Salamon Anikó
Salamon Anikó (Réty, 1945. július 2. – Kolozsvár, 1981. július 1.) néprajzkutató, szerkesztő.
| Salamon Anikó | |
 | |
| Csomafáy Ferenc felvétele | |
| Született | 1945. július 2.[1][2] Réty |
| Elhunyt | 1981. július 1. (35 évesen)[1][2] Kolozsvár |
| Állampolgársága | román |
| Szülei | Sombori Sándor |
| Foglalkozása | néprajzkutató |
| Iskolái | Eötvös Loránd Tudományegyetem (–1972) |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Életútja
szerkesztésSalamon (Sombori) Sándor leánya, Salamon András nővére. Középiskoláját a sepsiszentgyörgyi Elméleti Líceumban végezte (1963); két évet a marosvásárhelyi OGYI-n hallgatott (1964–66), majd a kolozsvári BBTE Filológiai (1968–69), majd a budapesti ELTE Bölcsészeti Karán (1969–73) végzett néprajz–magyar szakon. Hazatérve Kolozsváron egy ideig külső munkatársa volt időszaki lapoknak és a Kriterion Könyvkiadónak (1973–75), a Kriterion kolozsvári szerkesztőségében könyvszerkesztő, elsősorban a néprajzi tárgyú könyvek, valamint a Téka sorozat gondozója (1975–81).
Néprajzi kutatásai főleg a szellemi néprajz, a népi hitvilág elemeinek feltárására, értelmezésére irányultak. Első, nyomtatásban megjelent dolgozata: Nádsípkészítés a Hortobágyon (in: A Déri Múzeum Évkönyve, Debrecen, 1972). Jelentősebb közleményei: Mai népi hiedelmek (gyűjtőtársakkal, az ELTE sokszorosított kiadványaként. Budapest, 1975); A népi kultúra szerepe az értelmiségi tudat formálásában (in: Látóhatár. Kolozsvár, 1973); Egy büntető rítus jelentései (TETT, 1979/3); Életbe játszott hagyomány. Egy rítus jelhasználata (Korunk, 1981/1). Tragikus hirtelenséggel bekövetkezett halála után hagyatékából jelent meg: Szokás, ünnep, rítus (Dávid Gyula bevezetőjével), Utunk, 1981/31); Egy teljesebb néprajzi körkép igényével (Dávid Gyula bev. A Hét 1982/29); Kalotaszegi ünnepek – európai népszokások (Vasas Samuval, Korunk, 1982/5). Gazdag népi hiedelemgyűjtése kéziratban. A gyimesi csángók közt feljegyzett nagyterjedelmű kéziratos folklóranyagát a Néprajzi Múzeum Ethnológiai Adattára őrzi. 1981-ben öngyilkos lett.
Főbb művei
szerkesztés- A népi kultúra szerepe az értelmiségi tudat formálásában; in: Látóhatár, Tizenöt tanulmány. Dacia Könyvkiadó (Kolozsvár, 1973)
- Háromszéki népballadák. Utunk. XXIX. évf. (1974)
- Gyimesi mondák; in: Mai népi hiedelmek; bev. Dömötör Tekla, Kákosy László; ELTE Ókori Történeti Tanszékei, Bp., 1975 (Az Eötvös Loránd Tudományegyetem ókori történeti tanszékeinek kiadványai)
- Így teltek hónapok, évek... Öt életrajz; a szövegeket válogatta és gondozta, az előszót és a jegyzeteket írta Salamon Anikó; Kriterion Könyvkiadó (Bukarest, 1979)
- Egy büntető rítus jelentései, TETT (1979)
- Életbe játszott hagyomány. Egy rítus jelhasználata. Korunk. XL. évf. (1981)
- Kalotaszegi ünnepek (Vasas Samuval, Nagy Olga előszavával, Budapest, 1986)
- Gyimesi csángó mondák, ráolvasások, imák; sajtó alá rend., jegyz. Mohay Tamás, bev. Dömötör Tekla; Helikon, Bp., 1987
Források
szerkesztés- Romániai magyar irodalmi lexikon: Szépirodalom, közírás, tudományos irodalom, művelődés V. (S–Zs). Főszerk. Dávid Gyula. Bukarest–Kolozsvár: Kriterion; Kolozsvár: Erdélyi Múzeum-Egyesület. 2010.
- Kereső.hu
- Romániai magyar néprajzi bibliográfia
További információk
szerkesztés- Pillich László: Szörnyűséges tánc kerekedett. Igazság, 1981. júl. 5.
- Nagy Olga: „…Ha nem tartozik a harcosok közé…” A Hét, 1981/28.
- Dömötör Tekla: Eredetmondák, hitvilág a gyimesi csángóknál. Könyv-Világ 1987/5.
- Lipcsey Ildikó: Nemzedéki sirató – Salamon Anikó. Kortárs 1987/11
- Lipcsey Ildikó: Vasas Samu – Salamon Anikó: Kalotaszegi ünnepek. Forrás, 1988/3.
- Sombori Sándor: A föl-földobott kő (levélregény Salamon Anikóról. Sepsiszentgyörgy, 1987)
- Márkó Imre: Salamon Anikóról a Nemzedéki sirató ürügyén. Háromszék, 1993. november 24.
Kapcsolódó szócikkek
szerkesztés
- ↑ a b http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC13280/13316.htm, Salamon Anikó, 2017. október 9.
- ↑ a b BnF-források (francia nyelven)