S–3 Viking

Az S–3 Viking repülőgép-hordozóról üzemeltethető tengeralattjáró-vadász repülőgép, melyet az Amerikai Egyesült Államok Haditengerészete megrendelésére az Amerikai Egyesült Államokban fejlesztettek ki az S–2 Tracker repülőgépek leváltására. A Hidegháború végével a repülőgép-hordozókat fenyegető szovjet tengeralattjárók veszélye megszűnt, a gépeket elsősorban a felszíni hajók elleni feladatkörben alkalmazták, 2009-ben vonták ki őket a hadrendből.

S–3 Viking
S–3B Viking géppár a levegőben
Funkció	Tengeralattjáró-vadász repülőgép
Gyártó	Lockheed
Gyártási darabszám	187
Személyzet	4 fő
Első felszállás	1972. január 21.
Szolgálatba állítás	1974.
Méretek
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Hossz	16,26 m
Fesztáv	20,93 m
Magasság	6,93 m
Szárnyfelület	37,16 m²
Tömegadatok
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Szerkezeti tömeg	12 057 kg
Üzemanyag	7320 l kg
Max. felszállótömeg	23 831 kg
Hajtómű
Hajtómű	2 db General Electric TF34–GE–2 kétáramú gázturbinás sugárhajtómű
Tolóerő	2×41,26 kN
Repülési jellemzők
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Max. sebesség	0,71 Mach 6100 m-en 795 km/h tengerszinten
Hatósugár	5121 km
Legnagyobb repülési magasság	12 465 m
Emelkedőképesség	26 m/s
Szárny felületi terhelése	334 kg/m²
Avionika
Rádiólokátor	AN/APS–137
Háromnézeti rajz
Az S–3 Viking háromnézeti rajza
A Wikimédia Commons tartalmaz S–3 Viking témájú médiaállományokat.

Típusváltozatok

Levegőben a BuNo. 157992 sorozatszámú YS–3A 1972-ben

YS–3A

Nyolc darab prototípust rendeltek meg.

BuNo. (157991), 157992, 157993, (157994, 157995, 157996, 157997, 157998)

S–3A

Első sorozatban gyártott változat, összesen 187 darab épült.

S–3B

Modernizált változat. Első repülését 1984. szeptember 13-án hajtotta végre. Összesen 119 darab S–3A-t alakítottak át.

ES–3A Shadow

ELINT-változat. A kabin mögé a törzsgerincre elektronikai gondolát építettek és számos antennát szereltek a sárkányszerkezet különböző pontjaira.
Összesen 16 darab S–3A-t alakítottak át, hogy az EA–3B Skywarrior-t leváltsák. Többek között a VQ–5 és VQ–6 századok is üzemeltették.

KS–3A

Tervezett légiutántöltő-változata az S–3A-nak, teljes kerozinkapacitása 16 600 liter volt. Egyetlen YS–3A lett átalakítva, amely később US–3A-ra lett építve.

KS–3B

Tervezett légiutántöltő-változata az S–3B-nek, azonban egyetlen példányt sem építettek át (ezt a feladatkört a KA–6D, Hornet és Super Hornet változatok látták és látják el).

A VRC–50 század BuNo. 158868 sorozatszámú US–3A-ja 1993-ban a USS Abraham Lincoln repülőgép-hordozón. Jól megfigyelhető a jobb oldali felfüggesztési csomóponton a poggyásztartály, amit éppen rakodnak, a bal oldalin pedig a repülőgép póttartálya

US–3A

Hordozó-fedélzeti ellátórepülőgép-változat (COD, Carrier onboard delivery) az S–3A átalakításával, 1977-től. Hat utast, vagy 2120 kg-nyi (4680 lb) rakományt volt képes szállítani. Kivonták a hadrendből 1998-ban.

• Fleet Logistics Support Squadron 50 (VRC–50)

BuNo. 157994, 157995, 157996 (lezuhant NAS Cubi Point-nál 1989. január 20-án), 157997, 157998,

BuNo. 158868.

Aladdin Viking

Beartrap Viking

Calypso Viking

Gray Wolf Viking

Orca Viking

Outlaw Viking

NASA Viking

Üzemeltető alakulatok

Megjegyzések

Források

Külső hivatkozások

• S-3B Viking – A FAS.org típusismertetője
• The Lockheed S-3 Viking – Az Air Vectors típusismertetője