Sun-cse kínai császár

Sun-cse (順治帝; 1638. március 15. – 1661. február 5.) kínai császár 1644-től haláláig, a Csing-dinasztia első császára.

Sun-cse kínai császár
Kína császára
Uralkodási ideje
1643 – 1661
Uralkodóház	Aisin Gioro
Született	1638. március 15. Mukden Palace
Elhunyt	1661. február 5. (22 évesen) Hall of Mental Cultivation
Nyughelye	Xiaoling Mausoleum (Qing dynasty)
Édesapja	Hong Tajcsi
Édesanyja	Empress Dowager Xiaozhuang
Testvére(i)	State Princess Wenzhuang State Princess Aukhan State Princess Jingduan State Princess Yongmu State Princess Shuhui sixth daughter of Huang Taiji State Princess Shuzhe State Princess Yong'an ninth daughter of Huang Taiji tenth daughter of Huang Taiji State Princess Duanshun twelfth daughter of Huang Taiji thirteenth daughter of Huang Taiji Princess of the second rank Kechun Hooge Bombogor Loge Lobohoi Yebušu Šose Gose Qangxu Toose
Házastársa	Erdeni Bumba Empress Xiaohuizhang Empress Xiaokangzhang Consort Zhen Consort Dao Consort Shu, of the Chen clan Empress Xiaoxian Duanjing Consort Shuhui
Gyermekei	Niuniu Fuquan Kang-hszi Prince Rong Changning Qishou Longxi Yonggan Princess Heshuo Gongchi
A Wikimédia Commons tartalmaz Sun-cse kínai császár témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Huang Taj-csi mandzsu fejedelem legkisebb gyermekeként született Fu Lin néven, és édesapját követte 1643-ban mandzsu fejedelemként. Kezdetben nagybátyja, Dorgon herceg (1612–1650) kormányzott helyette. Dorgon vezetésvel a mandzsu csapatok 1644-ben behatoltak Kínában, és elfoglalták magát Pekinget. Fu Lint Kína császárává kiáltották ki Sun-cse néven. (Az utolsó Ming-dinasztiabeli császár, Ming Csung-csen öngyilkos lett.) 1650-ig a tényleges hatalmat Dorgon gyakorolta. Egész Kína meghódítása sokáig tartott, az utolsó Ming-híveket csak 1659-ben sikerült kiűzni Dél-Kínából Tajvan szigetére.

Sun-cse jó kapcsolatot ápolt a német jezsuita misszionáriussal, Johann Adam Schall von Bellel, akit Mafának ('nagyapának') nevezett: gyakran kért tanácsot tőle, engedélyezte neki, hogy katolikus templomot építsen Pekingben, és időnként ő maga is részt vett a szertartásokon. Bár Schall megmaradt bizalmas tanácsadójának, 1657 után a császár egyre inkább a zen buddhizmus felé fordult. A jóindulatú Sun-cset erősen befolyásolták a buddhista papok, és az udvari eunuchok. Legemlékezetesebb tetteként növelte a kínai hivatalnokok számát a mandzsu közigazgatásban.

A császár fiatalon, 1661-ben hunyt el. Alig 23 éves volt, és a legendák szerint a halálának kihirdetett időpontban nem is hunyt el, hanem – kedvenc hitvesének halála miatt – egy buddhista kolostorba vonult vissza. Kína császári trónján 7 éves fia, Kang-hszi követte.

Források

• Uralkodók és dinasztiák: Kivonat az Encyclopædia Britannicából. A. Fodor Ágnes – Gergely István – Nádori Attila – Sótyné Mercs Erzsébet – Széky János. Budapest: Magyar Világ Kiadó. 2001. ISBN 963 9075 12 4  

Lásd még

• A Csing-dinasztia családfája

Előző uralkodó:
Ming Csung-csen

Kínai császár
1644 – 1661

Következő uralkodó:
Kang-hszi