Ugrás a tartalomhoz

A Bismarck csatahajó utolsó csatája

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Csata a Dánia-szorosban
A Bismarck csatahajó lángokban állva brit hadihajók tüzében
A Bismarck csatahajó lángokban állva brit hadihajók tüzében
KonfliktusMásodik világháború
Időpont1941. május 26.–27.
HelyszínAtlanti-óceán északkeleti része, Bresttől nyugatra
Eredménybrit győzelem
Szemben álló felek
Egyesült Királyság
Royal Navy		 Német Birodalom
Kriegsmarine
Parancsnokok
John Tovey
Frederick Hamilton		 Günther Lütjens
Ernst Lindemann

Szemben álló erők
1 repülőgép-hordozó
2 csatahajó
2 nehézcirkáló
1 könnyűcirkáló
7 romboló		1 csatahajó




Veszteségek
Megronálódott:
1 csatahajó
1 könnyűcirkáló
Élőerőben:
5 sebesült és halott[m 1]		Elsüllyedt:
1 csatahajó
Élőerőben:
2200 halott
111 hadifogoly[m 2]
A Wikimédia Commons tartalmaz Csata a Dánia-szorosban témájú médiaállományokat.

A Bismarck csatahajó utolsó csatája[m 3] az Atlanti-óceánon mintegy 300 tengeri mérföld (550 km) távolságra volt Bresttől 1941. május 26-27-én. Habár döntő jelenségű összecsapás volt kapitális hadihajók között, a csatának nincs általánosan elfogadott megnevezése.

Május 24-én a Dánia-szorosban vívott csatában a Bismarck üzemanyagtartályai megsérültek és több géptermét, közte az egyik kazántermet elöntötte a víz. Ez után a Bretagne-ban lévő Brestet igyekezett elérni.[1] Később a nap folyamán röviden szembeszállt az üldözőivel, a Prince of Wales csatahajóval valamint a Norfolk és a Suffolk nehézcirkálókkal, hogy a vele tartó Prinz Eugen nehézcirkáló zavartalanul különválhasson és egyedül folytathassa a portyázást az Atlanti-óceánon. Május 25-én a brit hajók szem elől veszítették a kelet-délkeleti irányban Franciaország felé tartó Bismarckot, melyről azt hitték Norvégiába tart és ezért északkelet felé kutattak utána. Május 25-én a hadműveletet vezető Günther Lütjens tengernagy nyilvánvalóan még mindig úgy hitte, hogy nem sikerült leráznia az üldözőit és egy hosszabb jelentést küldött a Németországba. A britek ennek alapján bemérhették a hozzávetőleges pozícióját és repülőgépeket küldtek ki a felkutatására. Május 26-án reggel észlelte ismét egy Catalina repülőcsónak a német csatahajót. A megfigyelését ezután egy Gibraltár felől érkező repülőgép-hordozó gépei vették át.

A Bismarck elfogására tett hadműveletek négy fő fázisra oszthatók. Az első az Ark Royal repülőgép-hordozó torpedóbombázóinak támadása május 26-ikán este, amivel sikerült megrongálni a csatahajó kormányművét és ezzel manőverképtelenné tenni. A második szakasz a csatahajó zaklatása volt május 26-27-ike éjszakáján brit rombolók által, aminek során nem érte komoly károsodás egyik hajót sem. A harmadik fázis május 27-ike reggelén a Rodney és King George V csatahajók támadása volt cirkálók támogatása mellett. A közel 100 perces lövetés után a számtalan gránát- illetve torpedótalálat és a saját legénysége által végrehajtott önelsüllyesztés után elmerült.[2] Brit oldalon a Rodney könnyebben megsérült a közvetlenül mellette becsapódó gránátoktól és a saját lövegei torkolattüzének légnyomásától.[3] A britek 111 hajótöröttet mentettek ki a vízből[m 4] mielőtt parancsot kaptak volna az elvonulásra egy – tévesnek bizonyuló – tengeralattjáró-észlelés miatt. Ezzel több száz hajótöröttet hagytak a sorsára. Másnap reggel egy helyszínre érkező tengeralattjáró és meteorológiai figyelőhajó még öt túlélőt talált. Az utolsó (negyedik) szakaszban a visszatérő brit hajók ellen másnap, május 28-án a Luftwaffe repülőgépei csaptak le és elsüllyesztették a Mashona rombolót.

Előzmények

[szerkesztés]
A hadműveletben részt vevő hajók és kötelékek útvonala (anakronisztikus európai határokkal)

A Bismarck második csatáját még a Dánia-szorosban vívott összecsapás előtt elkerülhetetlenné tették Günther Lütjens flottaparancsnok döntései, aki a csatahajóról vezette a hadműveletet.[m 5]

Még az óceánra való áttörés előtt Lütjens úgy döntött, hogy a Dánia-szoros megközelítése előtt nem vesz fel üzemanyagot a Grönlandi-tengeren lévő Weissenburg tartályhajóról,[4] melyet a Rheinübung hadművelet támogatására rendeltek oda. Miután a Bismarck a Prince of Wales-től elszenvedett egyik találat következtében több ezer tonna üzemanyagot veszített, avagy nem fért hozzá a sérült hajóorrban lévő tartályok tartalmához, Lütjensnek lassabban kellett haladnia a hajóival az üzemanyagfogyasztás mérsékléséhez. A mérsékelt sebessége miatt az Ark Royal torpedóbombázói támadást intézhettek ellene még a francia partok elérése előtt, és az elért károkozás közvetlenül a Home Fleettel való végső találkozáshoz vezettek.

A flottájuk büszkeségének, a Hood csatacirkálónak az elvesztését a britek minden áron meg akarták torolni és ehhez minden a célra mozgósítható egységüket a Bismarck elfogásának feladatára irányították át. A Grönlandtól délkeletre hajózó Ramillies csatahajót az általa kísért konvoj mellől elrendelték, hogy amennyiben Észak-Amerika partjainál kezdene portyázásba, úgy szembeszállhasson a Bismarckkal.

A Prince of Wales a Norfolk és Suffolk cirkálókkal még a közelben volt és velük együtt követte a német hajórajt. Tovey tengernagy köteléke a King George V csatahajóval (zászlóshajó), a Victorious repülőgép-hordozóval és a kísérő rombolókkal még a Hood elvesztése előtt kihajózott Scapa Flow-ból. A Rodney csatahajót szintén hátrahagyta a konvoját május 24-én.

Az Ark Royal Swordfish-legénységeinek öt tagja, akiket kitüntettek a Bismarck elleni bevetésükért

Május 24-én kora este a 825. tengerészeti repülőszázad Swordfish kétfedelű torpedóbombázóinak egy kis csoportja szállt fel a Victorious repülőgép-hordozóról Eugene Esmond vezetésével. A csatahajón egy találatot értek el, de ez csak felületi károsodást okozott az övpáncélján.

A követő hadihajók egy ideig nagy távolságból tartották megfigyelés alatt a Bismarckot. Május 25-én 03:00-kor kihasználva azt, hogy a követői cikk-cakkban haladtak német tengeralattjárók jelenlététől tartva, egy ilyen eltávolodás alkalmával nyugatra kitért, majd egy kört leírva az üldözői mögött elhaladva keleti irányt vett fel. A közel 270°-os jobboldali fordulót a britek nem vették észre és eredeti menetirányának megfelelően déli irányban keresték, így szabadon haladhatott tovább a francia partok felé. Négy órán át a britek hiába kutakodtak utána, de a Bismarckon erről nem tudtak. Teljesen bizonyossággal nem ismert okokból Lütjens tengernagy egy 30 perces rádióüzenetet küldött a főparancsnokságnak, amit a britek is fogtak és ebből meg tudták állapítani a hozzávetőleges helyzetét és útirányát. Azonban a King George V fedélzetén elvégzett számításokba hiba csúszott és jóval északabbra határozták meg a helyzetét, mint ahol valójában volt, és ezért az üldözők is túl messze elhajóztak északnak. A Bismarck így május 25-26-án zavartalanul haladhatott Franciaország felé. Eddigre már az üzemanyaghiány súlyos gondokat okozott mindkét fél számára.

A 209. repülőszázad egyik PBY Catalina repülőcsónakja az észak-ír Lough Erne tóról felszállva és a Donegal-korridoron áthaladva végzett felderítést az óceán felett.[5] Pilótája a brit Dennis Briggs,[6] másodpilótája az Egyesült Államok haditengerészetének megfigyelője Leonard Smith zászlós volt.[7] A gépet Smith vezette mikor a Bismarck maga után húzott olajcsíkját követve meglátta a csatahajót és jelentette ezt a brit admiralitásnak. Innentől a Bismarck pozíciója ismert volt a britek előtt, azonban jelentősen le kellett lassítani a haladását, ha nehéz egységekkel harcra akarták bírni még a német repülőgépek hatósugarának elérése előtt. A britek egyetlen esélye a James Somerville tengernagy vezette Force H kötelékében Gibraltár irányából északnak tartó, a Renown csatacirkáló és a Sheffield könnyűcirkáló kíséretében haladó Ark Royal repülőgép-hordozó Swordfish torpedóbombázóinak sikeres bevetése volt.

A csata

[szerkesztés]

Május 26-27-ike éjszakája - a rombolók támadása

[szerkesztés]

Aznap este alkonyatkor a kedvezőtlen időjárási körülmények ellenére az Ark Royal torpedóbombázói felszálltak. Az első hullám tévedésből a Force H-ból a Bismarck szemmel tartására előreküldött Sheffieldet támadta. Habár értékes időt veszítettek a rosszul sikerült bevetés miatt, annyiban azonban a britek segítségére volt, hogy az ekkor alkalmazott és rosszul működő – vízbe csapódáskor aktiválódó – mágneses gyújtók helyett a következő támadásnál hagyományos orrgyújtókkal szerelték fel a torpedókat. A késői időpont ellenére úgy döntöttek, hogy megismétlik a támadást. Erre 21:00 körül, csaknem teljes sötétségben került már sor, de a Swordfish-ek az ASV II típusú radarjaikkal megtalálták a Bismarckot.[8] Az egyik torpedó a Bismarckot tatját érte a bal oldalon és bal oldali 12°-os állásban megakasztotta a bal oldali kormánylapátot.[9]

Emiatt a hajó nagy kört leírva tudott csak haladni. A kár kijavítására tett erőfeszítések nem jártak sikerrel.[10] Megpróbálták a hajót a hajtóművek fordulatszámának variálásával kormányozni, de az a 8-as erősségű szélben és a tenger hullámzása miatt a King George V és a Rodney felé sodródott, mely csatahajók nyugatról közelítettek felé.[11] Május 26-án 23:40-kor Lütjens tengernagy a nyugati főparancsnokságnak a következő rádióüzenetet küldte:

„A hajó kormányozhatatlan. Harcolni fogunk az utolsó lövedékig. Soká éljen a Führer.”[12]

Az éjszaka folyamán a Bismarck ellen a Cossack, a Sikh, a Maori a Zulu és a lengyel Piorun rombolók kíséreltek meg torpedótámadást indítani. A Bismarck egyik lövedéke leszakította a Cossack antennáját és a Zulut villába fogó lövedékei a rombolón három embert sebesítettek meg. A rombolók nem értek el találatot, de a folyamatos fenyegetésük tovább fárasztotta a német legénységet és ezzel rontotta a morált.

A végső összecsapás

[szerkesztés]
A Rodney a Bismarckra tüzel

A hajóival a Bismarckhoz közelítve Tovey a Rodney parancsnokának azt az utasítást adta, hogy 15 000 yardra (13 700 m) közelítse meg a német csatahajót amilyen gyorsan csak lehet, ezután pedig nagyjából igazodjon a King George V mozgásához, de ezen túl szabadon manőverezzen.[13] 1941. május 27-ének reggelén sűrű szürke felhők borították az eget, északnyugatról erős volt a hullámzás és a szél. Az északnyugati viharos szél miatt Tovey úgy ítélte meg, hogy a szélfelőli oldalról kedvezőtlen lenne a támadást végrehajtani és úgy döntött, északnyugati iránynak haladva közelítik meg a Bismarckot.[14] A Bismarck a maga részéről még mindig manőverképtelen volt, de a legénysége megtett minden előkészületet az összecsapáshoz. Az óceánba lökték az Arado hidroplánokat is, hogy csökkentsék a tűzveszélyt.[15]

08:43-kor a King George V-ről észlelték a Bismarckot 23 000 m távolságban. Elsőként a Rodney nyitott rá tüzet 08:47-kor, röviddel rá a King George V is becsatlakozott a lövetésbe. A Bismarckot nem lehetett irányítani a torpedótalálat okozta sérülések miatt és a bajokat még tovább fokozta a viharos erejű szél. A kiszámíthatatlan mozgása miatt a hajó az ágyúk számára instabil alapot nyújtott és nagy nehézséget okozott a tűzvezetés számára.[16] Ennek ellenére a Bismarck 08:50-től viszonozta a tüzet az első lövegtornyaival és már a második sortüzével villába fogta a Rodney-t. Ezek voltak az ellenséghez legközelebb leérkező lövedékei az összecsapás során,[17] mert 09:02-kor a Rodney egyik 406 mm-es lövedéke eltalálta az elülső felépítményt, megrongálta a hajóhidat és a tűzvezető állást, végezve a főtisztek többségével. Ugyanez a sortűz megrongálta a két elülső nehéz lövegtornyot is. Ezután a hátulsó tűzvezető központ vette át a hátsó lövegtornyok irányítását, de három sortűz leadása után ezt is kiiktatta egy találat. Miután mindkét tűzvezető állása harcképtelenné vált, a Bismarck tüze egyre rendszertelenebbé vált és ez lehetővé tette a britek számára, hogy csökkentsék a távolságot. A Norfolk és a Dorsetshire is közelebb hajóztak és tüzet nyitottak a 203 mm-es ágyúikból.[18][19]

09:31-re a Bismarck mind a négy nagy lövegtornya harcképtelenné vált, ami után a Rodney zavartalanul megközelíthette 2700 méterre és ebből a közvetlen lőtávolságból vette tűz alá a felépítményeit. A King George V nagyobb távolságot tartott, hogy a lövedékei meredekebb szögben leérkezve átüthessék a Bismarck fedélzetét. Ekkortájt a Rodney két torpedót lőtt ki és egy találatot vélt elérni velük. A brit csatahajók és cirkálók tüzében a Bismarck hamar romhalmazzá vált és lángokban állt a tattól a hajóorrig. A németek azonban ekkor sem adták meg magukat. A csatahajó tatja lejjebb merült a kontrollálatlan vízbetörések miatt és 10:00-re 20°-kal megdőlt a bal oldalára. A King George V, a Rodney, a Dorsetshire és a Norfolk összesen mintegy 2800 lövedéket lőttek ki rá – közte a csatahajók mintegy 700 nehézgránátot[20] – és nagyjából 400 találatot értek el rajta.[21]

Ekkortájt Hans Oels első tiszt, a legmagasabb rangban szolgáló még életben lévő tiszt parancsot adott a hajó elhagyására, a géptermek személyzetének pedig parancsba adta a vízzáró ajtók kinyitását és a robbanótöltetek előkészítését az önelsüllyesztéshez.[22] Gerhard Junack vezető mérnök az embereinek a robbanótöltetek időzítésének kilenc percre való beállítását adta utasításba, de a belső kommunikációs rendszer meghibásodott és ezért egy futárt küldött a különböző részlegek felkereséséhez a parancs biztos célba juttatásához. A futár nem tért vissza, Junack pedig élesítette a tölteteket és elrendelte a hajó elhagyását.[2]

Mindeközben Tovey csatahajóinak fogytán volt már az üzemanyaguk és a lőszerük, ezért 10:20-kor parancsba adta a Dorsetshire-nek, hogy közelítse meg és torpedózza meg a megbénított Bismarck, ő pedig a két csatahajójával hazaindult.[21] A Dorsetshire két torpedót lőtt ki a Bismarck jobb oldalára, melyek közül az egyik eltalálta a csatahajót. Ezután áthajózott a bal oldalára és kilőtt még egy torpedót, mely szintén talált. Mikorra ezeket a torpedókat kilőtte, a hajó már olyan erősen meg volt dőlve, hogy a fedélzete részben már a vízben volt. A hajó maradványainak későbbi vizsgálata arra jutott, hogy ez az utolsó torpedó a Bismarck bal oldali felépítményének ütközve robbant.[23][24] A Bismarck 10:35-kor kezdett átfordulni és 10:40-kor tattal előre elmerült a habokban.[25]

Túlélők

[szerkesztés]
Háborús emlékmű Neuhofen im Innkreisban – az elesettek között szerepel a 23 éves Franz Kienast a Bismarckról

A Dorsetshire és a Maori megpróbálta kimenteni a túlélőket, de egy tengeralattjáró-észlelés miatt kiadott riasztás félbeszakította a mentést. A riasztás után a brit hadihajók elhagyták a helyszínt és csak 111 német tengerészt mentettek ki. A Bismarck túlélőinek többségét, mintegy 800 főt hátrahagytak a zord atlanti vizekben. Másnap reggel az U 74 jelű tengeralattjáró – melynek a Bismarck hajónaplóját kellett volna átvennie és a távolból érzékelték rajta (a hidrofonok) egy hajó süllyedésének hangjait – három túlélőt talált egy tutajon (Herzog, Höntzsch és Manthey tengerészeket), a Sachsenwald meteorológiai figyelőhajó ugyanaznap két tutajt talált. Az elsőn két további túlélő volt (Lorenzen és Maus tengerészeket), de a másik üres volt.

A csata után

[szerkesztés]

A csatáról szóló jelentésének végén John Tovey azt írta, hogy

"A Bismarck a leghősiesebb módon vette fel a kilátástalan küzdelmet a nyomasztó túlerővel, méltón a Császári Haditengerészet régi napjaihoz és zászlói még mindig lobogtak midőn a hullámok alá merült."[26]

Az admiralitás a következő üzenetben mondott köszönetet a harcokban résztvevőknek:

„Őlordságaik gratulálnak a Honi Flotta főparancsnokának és minden érintettnek az elszánt üldözésben és az ellenség legerősebb hadihajójának elpusztításában. A H. M. S. Hood és legénységének elvesztése, ami mélységesen sajnálatos, ezzel megtoroltatott és az Atlanti-óceán jóval biztonságosabbá vált a saját és szövetségeseink kereskedelme számára. Az Őlordságaik számára jelenleg elérhető információk szerint nem férhet kétség ahhoz, hogy a Victorious és Ark Royal repülőseinek bátorsága, képességei és a szolgálatnak való odaadása nélkül ezt a célunkat nem érhettük volna el.[27]”

A nyugati főparancsnokság még órákon át küldött rádióüzeneteket a Bismarcknak, mígnem a Reuters hírül adta az elsüllyedésének tényét. Nagy-Britanniában a képviselőházat a délután folyamán értesítették a hírről.[28]

A csata után a brit hadihajók a Bismarck 111 hadifoglyával tértek vissza Nagy-Britanniába. Egyikük később belehalt a sérüléseibe. A kihallgatások után a túlélők a háború hátralévő részét hadifoglyokként töltötték. A britek nem veszítettek hajót a Bismarckkal való végső összecsapás folyamán, de a hazatérőben lévő Mashona rombolót másnap elsüllyesztették a Luftwaffe bombázói.

A Bismarck túlélői közül többen megemlékeztek a Dorsetshire egyik tengerészéről, Joe Brooks kadétról, aki a vízbe ugrott, hogy kimentsen egy német tengerészt, aki mindkét karját elvesztette. Az erőfeszítései nem jártak sikerrel. A National Geographic Bismarckról szóló 1989-es dokumentumfilmjében az egyik túlélő ezeket mondta róla:

„A Joe Brooks név jelentett nekünk valamit; a kormányzatunknak kellett volna adnia neki egy medált az emberiességéért.”[m 6]

Hadrendek

[szerkesztés]

Német hadrend

Brit hadrend

Elhasznált lőszer

[szerkesztés]

Május 27-én a következő lőszermennyiséget lőtték ki a Bismarckra, egy jelentős részét egész kis távolságból (2500 m):[29]

Tüzérség
Hajó: Kilőtt lövedék: Lövedékek kalibere:
Rodney: 380 40,6 cm
" 716 15,2 cm
King George V: 339 35,6 cm
" 660 13,3 cm
Norfolk: 527 20,3 cm
Dorsetshire: 254 20,3 cm
Összesen: 2876
Torpedók
Hajó: Kilőtt torpedó: ebből találat:
Norfolk: 8 1 (valószínűnek jelentve, nem igazolt)
Dorsetshire: 3 2 (illetve egy harmadik lehetséges találat)
Rodney: 2 1 (nem igazolt)

(A május 27-ei torpedótalálatok, torpedóvető repülőgépek korábbi találatai nélkül.)

A roncshoz tett mélytengeri expedíciók képeinek tanúsága szerint a torpedóválaszfalon nem keletkeztek sérülések és csak három vagy négy lövedék tudta átütni a hajótest övpáncélját a vízvonal felett. Ezeket a gránátokat a Rodney már a Bismarck lövetésének vége felé lőtte ki kis távolságból.

Fordítás

[szerkesztés]
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Last battle of the battleship Bismarck című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Megjegyzések

[szerkesztés]
  1. ↑ Grove, Battle Summary 5, paragraph 26: A Bismarck hat sortüzet lőtt a 38 cm –es ágyúival a Sheffieldre és a lövedékek repeszei 5 embert sebesítettek meg a cirkálón
  2. ↑ A Bismarckon szolgálatot teljesítők száma a flotta zászlóshajójaként 2220 fő volt – (2092 + 128 flottatörzs) (Chesnau, 224. o.). A Rheinübung hadművelet keretében további mintegy 100 főt irányítottak át, közte kiképzés alatt lévő kadétokat, egy kamerával felszerelt híradócsoportot és kereskedelmi hajókon alkalmazottakat is, hogy az elfogott ellenséges hajókat német kézen lévő kikötőkbe vigyék. (Kennedy, 33. o.). A hajóra érkezettek pontos száma nem ismert.
  3. ↑ Névadás az angol szócikk alapján: Last battle of the battleship Bismarck.
  4. ↑ Az egyikük később belehalt a sérüléseibe, a többiek hadifoglyok lettek.
  5. ↑ Ez egy téves megállapítás. A későbbi eseményekből jól látszik, hogy lett volna lehetőség elkerülni az újabb összecsapást a brit hajókkal.
  6. ↑ "The name Joe Brooks meant something to us; our government should've given that man a medal for humaneness."

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ Cameron, 6–10. o.
  2. ↑ a b Gaack & Carr, 80–81. o.
  3. ↑ Kennedy, 206, 283. o.
  4. ↑ Zetterling & Tamelander, 121–122. o.
  5. ↑ BBC – WW2 People's War – World War Memories of an Ulster Childhood. [2007. október 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. május 26.)
  6. ↑ "We Shadowed the Bismarck" – In Flg Off. Dennis Briggs' Words | Britain at War (amerikai angol nyelven). [2019. április 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. január 30.)
  7. ↑ 4 November 2009, Bismarck: British/American Cooperation and the Destruction of the German Battleship Archiválva 2010. december 6-i dátummal a Wayback Machine-ben, Naval History and Heritage Command
  8. ↑ Brown, 34. o.
  9. ↑ Bismarck's• Final• Battle• -• Part• 2. navweaps.com. [2016. július 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. július 26.)
  10. ↑ Garzke & Dulin, 235. o.
  11. ↑ Garzke & Dulin, 235–236. o.
  12. ↑ Jackson 2002, 91. o.
  13. ↑ Garzke & Dulin 1980, 210. o.
  14. ↑ Barnett, 311. o.
  15. ↑ Garzke & Dulin 1985, 237–238. o.
  16. ↑ Bismarck's Final Battle; by William H. Garzke, Jr. and Robert O. Dulin, Jr; Chapter VI; International Naval Research Organization, at [1]
  17. ↑ Bercuson & Herwig, 288–289. o.
  18. ↑ Bercuson & Herwig, 290–291. o.
  19. ↑ Garzke & Dulin 1985, 239. o.
  20. ↑ Bercuson & Herwig, 291–294. o.
  21. ↑ a b McGowen, 56. o.
  22. ↑ Bercuson & Herwig, 292–294. o.
  23. ↑ Jurens et. al.
  24. ↑ Zetterling & Tamelander, 281. o.
  25. ↑ Garzke & Dulin 1985, 246. o.
  26. ↑ "The Bismarck had put up a most gallant fight against impossible odds, worthy of the old days of the Imperial German Navy, and she went down with her colours still flying." - Commander of the Home Fleet, Admiral Sir John Tovey.
  27. ↑ Their Lordships congratulate C.-in-C., Home Fleet, and all concerned in the unrelenting pursuit and successful destruction of the enemy's most powerful warship. The loss of H.M.S. Hood and her company, which is so deeply regretted, has thus been avenged and the Atlantic made more secure for our trade and that of our allies. From the information at present available to Their Lordships there can be no doubt that had it not been for the gallantry, skill, and devotion to duty of the Fleet Air Arm in both Victorious and Ark Royal, our object might not have been achieved. – „Congratulations to the Fleet”, The Times , 1941. május 29., 4. oldal (Hozzáférés: 2010. október 19.) 
  28. ↑ WAR SITUATION.. [2020. október 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. május 26.)
  29. ↑ Müllenheim-Rechberg

Lásd még

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]

Külső linkek

[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=A_Bismarck_csatahajó_utolsó_csatája&oldid=26638728”