Szózat
A Szózat Vörösmarty Mihály megzenésített verse, a magyarok nemzeti éneke a Himnusz mellett.
Keletkezése
szerkesztésVörösmarty Mihály 1836-ban írta meg versét, amely az Aurora nevű almanachban jelent meg 1837-ben.[1] A költeményre Egressy Béni írt zenét 1843-ban, amikor annak megzenésítésére Bartay Endre, a nemzeti színházi igazgatója pályadíjat tűzött ki. A mű ősbemutatójára 1843. május 10-én került sor a Nemzeti Színházban. A Szózatot második himnuszunknak is nevezik. Sokáig vita tárgya volt, hogy a Himnusz vagy a Szózat legyen a nemzeti himnuszunk. 1843-ban a Pesti Hírlap a költeményt „a nemzet béke s hadi dalának” nevezte.
Vörösmarty alkotásának címe megadja a beszédhelyzetet, egy szónok (a költő) beszédet, szónoklatot intéz a magyar néphez. Vörösmarty Szózata hasonló gondolatokat vet fel, mint Kölcsey Ferenc versei, sőt, mintha az ő gondolatmeneteit folytatná, de hangvétele merőben más: míg a Himnusz egy ima, a Szózat sokkal inkább szónoklatnak hat, az elbeszélő szónoki szerepben beszél és a hallgatót/olvasót szólítja meg; valamint a Himnuszban az ima szinte könyörgéssé válik az utolsó versszakban, a Szózat sokkal lelkesítőbb, sokkal határozottabb, hazaszeretetre és hűségre ösztönzőbb. De számol a Himnusz aggodalmaival, s lehetőségnek látja a nemzethalált is: „Vagy jőni fog, ha jőni kell, a nagyszerű halál”. Ugyanakkor lehetségesnek látja a jobb kor eljövetelét is „még jőni fog egy jobb kor". Figyelembe veszi a Huszt figyelmeztetését is: „messze jövendővel” veti össze a jelent. A költeményben a múlttal három, a jövővel hat versszak foglalkozik.
Angolra Watson Kirkconnell kanadai író, akadémikus fordította le, de számos egyéb nyelvre is átültették, lásd: A Hymnus és a Szózat tizenhét nyelven.[2] Szlovák nyelvre többek között Germanecz Károly[3] fordította le. Kardos János hodosi lelkész muravidéki, közismert nevén vend nyelvre fordította le, amely egyúttal az első szlovén nyelvű fordítása is ennek a műnek.
Vörösmarty Mihály:
Szózat
- Hazádnak rendületlenűl
- Légy híve, oh magyar-.
- Bölcsőd az s majdan sírod is,
- Mely ápol s eltakar.
- A nagy világon e kívűl
- Nincsen számodra hely;
- Áldjon vagy verjen sors keze:
- Itt élned, halnod kell.
- Ez a föld, melyen annyiszor
- Apáid vére folyt;
- Ez, melyhez minden szent nevet
- Egy ezredév csatolt.
- Itt küzdtenek honért a hős
- Árpádnak hadai;
- Itt törtek össze rabigát
- Hunyadnak karjai.
- Szabadság! Itten hordozák
- Véres zászlóidat,
- S elhulltanak legjobbjaink
- A hosszu harc alatt.
- És annyi balszerencse közt,
- Oly sok viszály után,
- Megfogyva bár, de törve nem,
- Él nemzet e hazán.
- S népek hazája, nagy világ!
- Hozzád bátran kiált:
- „Egy ezredévi szenvedés
- Kér éltet vagy halált!”
(1836)
Kotta és dallam
szerkesztésSzózat | |
Műfaj | magyar komolyzenei dal |
Dallam | Egressy Béni |
Szöveg | Vörösmarty Mihály |
Hangfaj | dúr |
A kotta hangneme | B dúr |
Sorok | 8 6 8 6 8 6 8 8 |
Előadásmód | Andante maestoso |
Kiemelt források | |
Dobszay | 643 |
Hatása
szerkesztésVörösmarty Mihály Szózata erőteljes hatással volt a finn himnusz stílusára és tartalmára is. Abraham Herman August Kellgren (1822—1856) fordításában, Ungersk nationalsàng címmel jelent meg 1845. április 14-én a helsingforsi Morgonbladet című újságban. Itt olvashatta Johan Ludvig Runeberg is svéd fordításban. Runeberg átvette a Szózat versformáját, ám a versszakokat megtoldotta még egy, az első sorral rímelő jambusi sorpárral. Tematikáját tekintve Runeberg is hasonló gondolatokat ültetett és hasonló érzelmi töltetet adott művének.[4]
A nemzetek választott énekei, ahogy mondtam, nem mindig költői remekművek. Sőt többnyire elég közepes versélmények. A Szózat azonban, mint a Himnusz is, tagadhatatlanul költői remek. Nyelve csodálatosan emelkedett, versépítése tömör, egységes, fölfelé ívelő gondolatainak látomásos ereje a költészet legtitkosabb magaslataiba emeli. Ez a költői varázs teljesen megejtette figyelmemet. Csak a világháború után döbbentem rá, hogy ennek a költészetnek, mint minden igazi költészetnek, a valóság számára is jelentése és jelentősége van. Hogy ez a Szózat valóságos "szózat", azaz szóemelés: egy nemzet szava, önnön emberi öntudatán át, az emberiséghez.
Források
szerkesztés- Magyar Állami Jelképek: A Himnusz és a Szózat története Archiválva 2008. március 10-i dátummal a Wayback Machine-ben
- Az epigrammáktól a Szózatig
- Pécsi Géza: Kulcs a muzsikához: Művészeti, zeneelméleti és magyar népzenei alapismeretek. Tizedik, bővített kiadás. Pécs: Kulcs a muzsikához kiadó. 2003. 243. o. ISBN 963 03 5519 1
- Béres József: Szép magyar ének. Negyedik kiadás. (hely nélkül): Akovita Könyvkiadó Kft. 2016. I kötet., 427. o. ISBN 978 963 88686 9 5
További információk
szerkesztés- Vörösmarty Géza 1973: Egy érdekes lelet. Irodalmi Szemle 1973/3
- Szózatról készült videó
- Vörösmarty Mihály
- Magyar nemzeti és történelmi jelképek Archiválva 2020. október 30-i dátummal a Wayback Machine-ben
Kapcsolódó szócikkek
szerkesztésJegyzetek
szerkesztés- ↑ Nemzeti jelképeink - A Szózat. [2012. december 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. december 10.)
- ↑ a b Kölcsey Ferenc Himnusza idegen nyelveken
- ↑ Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái.
- ↑ Figyelő. epa.oszk.hu. (Hozzáférés: 2019. december 5.)
- ↑ Babits Mihály: ESSZÉK, TANULMÁNYOK, 1931. (Hozzáférés: 2020. május 8.)