„Vinča–tordosi kultúra” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Taz (vitalap | szerkesztései) katjav |
|||
| (95 közbenső módosítás, amit 38 másik szerkesztő végzett, nincs mutatva) | |||
| 1. sor: | 1. sor: | ||
[[Fájl:Vinca clay figure 02.jpg|thumb|right|300px|Agyagszobor a vinčai leletekből]] |
[[Fájl:Vinca clay figure 02.jpg|thumb|right|300px|Agyagszobor a vinčai leletekből]] |
||
| ⚫ | |||
| ⚫ | |||
| ⚫ | A Körös |
||
| ⚫ | A [[Körös-kultúra]] elsorvadása és a vinča–tordosi kultúra nagyarányú térhódítása közötti rövid időben<ref group=megj>amikor Dél-[[Erdély]]ben a nyugati [[Havasalföld]]ön elterjedt [[Dudești kultúra]] népe él (Tordos IV. alsó réteg, Kőhalom)</ref> a középső [[Újkőkorszak|neolitikumban]] megszűnik a korábbi egységes műveltség. Új eszközkultúrájú leletek jelennek meg, amit legtöbbször új népek érkezésével magyaráznak, bár az eszközkultúra változása nem mindig jelent etnikumváltozást is egyúttal. A Szamos mentén a Délkelet-Alföldön elterjedt [[Szakálhát-kultúra]], innen a [[Kárpátok]] felé az északkelet-alföldiekkel rokon, festett kerámiát készítő csoportok éltek. Délkelet-Erdélyben, északnyugaton a Mezőségig – Moldvából – a [[Vonaldíszes kerámia kultúrája|vonaldíszes kerámia]] népe jelenik meg. |
||
| ⚫ | |||
| ⚫ | |||
== Felfedezése == |
|||
A [[szerbia]]i [[Vinča]] falu közelében [[1908]]-ban [[Miloje Vasić]] fedezte fel. Ma már tudjuk róla, hogy [[Európa]] egyik legnagyobb és legjelentősebb neolitikus kultúrája került elő. Vasić [[1918]] és [[1934]] között tárta fel az újkőkori települést. A kultúra felfedezőjének érdemére azonban számot tarthatna [[Torma Zsófia]] magyar régésznő, aki [[Miloje Vasić|Vasić]] előtt már több mint három évtizeddel nagy mennyiségben tárt fel [[Tordos]]on leleteket.<ref>{{Cite web|url=http://www.naprakesz.info/portre/1245-a-vilag-elso-regesznoje-aki-raadasul-magyar-szarmazasu.html|title=A világ első régésznője, aki ráadásul magyar származású|accessdate=2016-04-08|last=Gizella|first=Novák Edit|work=naprakész.info|archiveurl=https://web.archive.org/web/20160418021608/http://www.naprakesz.info/portre/1245-a-vilag-elso-regesznoje-aki-raadasul-magyar-szarmazasu.html#|archivedate=2016-04-18}}</ref> |
|||
== A kultúra elnevezése == |
|||
Minthogy a kultúra első lelőhelyeit az akkori Magyarország Bánát megyéjében fedezték fel, a régészeti kultúrák elnevezésének általános elvei szerint a bánáti kultúra megnevezés lenne helyes. Korábban több magyar régész ezt is használta.<ref>Banner 15, old.</ref><ref>Kalicz 46-47, old.</ref> Ezzel szemben [[Colin Renfrew]] hatására nemzetközileg a Vinča-kultúra megnevezés terjedt el.<ref>Renfrew 182-189, old.</ref> |
|||
== Jellemzői == |
== Jellemzői == |
||
[[Fájl:European Middle Neolithic.gif|thumb|right|200px|Európa i.e. 4500-4000 körül a középső újkőkorban]] |
|||
| ⚫ | A középső neolitikus népesség a [[rézkor]] végéig meghatározza Erdély történetét. Mind közül a legjobban a |
||
[[Fájl:European Late Neolithic.gif|thumb|right|200px|Európa i.e. 4000-3500 között a kései újkőkorban]] |
|||
| ⚫ | A középső neolitikus népesség a [[Kőrézkor|rézkor]] végéig meghatározza Erdély történetét. Mind közül a legjobban a vinča–tordosi kultúra népe ismert. Etnikuma (az eszközkultúrát használó népesség) viszonylag rövid időn belül a Balkán középső részéig nyomul, miközben Erdélyből ritkulnak leleteik. Európában ez a kultúra használt először [[réz|rezet]] nagy mennyiségben, ezt nagyrészt az erdélyi érchegység lelőhelyei fedezték. Már ebben a korban művelték a [[zalatna]]i aranybányákat is. Búzát termesztettek és állatokat tenyésztettek, főleg szarvasmarhát. Tapasztott [[agyag]]padlójú [[borona]]- vagy [[sövény]]falú, talpas házak állottak. Edényeik között gyakoriak a kelyhek, nagy részüket vörös bevonat fedi. A ''meandrikus'' vonalpárok közeit pálcikákkal benyomkodott gödrökkel díszítették tovább. Rendkívül gazdag antropomorf és zoomorf plasztikájuk; ezek az apró agyagszobrok a [[termékenységi kultusz]]ban játszhattak szerepet. Egyes kutatók a szentélyközpontú, ''kváziállamiság'' feltevését is megkockáztatják. |
||
| ⚫ | A balkáni földművelő lakosság után a Vinča-kultúra volt az első földművelő Európában. Edényeiket kézzel készítették, ujjbenyomással, körömcsípéssel díszítették. A házépítéshez agyaggödröt ástak, |
||
| ⚫ | A balkáni földművelő lakosság után a Vinča-kultúra volt az első földművelő Európában. Edényeiket kézzel készítették, és ujjbenyomással, körömcsípéssel díszítették. A házépítéshez agyaggödröt ástak, amiből később szemetesgödör lett. Sok halat és folyami [[kagyló]]t ettek, valamint [[Árpa (növényfaj)|árpát]], gabonát. Ők az első állattartók Európában, akik már tenyésztették a [[juh]]ot, [[kecske|kecskét]], [[szarvasmarha|szarvasmarhát]]: ettek belőle, bőrüket megvarrták. |
||
| ⚫ | A kultúrának más csoportok behatolása vetett véget. Ezek közt volt a Kelet-[[Havasalföld]]ről bevándorló [[Boian kultúra]] juh-, kecske- és marhatartó népessége, valamint a Szamosmenti festett kerámiás kultúra délre húzódása. A |
||
| ⚫ | A kultúrának más csoportok behatolása vetett véget i.e. 3500 körül. Ezek közt volt a Kelet-[[Havasalföld]]ről bevándorló [[Boian kultúra]] juh-, kecske- és marhatartó népessége, valamint a Szamosmenti festett kerámiás kultúra délre húzódása. A vinča–tordosi emberek vagy elmenekültek Erdélyből, vagy beolvadtak az új népességbe. |
||
== Vinča == |
|||
A [[vinča]]i lelőhelyen a [[második világháború]] előtt előkerült leleteket i.e. 2700 körülre dátumozták. A [[radiokarbon]] datálást az i.e. 4. évezred végére tolták ki, és ma már a 6. évezred sem kizárható. A térségben [[1978]]-tól folynak újra ásatások. |
|||
Vinča legrégebbi rétegeiben a [[Starčevo-kultúra]] sárkunyhóit tárták fel. A vinčai házakat fából építették sártapasztással, ezek több helyiségből álltak. Ruházatuk lenvászon és bőr volt, gyapjú- és kutyaprém takarókat használtak. A halottakat temetőkben temették el (ellentétben a megelőző kor műveltségével, ahol a házak padlói alá temettek). |
|||
A vinčai telep megérte a rézkort, bár meglehetősen kevés rézlelet bizonyítja ezt. Néhány házban rézműhelyt - kémények, fújtatók, kemencék - is feltártak. |
|||
A leletek nagy része kultikus tárgy: szobrocskák, áldozati edények, emberformájú vagy állat alakú edények. Az edényeken és szobrokon piktografikus jelek vannak, amik értelmezhetők korai írásként is. |
|||
== Tordos == |
|||
A [[tordos]]i neolit telepet először [[Torma Zsófia]], az első magyar régésznő kutatta [[1875]]-ben. Itt összesen közel 11 000 db leletet tártak fel. |
|||
== Tatárlaka == |
== Tatárlaka == |
||
{{ |
{{Bővebben|Tatárlakai lelet}} |
||
[[Fájl:Vinca "M".jpg|thumb|right|200px|''M''-betűt formázó jelöléssel ellátott edénydarab]] |
[[Fájl:Vinca "M".jpg|thumb|right|200px|''M''-betűt formázó jelöléssel ellátott edénydarab]] |
||
[[File:Neolithic vinca culture en.png|thumb|300px]] |
|||
[[Alsótatárlaka|Alsótatárlaká]]n a vinča–tordosi kultúra '''B''' rétegéből leásott, kultikus célokat szolgáló gödörben három agyagtáblát és égett embercsontokat, egy [[spondylus]] kagylóból készült karperecet, 26 darab égetett agyag ''[[Idol (kultusztárgy)|idol]]'' és két [[kükládikus]] stílusú alabástrom ''idol'' került elő. Az utóbbihoz hasonló hegedű formájú, lapos idolokat egyébként csak az i.e. 300-at követő időkből ismerünk. |
|||
| ⚫ | A. Falkenstein német sumerológus szerint a táblák képírásos jelei a [[Dzsemdet Naszr-kultúra]] (pontosabban az [[Uruk]] III/b, i. e. 3100) archaikus rétegéből előkerült feliratok jeleihez állnak a legközelebb. A képírásból az ékírás felé haladó átmenet írásjelei már nem olyan gömbölydedek és képszerűek, mint a kb. 100 évvel korábbi Uruk IV/a rétegéi: stilizáltak, szögletesek, de még felismerhetően képszerűek. |
||
| ⚫ | Az [[i. e. 4. évezred]] folyamán elő-ázsiai migrációt feltételeznek az Észak-[[Balkán-félsziget|Balkán]] és a déli [[Kárpát-medence]] területén. Már [[Vere Gordon Childe|Gordon Childe]] is több elő-ázsiai bevándorlási hullámot említ. A vinča–tordosi és a [[Tisza-kultúra]] fokozatot összefoglaló néven Duna II. kultúrának<ref>V. Gordon Childe: The Danube in Prehistory (1929)</ref> nevezi.<ref group=megj>A korábbi [[szalagdíszes kerámia kultúrája|szalagdíszes kerámia kultúráját]] pedig Duna I. kultúrának</ref> A vinča–tordosi kultúra nem vezethető le a korábbi [[Körös-kultúra|Körös-Starčevo kultúrkörből]], bár nagyrészt annak területein található. A vinča–tordosi azonban dél felé terjedt, a Balkánon jó fél évezreddel később jelennek meg ehhez hasonló leletek. A korai Vinča-kultúra (Vinča A) egyszínű, fekete, sötétszürke vagy vörösesbarna fényezett kerámiája utalhat a ''[[fémsokk]]'' néven ismert jelenségre, amikor a fémek használatának terjedése a több típusú eszközön is a fém jellegeket kívánja hangsúlyozni. |
||
| ⚫ | A. Falkenstein német sumerológus szerint a táblák képírásos jelei a [[Dzsemdet Naszr]] |
||
| ⚫ | A vinča–tordosi kultúra piktografikus jeleit az elő-ázsiai telepesek migrációjának egyértelmű bizonyítékaként kezelik sokan.<ref>Götz László: ''Keleten kél a Nap''</ref> A tatárlakai, a Vinča-telepen talált és [[Torma Zsófia]] ásatásain előkerült piktografikus táblákat, agyagedényeket Heine-Geldern, Schachermeyr és Childe megállapításai alapján a tengeri úton érkezett mezopotámiai ([[Sumerek|sumer]]) érckutató, fémfeldolgozó, kereskedő csoportokkal hozzák kapcsolatba. |
||
| ⚫ | |||
| ⚫ | A hagyományos régészet réteg-párhuzamosításokkal, kerámia-hasonlításokkal dolgozó történeti módszere jó 2000 évvel fiatalabbnak találta a leleteket, mint a [[Szénizotópos kormeghatározás|radiokarbonos kormeghatározás]]. [[Götz László]] szerint a <sup>14</sup>C izotópos módszer tartalmaz egy lényeges hibaforrást: a méréseknél eddig kizárólag a növények által a levegő széndioxidjából felvett szénmennyiséggel számoltak, a talaj széntartalmú kőzeteiből (mészkő, dolomit) a növényekbe jutott széntartalmat nem vették figyelembe. Ez nagyméretű pontatlansághoz vezet, mert a talaj karbonát-tartalmú vegyületeiben előforduló szénatomok már évmilliók óta kötve vannak a kőzetekben, s ha tartalmaztak is eredetileg sugárzó <sup>14</sup>C izotópokat, azok már réges-rég lebomlottak nem sugárzó <sup>14</sup>N atomokra.<ref>Götz László - ''Keleten kél a Nap''</ref> |
||
| ⚫ | A |
||
== Megjegyzések == |
|||
| ⚫ | A hagyományos régészet réteg-párhuzamosításokkal, kerámia-hasonlításokkal dolgozó történeti módszere jó 2000 évvel fiatalabbnak találta a leleteket, mint a [[ |
||
{{megjegyzések}} |
|||
== |
== Hivatkozások == |
||
{{jegyzetek|oszlopok=3}} |
|||
<references group=j /> |
|||
== |
== Források == |
||
* {{cite book|author=Kalicz Nándor|title=Agyagistenek – A neolitikum és a rézkor emlékei Magyarországon|publisher=Corvina Kiadó, Budapest|year=1980|isbn=963-13-0753-0}} |
|||
<references group=f /> |
|||
* {{cite book|author=Renfrew, Colin|title=A civilizáció előtt|publisher=Osiris Kiadó, Budapest|year=2006|isbn=963-389-695-9}} |
|||
* {{cite book|last=Childe|first=V. Gordon|authorlink=Vere Gordon Childe|title=A civilizáció bölcsője|year=1959|publisher=Gondolat K.|isbn=}} |
|||
* [http://epa.niif.hu/02000/02007/00015/pdf/EPA2007_bp_regisegei_15_1950_007-025.pdf Banner János: Adalékok Budapest újabb kőkorához] |
|||
== |
== További információk == |
||
*{{cite book|last= |
* {{cite book|last=Götz|first=László|authorlink=Götz László|title=Az elő-ázsiai ősnyelv felé|year=1989|publisher=Püski K.|isbn=963-8256-30-3}} |
||
*{{cite book|last=Götz|first=László|title= |
* {{cite book|last=Götz|first=László|title=Kettős mértékkel|year=1989|publisher=Püski K.|isbn=963-8256-30-3}} |
||
*{{cite book|last=Götz|first=László|title= |
* {{cite book|last=Götz|first=László|title=Boncold csak, nyelvész|year=1989|publisher=Püski K.|isbn=963-8256-30-3}} |
||
* Varga Géza. ''Így írtok ti magyar őstörténetet'', Írástörténeti Kutatóintézet, Budapest, {{ISBN|978-963-06-8877-2}} (2010) (A szentgyörgyvölgyi tehénszoborról, a tatárlakai táblákról és a Winn által közölt jelekről) |
|||
*{{cite book|last=Götz|first=László|title=Boncold csak, nyelvész|year=1989|publisher=Püski K.|isbn=963-8256-30-3}} |
|||
* előadás: Vinča Culture and its Connections with the South-East Hungarian Neolithic: a Comparison of Traditional and 14C Chronology. (Internationales Vinča-Kultur Symposion) 12-17 Mai 1991, |
* előadás: Vinča Culture and its Connections with the South-East Hungarian Neolithic: a Comparison of Traditional and 14C Chronology. (Internationales Vinča-Kultur Symposion) 12-17 Mai 1991, Resița-Timișoara) Banatica 11 |
||
| ⚫ | |||
| ⚫ | |||
{{commonskat|Turdaş culture}} |
|||
== Külső hivatkozások == |
|||
{{portál|Erdély|-}} |
|||
| ⚫ | |||
| ⚫ | |||
[[Kategória:Erdély történelme]] |
[[Kategória:Erdély történelme]] |
||
[[Kategória: |
[[Kategória:Újkőkori kultúrák]] |
||
[[Kategória:Európai régészeti kultúrák]] |
|||
[[Kategória:Bulgáriai régészeti kultúrák]] |
|||
[[Kategória:Magyarországi régészeti kultúrák]] |
|||
[[Kategória:Romániai régészeti kultúrák]] |
|||
A lap jelenlegi, 2024. május 21., 23:47-kori változata
A vinča–tordosi kultúra a Körös-kultúra második felében kezdett terjedni, részben annak területén, vitatott időbeliséggel. Leleteiket az i. e. 5. és i. e. 3. évezred közé helyezik.
A Körös-kultúra elsorvadása és a vinča–tordosi kultúra nagyarányú térhódítása közötti rövid időben[megj 1] a középső neolitikumban megszűnik a korábbi egységes műveltség. Új eszközkultúrájú leletek jelennek meg, amit legtöbbször új népek érkezésével magyaráznak, bár az eszközkultúra változása nem mindig jelent etnikumváltozást is egyúttal. A Szamos mentén a Délkelet-Alföldön elterjedt Szakálhát-kultúra, innen a Kárpátok felé az északkelet-alföldiekkel rokon, festett kerámiát készítő csoportok éltek. Délkelet-Erdélyben, északnyugaton a Mezőségig – Moldvából – a vonaldíszes kerámia népe jelenik meg.
A Maros középső folyása mentén, a Déli-Kárpátok és az Érchegység között, keleten Fogarasig található a korai vinča–tordosi kultúra népe. Fénykorában a teljes Kárpát-medence területén kívül a Balkán-félszigeten, sőt Kis-Ázsiában is megtalálható volt.
Felfedezése
[szerkesztés]A szerbiai Vinča falu közelében 1908-ban Miloje Vasić fedezte fel. Ma már tudjuk róla, hogy Európa egyik legnagyobb és legjelentősebb neolitikus kultúrája került elő. Vasić 1918 és 1934 között tárta fel az újkőkori települést. A kultúra felfedezőjének érdemére azonban számot tarthatna Torma Zsófia magyar régésznő, aki Vasić előtt már több mint három évtizeddel nagy mennyiségben tárt fel Tordoson leleteket.[1]
A kultúra elnevezése
[szerkesztés]Minthogy a kultúra első lelőhelyeit az akkori Magyarország Bánát megyéjében fedezték fel, a régészeti kultúrák elnevezésének általános elvei szerint a bánáti kultúra megnevezés lenne helyes. Korábban több magyar régész ezt is használta.[2][3] Ezzel szemben Colin Renfrew hatására nemzetközileg a Vinča-kultúra megnevezés terjedt el.[4]
Jellemzői
[szerkesztés]
A középső neolitikus népesség a rézkor végéig meghatározza Erdély történetét. Mind közül a legjobban a vinča–tordosi kultúra népe ismert. Etnikuma (az eszközkultúrát használó népesség) viszonylag rövid időn belül a Balkán középső részéig nyomul, miközben Erdélyből ritkulnak leleteik. Európában ez a kultúra használt először rezet nagy mennyiségben, ezt nagyrészt az erdélyi érchegység lelőhelyei fedezték. Már ebben a korban művelték a zalatnai aranybányákat is. Búzát termesztettek és állatokat tenyésztettek, főleg szarvasmarhát. Tapasztott agyagpadlójú borona- vagy sövényfalú, talpas házak állottak. Edényeik között gyakoriak a kelyhek, nagy részüket vörös bevonat fedi. A meandrikus vonalpárok közeit pálcikákkal benyomkodott gödrökkel díszítették tovább. Rendkívül gazdag antropomorf és zoomorf plasztikájuk; ezek az apró agyagszobrok a termékenységi kultuszban játszhattak szerepet. Egyes kutatók a szentélyközpontú, kváziállamiság feltevését is megkockáztatják.
A balkáni földművelő lakosság után a Vinča-kultúra volt az első földművelő Európában. Edényeiket kézzel készítették, és ujjbenyomással, körömcsípéssel díszítették. A házépítéshez agyaggödröt ástak, amiből később szemetesgödör lett. Sok halat és folyami kagylót ettek, valamint árpát, gabonát. Ők az első állattartók Európában, akik már tenyésztették a juhot, kecskét, szarvasmarhát: ettek belőle, bőrüket megvarrták.
A kultúrának más csoportok behatolása vetett véget i.e. 3500 körül. Ezek közt volt a Kelet-Havasalföldről bevándorló Boian kultúra juh-, kecske- és marhatartó népessége, valamint a Szamosmenti festett kerámiás kultúra délre húzódása. A vinča–tordosi emberek vagy elmenekültek Erdélyből, vagy beolvadtak az új népességbe.
Vinča
[szerkesztés]A vinčai lelőhelyen a második világháború előtt előkerült leleteket i.e. 2700 körülre dátumozták. A radiokarbon datálást az i.e. 4. évezred végére tolták ki, és ma már a 6. évezred sem kizárható. A térségben 1978-tól folynak újra ásatások.
Vinča legrégebbi rétegeiben a Starčevo-kultúra sárkunyhóit tárták fel. A vinčai házakat fából építették sártapasztással, ezek több helyiségből álltak. Ruházatuk lenvászon és bőr volt, gyapjú- és kutyaprém takarókat használtak. A halottakat temetőkben temették el (ellentétben a megelőző kor műveltségével, ahol a házak padlói alá temettek).
A vinčai telep megérte a rézkort, bár meglehetősen kevés rézlelet bizonyítja ezt. Néhány házban rézműhelyt - kémények, fújtatók, kemencék - is feltártak.
A leletek nagy része kultikus tárgy: szobrocskák, áldozati edények, emberformájú vagy állat alakú edények. Az edényeken és szobrokon piktografikus jelek vannak, amik értelmezhetők korai írásként is.
Tordos
[szerkesztés]A tordosi neolit telepet először Torma Zsófia, az első magyar régésznő kutatta 1875-ben. Itt összesen közel 11 000 db leletet tártak fel.
Tatárlaka
[szerkesztés]
Alsótatárlakán a vinča–tordosi kultúra B rétegéből leásott, kultikus célokat szolgáló gödörben három agyagtáblát és égett embercsontokat, egy spondylus kagylóból készült karperecet, 26 darab égetett agyag idol és két kükládikus stílusú alabástrom idol került elő. Az utóbbihoz hasonló hegedű formájú, lapos idolokat egyébként csak az i.e. 300-at követő időkből ismerünk.
A. Falkenstein német sumerológus szerint a táblák képírásos jelei a Dzsemdet Naszr-kultúra (pontosabban az Uruk III/b, i. e. 3100) archaikus rétegéből előkerült feliratok jeleihez állnak a legközelebb. A képírásból az ékírás felé haladó átmenet írásjelei már nem olyan gömbölydedek és képszerűek, mint a kb. 100 évvel korábbi Uruk IV/a rétegéi: stilizáltak, szögletesek, de még felismerhetően képszerűek.
Az i. e. 4. évezred folyamán elő-ázsiai migrációt feltételeznek az Észak-Balkán és a déli Kárpát-medence területén. Már Gordon Childe is több elő-ázsiai bevándorlási hullámot említ. A vinča–tordosi és a Tisza-kultúra fokozatot összefoglaló néven Duna II. kultúrának[5] nevezi.[megj 2] A vinča–tordosi kultúra nem vezethető le a korábbi Körös-Starčevo kultúrkörből, bár nagyrészt annak területein található. A vinča–tordosi azonban dél felé terjedt, a Balkánon jó fél évezreddel később jelennek meg ehhez hasonló leletek. A korai Vinča-kultúra (Vinča A) egyszínű, fekete, sötétszürke vagy vörösesbarna fényezett kerámiája utalhat a fémsokk néven ismert jelenségre, amikor a fémek használatának terjedése a több típusú eszközön is a fém jellegeket kívánja hangsúlyozni.
A vinča–tordosi kultúra piktografikus jeleit az elő-ázsiai telepesek migrációjának egyértelmű bizonyítékaként kezelik sokan.[6] A tatárlakai, a Vinča-telepen talált és Torma Zsófia ásatásain előkerült piktografikus táblákat, agyagedényeket Heine-Geldern, Schachermeyr és Childe megállapításai alapján a tengeri úton érkezett mezopotámiai (sumer) érckutató, fémfeldolgozó, kereskedő csoportokkal hozzák kapcsolatba.
A hagyományos régészet réteg-párhuzamosításokkal, kerámia-hasonlításokkal dolgozó történeti módszere jó 2000 évvel fiatalabbnak találta a leleteket, mint a radiokarbonos kormeghatározás. Götz László szerint a 14C izotópos módszer tartalmaz egy lényeges hibaforrást: a méréseknél eddig kizárólag a növények által a levegő széndioxidjából felvett szénmennyiséggel számoltak, a talaj széntartalmú kőzeteiből (mészkő, dolomit) a növényekbe jutott széntartalmat nem vették figyelembe. Ez nagyméretű pontatlansághoz vezet, mert a talaj karbonát-tartalmú vegyületeiben előforduló szénatomok már évmilliók óta kötve vannak a kőzetekben, s ha tartalmaztak is eredetileg sugárzó 14C izotópokat, azok már réges-rég lebomlottak nem sugárzó 14N atomokra.[7]
Megjegyzések
[szerkesztés]- ↑ amikor Dél-Erdélyben a nyugati Havasalföldön elterjedt Dudești kultúra népe él (Tordos IV. alsó réteg, Kőhalom)
- ↑ A korábbi szalagdíszes kerámia kultúráját pedig Duna I. kultúrának
Hivatkozások
[szerkesztés]- ↑ Gizella, Novák Edit: A világ első régésznője, aki ráadásul magyar származású. naprakész.info. [2016. április 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. április 8.)
- ↑ Banner 15, old.
- ↑ Kalicz 46-47, old.
- ↑ Renfrew 182-189, old.
- ↑ V. Gordon Childe: The Danube in Prehistory (1929)
- ↑ Götz László: Keleten kél a Nap
- ↑ Götz László - Keleten kél a Nap
Források
[szerkesztés]- Kalicz Nándor. Agyagistenek – A neolitikum és a rézkor emlékei Magyarországon. Corvina Kiadó, Budapest (1980). ISBN 963-13-0753-0
- Renfrew, Colin. A civilizáció előtt. Osiris Kiadó, Budapest (2006). ISBN 963-389-695-9
- Childe, V. Gordon. A civilizáció bölcsője. Gondolat K. (1959)
- Banner János: Adalékok Budapest újabb kőkorához
További információk
[szerkesztés]- Götz, László. Az elő-ázsiai ősnyelv felé. Püski K. (1989). ISBN 963-8256-30-3
- Götz, László. Kettős mértékkel. Püski K. (1989). ISBN 963-8256-30-3
- Götz, László. Boncold csak, nyelvész. Püski K. (1989). ISBN 963-8256-30-3
- Varga Géza. Így írtok ti magyar őstörténetet, Írástörténeti Kutatóintézet, Budapest, ISBN 978-963-06-8877-2 (2010) (A szentgyörgyvölgyi tehénszoborról, a tatárlakai táblákról és a Winn által közölt jelekről)
- előadás: Vinča Culture and its Connections with the South-East Hungarian Neolithic: a Comparison of Traditional and 14C Chronology. (Internationales Vinča-Kultur Symposion) 12-17 Mai 1991, Resița-Timișoara) Banatica 11
- Neolitikum a Kárpát-medencében
- Erdély őskora
