Siráz
| Siráz | |
 | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Irán |
| Polgármester | Haidar Eskandarpour |
| Körzethívószám | 071 |
| Testvérvárosok | |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 1 565 572 fő (2016. szept. 24.)[1][2] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 1500 m |
| Terület | 240 km² |
| Időzóna | UTC+03:30 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 29° 36′ 36″, k. h. 52° 32′ 33″29.610000°N 52.542500°EKoordináták: é. sz. 29° 36′ 36″, k. h. 52° 32′ 33″29.610000°N 52.542500°E | |
| Siráz weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Siráz témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Siráz (perzsául: شیراز [Šīrāz]) város Irán délnyugati részében, Teherántól 942 km-re. Fársz tartomány székhelye, Siráz megye székhelye, 2006-os becslés szerint 1,279 millió lakosával az ország hatodik legnépesebb városa.
Története
Ősi település, amely a Szászánidák alatt, az arab betörés idejéig csak karavánok pihenőhelyeként volt ismert, későbbi története során azonban többször volt főváros. 1750 és 1781 között, a Zand-dinasztia idején a Perzsa Birodalom fővárosa volt, 1781-től 1794-ig Dél-Irán fővárosa, majd rövid ideig a Szafavida-dinasztia idején is.
A 7. századtól azonban folyamatosan városiasodott., majd a 10. században fallal vették körül. A város már ebben az időben híres volt egyeteméről, mely a bagdadinál is nagyobb volt. Már ekkor 360 terme volt, melyet a 11. században orvosi karral és kórházzal is bővítettek.
A város már Abbasz sah idején rangos hely volt, de igazából csak a 18. században, a Zend-dinasztia alatt lett jelentős hely. 1750-ben Karim kán a fővárosává tette. A mongolok a várost ugyan nem háborgatták, de a 17. és a 18. században már több katasztrófa: földrengés, járványok, afgán portyázók és belharcok pusztították.
A város nevét az augusztus végén, szeptember elején megtartott fesztiváljai teszik ismertté. A sok kerttel és gyümölcsfával rendelkező Sirázt az irániak a költészet, a bor, a rózsák és a szerelem városának tartják. Mérsékelt klímájú település, több mint ezer éve regionális kereskedelmi központ.
Szőlő- és borkultúrája a régészeti bizonyítékok szerint legalább 1800 éves. [1]
Siráz városából indult útjára 1844-ben a bahái hit. 1970-ben Sirázban volt annak a szervezőbizottságnak a székhelye, amelyik a pazar, dollármilliókat felemésztő 1971-es perszepoliszi partit szervezte.
Földrajza
Siráz a Zagrosz-hegység nyúlványaira épült, 1500 méteres magasságban. A szomszédos tartományokhoz képest éghajlata mérsékeltebb, meleg vagy forró nyarakkal és enyhe vagy hűvös telekkel. A város gazdasága részben a tartomány mezőgazdasági termékeire épül (szőlő, citrus gyümölcsök, gyapot és rizs). Irán elektronikai iparának egyik fő központja és helyet ad egy olajfinomítónak is. Híres szőnyegeiről és virágjairól. A városról kapta nevét a siráz szőlőfajta. Rendkívül híres a shirazi bor is
Közlekedése
A város Iszfahán felől autópályán érhető el, Busehr és a Perzsa-öböl felé normál közúti összeköttetései vannak. Épül a Sirázt Iszfahánnal összekötő vasútvonal, illetve a város metróhálózata, melynek első szakaszát 2014. október 11-én adták át. Az egyes vonal első szakasza a belvárosban található Namazi tértől észak felé vezet az Ehszan térig. A Siráz nemzetközi repülőtér (Shiraz International Airport) Irán déli vidéki részének legnagyobb repülőtere, közvetlen járatokkal Dubajba, Bahreinbe és Katarba.
Sportja
Siráznak két labdarúgó klubja van, amelyek Irán első ligájában szerepelnek: a Bargh Siráz és a Fadzsre Szepaszi.
Magyarországi testvérváros
Nevezetességek
- Naszir ol-Molk-mecset
- Korán kapu
- Háfiz mauzóleum
- Szádi mauzóleum
- Pársz múzeum
- Vakil mecset
- Kán medresze
- Citadella
- Mir-Mohammed mauzóleum
- Sirag Sah mauzóleum
- Masdzsid-i Dzsomé
- Szajjed-Ala-ud-Din-Husszein síremléke
- Új mecset
- Anglikán templom
Panoráma
Források
- ↑ Thomas Brinkhoff: Iran: Provinces, Major Cities & Towns - Population Statistics, Maps, Charts, Weather and Web Information. (Hozzáférés: 2023. március 7.)
- ↑ جمعیت به تفکیک تقسیمات کشوری (perzsa nyelven). (Hozzáférés: 2023. október 29.)
Irodalom
- Szentirmai József: Irán ˙Panoráma (1979) ISBN 963-243-133-2
