Sao-hao
Sao-hao () legendás kínai uralkodó az öt császár korában és az ókori kínai mitológiában. A Sárga Császár fia, unokája vagy dédunokája, aki őt követte a trónon.[1]
| Sao-hao () | |
 | |
| Kína legendás uralkodóinak egyike az öt császár korában | |
| Uralkodási ideje | |
| kb. i. e. 2587 vagy 2598 – kb. i. e. 2491 vagy 2525 | |
| Elődje | Sárga Császár |
| Utódja | Csuan-hszü () |
| Életrajzi adatok | |
| Született | Csiungszan () 窮桑 (a mai Csüfu ()tól északra, Santung () |
| Nyughelye | Csüfu () |
| Édesapja | Sárga Császár |
| Édesanyja | Lej-cu |
| Testvére(i) | Csang-ji |
| Gyermekei | Csiao-csi |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Sao-hao () témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
| Átírási segédlet | |
| Sao-hao | |
| Kínai átírás | |
| Hagyományos kínai | 少昊 |
| Egyszerűsített kínai | 少昊 |
| Mandarin pinjin | Shǎo Hào |
| Wade–Giles | Shao3-hao4 |
Származása, nevei, legendái
szerkesztésA fennmaradt források alapján bizonyossággal csak annyi állapítható meg, hogy Sao-hao () a Sárga Császár egyenesági leszármazottja, de a köztük lévő rokonsági viszony tekintetében több változat is létezik. Egyes források szerint a legidősebb fia volt, és így azonos A történetíró feljegyzéseiben szereplő Hszüan-hsziao ()val 玄囂, aki a Sárga Császár halálát követően örökölte a trónt, majd az halála után, fivére, Csang-ji () fia, Csuan-hszü () lépett örökébe. Sze-ma Csien () szerint ugyan nem viselte a ti () 帝 „császár” címet, ám a legtöbb forrás mégis a Sárga Császár trónjának örököseként hivatkozik rá. Más változatok szerint Sao-hao () a Sárga császár unokája, dédunokája volt, vagy épp tisztázatlan rokonsági viszonyban álltak egymással.
A Sao-hao () nevében szereplő hao 昊 írásjegyet olykor hao 皞, hao 皓, vagy hao 顥 alakban is írják. Számos más néven is emlegetik, például Csing-jang Si () 青陽氏, Csin-tien Si () 金天氏, Csiung-san Si () 窮桑氏, Jün-jang Si () 雲陽氏 vagy Csu-hszüan () 朱宣.
Egyes források szerint a családneve Csi () 己, a személyneve pedig Cse () 摰 (vagy 質, 鷙) volt.
A mai Csüfu () (Konfuciusz szülőhelye) közelében található Csiungsan ()ban 窮桑 született. Erényességében a legendabeli „Nagy Végtelenre” (Taj-hao () 太昊), vagyis Fu-hszi ()ra emlékeztetett, ezért kapta az „Ifjú Végtelen”, vagyis a Sao-hao () nevet.
Egyes források szerint hivatalnokait a madarak neve után nevezte el. Feltételezhető, hogy az archaikus mítoszokban Sao-hao ()t magát is madárként képzelték el, aki a madarak uralkodója lehetett.[2] Erre utalnak azok a források is, amelyek szerint a személyneve Cse () 鷙 volt, amely valamilyen ragadozó madarat jelent.[forrás?]
A Csin-tien () 金天, vagyis „fém-ég törzsbeli” neve, az öt elem elméletét alkalmazó elképzelés szerint onnan ered, hogy egyes források szerint Sao-hao () a nyugati égtáj szelleme volt, aki a fém elem mágiskus erejével kormányzott (vö. Sárga Császár - föld), és az évszakok közül az ősz tartozott a fennhatósága alá.[3] A Hegyek és vizek könyvében „Fehér császárnak” (Paj-ti () 白帝) nevezik, és az öt császár (vagy uralkodó) (vu ti () 五帝) sorába tartozik.[4]
Egy legenda szerint Sao-hao () anyja azután fogant meg, hogy álmában egy hatalmas csillagot látott, amely a földre ereszkedett.[5] Más változat szerint Sao-hao () anyja Huang-o (), az égi szövőlány volt, aki éjszakánként szőtt, nappal azonban tutajra szállt és az eget a földdel összekötő vizeken utazott. Így találkozott a Fehér császár (Paj-ti () 白帝) fiával, aki Sao-hao () apja lett. Van olyan elképzelés, hogy Sao-hao () a Keleti-tenger mögötti mélységben (más változat szerint messze nyugaton) alapított országot, ahol 12 ezer mérföldnyi terület tartozott az uralma alá. Egy harmadik változat szerint pedig a Csangliu ()-hegyen lakik, és ott kormányozza a napnyugtát.[6]
Megjegyzések
szerkesztés
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ Kínai mitológia 1988 437. o.
- ↑ Kínai mitológia 1988 437., 438.
- ↑ Kínai mitológia 1988 438.
- ↑ Kínai mitológia 1988 438.
- ↑ Kínai mitológia 1988 437.
- ↑ Kínai mitológia 1988 437.
Irodalom
szerkesztés- ↑ Kínai mitológia 1988: „Kínai mitológia”. In Mitológiai enciklopédia II. kötet, 385-456. o. Fordította: Kalmár Éva. Budapest: Gondolat Kiadó, 1988. ISBN 963 282 028 2 II. kötet
- ↑ Nienhauser 1994: William H. Nienhauser Jr., Ssu-ma Ch'ien, The Grand Scribe's Records, vol. 1, 'The basic annals of pre-Han China', Bloomington [etc.] Indiana University Press 1994. ISBN 0-253-34021-7. 6. o.
- ↑ Vasziljev 1977: Vasziljev, L. Sz.: Kultuszok, vallások és hagyományok Kínában. Budapest: Gondolat Kiadó, 1977. ISBN 963 280 475 9
