójában sem.[2]

Ezenkívül egy brit és egy amerikai szakértő, akik jártak az Északi-sarkon, egybehangzó véleménye, hogy a Peary által megadott mérési eredmények elfogadhatatlanok.

A kutatók szerint furcsa, hogy míg Peary expedíciója az első három hétben átlagosan napi 21 km-t tett meg, az utolsó szakaszon, amikor csak Hensonnal, majd egyedül haladt tovább, napi 42 km-t könyvelt el. Ilyen sebesség még a mai motoros szánokkal is képtelenség.

Védelmezői azt mondják: Peary a kor műszereivel valószínűleg nem is tudta hitelesen megállapítani helyzetét, s így nyugodtan gondolhatta azt, hogy az Északi-sarkon járt.

  • Northward over the Great Ice (1898)
  • Snowland Folk (1904)
  • Nearest the Pole (1907, németül: Dem Nordpol am nächsten)
  • The North Pole (1910)
  • Secrets of Polar Travel (1917)

Fordítás

szerkesztés
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Robert Peary című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
  1. Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2020. július 17.)
  2. The New York Times – A Correction (1988. augusztus 23.)