Szojuz–Apollo-program

A Szojuz–Apollo-program vagy más írásmód szerint Apollo–Szojuz-program a hidegháború enyhülési szakaszában létrehozott amerikai–szovjet közös űrrepülési program volt. A program hivatalos neve Apollo–Szojuz Teszt-program (angolul: Apollo–Soyuz Test Project [ASTP]; oroszul: Экспериментальный полёт «Аполлон» – «Союз» [ЭПАС]) volt. 1975-ben Föld körüli pályán összekapcsolódott az amerikai Apollo és a szovjet Szojuz–19 űrhajó. Ez volt az első kísérleti nemzetközi űrállomás, amelynek fedélzetén két szovjet és három amerikai űrhajós két napig dolgozott. Az Apollo és a Szojuz közös repülése egyben az Egyesült Államok és a Szovjetunió közti űrverseny jelképes lezárását is jelentette.^[1]^[2]^[3]

Személyzet

A Szojuz–Apollo -program űrhajósai. Balról jobbra: Slayton, Stafford, Brand, Leonov, Kubaszov

Szovjet személyzet: Alekszej Leonov, Valerij Kubaszov;
Amerikai személyzet: Thomas Stafford, Donald Slayton, Vance Brand;

Előzmények

Az Apollo-programból pénzügyi okból törölték az Apollo–18 repülést. A fel nem használt űrhajó és hordozórakéta vett részt a Szojuz–Apollo-programban.

Repülés

Az ASTP küldetést 1975 júliusának második felében hajtották végre az amerikai Apollo és a szovjet Szojuz űrhajó összekapcsolásával. Az Apollo fedélzetén három űrhajós volt, a Szojuzon kettő.

Az ASTP-t részben az 1968-as Marooned című film ihlette, amelyben egy rosszul járt Apollo űrhajósait egy szovjet űrhajó menti meg. Az Apollo parancsnoki és műszaki egység (Apollo CSM) és az indítására használt Saturn IB korábbi programokból megmaradt felszerelések voltak, ezért az ASTP az egyik legolcsóbb űrrepülés volt az űrkutatás történelmében.

A Szojuz–19 és az Apollo hét és fél óra különbséggel indult 1975. július 15-én és július 17-én kapcsolódtak össze. Három órával később Stafford és Leonov a Szojuz nyitott ajtaján keresztül találkoztak. A két űrhajó 44 órán keresztül maradt összekapcsolódva, elég időre, hogy a személyzetek ajándékokat adjanak egymásnak, meglátogassák egymás űrhajóját és egymás nyelvén váltsanak szót. Kipróbáltak még egy újradokkolási manővert, amelyben már a Szojuz volt az aktív szereplő. A szovjetek öt napig maradtak az űrben, az amerikaiak kilenc napig.

Az Apollo és a Szojuz–19 szétkapcsolódva

A dokkolást egy adapter tette lehetővé, amelyet az Apollóval indítottak. A két parancsnok, Stafford és Leonov közötti történelmi kézfogás Európa fölött történt. Összekapcsolódva a két személyzet közös tudományos kísérleteket végzett. 44 órás együttlét után a két űrhajó szétvált és úgy álltak be, hogy az Apollo mesterséges napfogyatkozást hozzon létre a napkorona lefényképezéséhez. Egy másik gyors dokkolás is volt még, mielőtt a két űrhajó a saját útját folytatta volna.

A küldetés sikeres volt minden szempontból. Az Apollo–Szojuz küldetésen az amerikaiak vittek először magukkal programozható zsebszámológépet (HP–65) az űrbe, arra az esetre, ha meghibásodás lépne fel.

Az egyetlen komoly probléma az Apollo űrhajósainak hibája volt a visszatérés előtti felkészüléskor, ami miatt elég durvára sikerült a leszállás és ártalmas gázokkal telt meg a kapszula.

A dokkoló modul

Az Apollo és a Szojuz űrhajó összekapcsolására egy dokkoló modult fejlesztettek ki, amelyet az Apollóhoz csatolva indítottak. Egyben zsilipkamraként is szolgált, mivel a két űrhajóban a légkör összetétele eltérő volt.

A televízió történetéből

1975-ben készült egy több részes magyar tv-sorozat, a "Szojuz–Apollo-program" közös amerikai-szovjet űrprogram alkalmával, a Közművelődési Főosztály munkatársai által. A készítőket, ifj. Kollányi Ágoston, Ipper Pál, Domján Dénes, Molnár Miklós, az elektronikus műsorok kategória-díjával jutalmazták.

„A gondot, az eseménysorozatot övező titkosítás okozta. A szovjet hírközlési filozófiája szerint ugyanis minden olyan közlés, amely kudarcról, sikertelenségről vagy netán balesetről adott volna hírt, gyengíthette volna a szocialista társadalmi rendszer töretlen előrehaladásába vetett hitet. Márpedig az emberes űrhajózás kockázattal járó vállalkozás, erről tanúskodtak a megtörtént űrbalesetek. A szovjetek be akarták biztosítani magukat az esetleges rossz hírek ellen. Ezért az utolsó pillanatig titokban tartották a soron következő űrrepülés időpontját, másrészt, amikor a start már megtörtént, megvárták, amíg az űrhajó egy teljes kört ír le a Föld körül, azaz biztosan stabil pályán repül. Csak ekkor oldották fel az embargót (hírközlési tilalmat) és engedélyezték a sikeres űrkísérletről szóló közlemény sugárzását. Ez a rendszer jól működött a "felforgató" hírektől hermetikusan elzárt Szovjetunióban, azonban a nyugati világ peremén elhelyezkedő Magyarországon nevetséges helyzetbe hozta a hazai hírközlési szerveket, köztük a Magyar Televíziót. Magyarországon ugyanis már akkor fogható volt néhány nyugati TV adó, nem beszélve a rádióadókról.”

– Domján Dénes

Jegyzetek

↑ NASA – Handshake in Space. Nasa.gov, 2010. március 1. [2016. április 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. szeptember 30.)
↑ Morgan, Kellie. „Celebrating historic handshake in space, 40 years later”, CNN, 2015. július 15. (Hozzáférés: 2018. szeptember 30.)
↑ Samuels, Richard J., ed. (21 December 2005). Encyclopedia of United States National Security (1st ed.). SAGE Publications. p. 669. ISBN 978-0-7619-2927-7. Retrieved 25 May 2016.

További információk

A Wikimédia Commons tartalmaz Szojuz–Apollo-program témájú médiaállományokat.

The Apollo Soyuz test Project (Kennedy Space Center)^{[halott link]}
A National Geographic cikke
dunavolgyipeter.hu Archiválva 2021. május 8-i dátummal a Wayback Machine-ben
FilmSzinhazMuzsika_1976. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám) Arcanum Szojuz-Apolló program,

Elődje: Szojuz–18	Szojuz-program 1967–1981	Utódja: Koszmosz–772

Csillagászatportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[1] NASA – Handshake in Space. Nasa.gov, 2010. március 1. [2016. április 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. szeptember 30.)

[2] Morgan, Kellie. „Celebrating historic handshake in space, 40 years later”, CNN, 2015. július 15. (Hozzáférés: 2018. szeptember 30.)

[3] Samuels, Richard J., ed. (21 December 2005). Encyclopedia of United States National Security (1st ed.). SAGE Publications. p. 669. ISBN 978-0-7619-2927-7. Retrieved 25 May 2016.

[1]

[2]

[3]