STS–87
Az STS–87 jelű küldetés az amerikai űrrepülőgép-program 88., a Columbia űrrepülőgép 24. repülése.
STS–87 | |||||
Repülésadatok | |||||
Űrügynökség | NASA | ||||
Űrrepülőgép | Columbia | ||||
A repülés paraméterei | |||||
Start | 1997. november 19. 19:46 UTC | ||||
Starthely | Cape Canaveral LC39-B | ||||
Keringések száma | 252 | ||||
Leszállás | |||||
ideje | 1997. december 5. 12:20 UTC | ||||
helye | Kennedy Űrközpont | ||||
Időtartam | 15 nap 16 óra 35 perc | ||||
Megtett távolság | 10 500 000 km | ||||
A Wikimédia Commons tartalmaz STS–87 témájú médiaállományokat. |
Küldetés
szerkesztésLeonyid Kosztyantinovics Kadenyuk volt az első ukrán űrhajós.
Jellemzői
szerkesztésA beépített kanadai Canadarm (RMS) manipulátor kart 50 méter kinyúlást biztosított (műholdak indítása/elfogása, külső munkák [kutatás, szerelések], hővédőpajzs külső ellenőrzése) a műszaki szolgálat teljesítéséhez.
Első nap
szerkesztés1997. november 19-én a szilárd hajtóanyagú gyorsítórakéták, Solid Rocket Booster(SRB) segítségével Floridából, a Cape Canaveral (KSC) Kennedy Űrközpontból, a LC39–B (LC–Launch Complex) jelű indítóállványról emelkedett a magasba. Az orbitális pályája 90 perces, 28,45 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya perigeuma 273 kilométer, az apogeuma 279 kilométer volt. Felszálló tömege indításkor 123 244 kilogramm, leszálló tömege 114 163 kilogramm. A szállított hasznos teher 6551 kilogramm.
Hasznos teher
szerkesztés- Spacelab (USMP–4) mikrogravitációs laboratóriumban a legénység anyagtudományi és biológiai (láng és folyadék, szójabab és a moha) kísérleteket végzett. A programot készítette és irányította a Marshall Space Flight Center (Huntsville, Alabama).
- Advanced Automated Directional Solidification Furnace (AADSF) – anyagtudományi kísérlet félvezető kristályok előállítására (hevítés, hűtés).
- Confined Helium Experiment (CheX) – folyadék kísérlet hélium nemesgázzal (gáz-folyadék, folyadék-gáz).
- Isothermal Dendritic Growth Experiment (IDGE) – léghőmérséklet dendritikus kristálynövekedési, anyag tulajdonsági kísérletek (fémek, ötvözetek). A MEPHISTO rendszer mérte a kísérleti anyagok hőmérsékletét, sebességét (olvadás, kristályosodás), megszilárdulás előtti alakját, az űrállomáson jelen lévő rezonanciák zajtényezőit.
- Space Acceleration Measurement System (SAMS) – célja, hogy mérje és rögzítse az USMP–4-re ható mikrogravitációs gyorsulási tényezőket.
- Orbital Acceleration Research Experiment (OARE) – a mikrogravitációs környezetben fellépő rezgések mérése, elősegítve a kutatási folyamatok pontosságát.
- Shuttle Ozone Limb Sounding Experiment (SOLSE) – a Föld felső légterében (20–50 kilométer) meghatározni, térképezi az ózon jelenlétét.
- Loop Heat Pipe (LHP) – folyadékokkal történő hőenergia továbbításának kísérlete. Sodium Sulfur Battery Experiment (NaSBE) – nátrium–kén akkumulátor kísérlet.
- Turbulent Gas Jet Diffusion Flames (TGDF) – Get Away Special hordozó tartály. Zárt tartályokban végrehajtott tűz kísérletek.
- Get Away Special (GAS G – 036) tartályokban ellenőrzött anyag kísérletek végzése (folyadékok, aszfalt, cement).
- Middeck Glove Box (MGBX) – az anyagtudományi és biológiai kísérletek feltételeit biztosította. A nem elegyedő folyadékok mikrogravitációs feldolgozása. Különféle anyagok viselkedésének vizsgálata tűzben.
- Collaborative Ukraine Experiment (CUE) – növénykísérletek palántákkal; zárt tartályokban elhelyezett magokkal, csírákkal.
- Robotic Camera (AERCam Sprint) – az űrséta (EVA) alatt végrehajtott feladatokat rögzítette. A 35 kilogrammos, lassan mozgó, gömb alakú jármű, két televíziós kamerájával felvett képeket a vezérlőrendszerhez továbbította. Az űrhajósokat rádión tájékoztatták a látottakról. A repülő mozgását Steven Lindsey az űrrepülőgép pilótafülkéjéből, 12 kis nitrogén gázüzemű fúvókával biztosította. 30 perces szolgálatot teljesített.
Űrséták
szerkesztésAz első űrséta egy nem tervezett program volt. A Spartan–201–4 pályairányba állítását követően nem stabilizálódott (bukfencezett), a manipulátor kar nem tudta visszanyerni. A két űrhajós kézzel elfogta, kikötötte és a raktérbe irányította. Első alkalommal végzett űrsétát japán űrhajós. A második űrsétán (kutatás, kísérlet) a Nemzetközi Űrállomás (ISS) építéséhez, karbantartásához szükséges módszereket gyakorolták. Végrehajtották az STS–80 küldetése alatt (beragadt zsiliphez ajtó) elhagyott programot. Tesztelték a mandzsettára szerelt laptop alkalmazhatóságát, az űrruha hőszigetelését (hideg elleni védelem), valamint alkalmazták a Robotic Camerát.
(zárójelben a dátum és az időtartam)
- EVA 1: Scott és Doi (1997. november 24., 7 óra 43 perc)
- EVA 2: Scott és Doi (1997. december 3., 4 óra 59 perc)
Műhold
szerkesztésA tehertérben rögzített tudományos műholdat Kalpana Chawla által működtetett Canadarm (RMS) manipulátor kar segítségével pályairányba állították.
Spartan–201–4
szerkesztésA NASA Spartan programjának célja, hogy egy egyszerű, olcsó, az űrrepülőgép Canadarm (RMS) manipulátor karjával pályába állítható/visszanyerhető, többször felhasználható kísérleti űreszközt, platformot (független űrlaboratóriumot) alkalmazzanak. Visszanyerés után vizsgálati (kiértékelés) céllal a Földre szállítsanak. A Spartan–1 platformot az STS–51–G küldetése során állították pályairányba.
A tudományos műholdat a NASA–GSFC gyártotta, üzemeltette a NASA–OSF. Megnevezései: Shuttle Pointed Autonomous Research Tool for Astronomy (Spartan–201–4); Spartan–201–4 (1997-073B). Kódja SSC 25062.
Az űrhajósok november 21-én az űrrepülőgép rakteréből kiemelve szabad pályába állították. Beállítási hiba miatt a pályairányba emelt Spartan–201–4 automatikusan induló tájoló egysége nem indult (a platform bukfencezett). A manipulátor kar nem tudta elfogni, ezért egy nem tervezett űrsétát hajtottak végre. A kézzel visszanyert platformot egy horgony segítségével a raktérben rögzítették. December 2-án a manipulátor kar végére rögzítve kiemelték az űrrepülőgép rakteréből, hogy a tervezett programjából többet is elvégezhessen. Az orbitális egység pályája megegyezett az űrrepülőgép pályájával. Feladata: a Nap légkörének, a napkoronának, a napszélnek ultraibolya tartományban történő spektrométeres és koronagráf vizsgálata. További programelemek voltak: a világűr rádiófrekvenciás vizsgálata, lézeres irányító rendszer tesztje, automatizált eszközök tesztje.
Előző platform a Spartan–201–3 (1995-048B), a következő platform a Spartan–201–5 (1998-064C).
Tizenötödik nap
szerkesztés1997. december 5-én a Kennedy Űrközponton (KSC), kiinduló bázisán szállt le. Összesen 15 napot, 16 órát, 35 percet töltött a világűrben. 10 500 000 kilométert repült, 252 alkalommal kerülte meg a Földet.
Személyzet
szerkesztés(zárójelben a repülések száma az STS–87 küldetéssel együtt)
- Kevin Richard Kregel (3), parancsnok
- Steven Wayne Lindsey (1), pilóta
- Winston Elliott Scott (2), küldetésfelelős
- Kalpana Chawla (1), küldetésfelelős
- Doi Takao (1), küldetésfelelős – Japán Űrügynökség (JAXA)
- Leonyid Kosztyantinovics Kadenyuk (1), kutatásfelelős – Ukrán Állami Űrügynökség (НКАУ)
Tartalék személyzet
szerkesztés- Jaroszlav Ihorevics Pusztovij kutatás specialista - Ukrán Állami Űrügynökség (НКАУ)
Visszatérő személyzet
szerkesztés- Kevin Richard Kregel (3), parancsnok
- Steven Wayne Lindsey (1), pilóta
- Winston Elliott Scott (2), küldetésfelelős
- Kalpana Chawla (1), küldetésfelelős
- Doi Takao (1), küldetésfelelős
- Leonyid Kosztyantinovics Kadenyuk (1), kutatásfelelős
Források
szerkesztés- STS–87. spacefacts.de. (Hozzáférés: 2013. november 20.)
- STS–87. lib.cas.cz. [2013. október 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. november 20.)
- STS–87. astronautix.com. (Hozzáférés: 2013. november 20.)
- STS–87. ksc.nasa.gov. [2016. november 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. november 20.)
- STS–87. nss.org. [2014. július 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. november 20.)