Alan Bush
| Alan Bush | |
 | |
| Született | Alan Dudley Bush 1900. december 22.[1][2][3][4] London |
| Elhunyt | 1995. október 31. (94 évesen)[1][2][3][4] Watford |
| Állampolgársága | brit |
| Foglalkozása |
|
| Iskolái |
|
| Sírhelye | Golders Green Crematorium[5] |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Alan Bush témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Alan Dudley Bush (London, 1900. december 22. – Watford, 1995. október 31.) brit zeneszerző, zongorista, karmester, tanár és politikai aktivista. Kommunista meggyőződése zenéjében is kifejeződött. Több műfajban is magas minőségben alkotott, de a brit zenei élet nem ismerte el munkásságát.
Bush virágzó középosztálybeli családból származott, a Royal Academy of Music (RAM) tanulójaként szép sikereket aratott az 1920-as évek elején, az évtized hátralevő részében pedig kiemelkedő zongoristák és zeneszerzők mellett fejleszthette képességeit. 1929 és 1931 között Berlinben élt, az NSDAP felemelkedésének látványa kristályosította ki politikai nézeteit: a brit politika fősodrában elhelyezkedő Munkáspárt helyett 1935-ben lépett be a kommunista pártba. Az 1930-as években több nagyszabású művet írt, munkáskórusoknak is írt előadásokat, kórusműveket és dalokat. Mivel a Szovjetunió mellett foglalt állást, a második világháború első éveiben a BBC nem volt hajlandó játszani zenéit. Meggyőződése a hidegháború alatt sem változott, így továbbra is tiltólistán szerepelt. Ennek eredményeként az általa írt négy operát az NDK-ban mutatták be.
Háború előtti műveiben megtartotta „angolos” stílusát, de az európai avantgárd művészet is befolyásolta. A háború alatt és után egyszerűsítette stílusát, összhangban a marxista gondolattal, mely szerint a zenének könnyen hozzáférhetőnek kell lennie a széles tömegek számára. Minden nehézség ellenére nyolcvanas éveiig írta zenéit. Több, mint 50 évig volt a RAM tanára, két könyvet is kiadott, a Munkások Zenei Szövetsége alapítója és hosszú ideig elnöke volt, illetve a Zeneszerzők Szövetségében is vezető pozíciókat töltött be. A zenei élethez való hosszájárulását lassan felismerték: két egyetemtől is doktori címet kapott, több koncertet is rendeztek tiszteletére. 94 éves korában bekövetkezett halála óta örökségét az Alan Bush Music Trust ápolja.
Élete és munkássága
[szerkesztés]Családja és gyermekkora
[szerkesztés]Bush a dél-londoni Dulwichben született 1900. december 22-én, Alfred Walter Bush és Alice Maud (Brinsley) harmadik fiaként.[6] A Bush család jól menő középosztálybeli család volt, vagyonát az Alan dédnagyapja, W. J. Bush által alapított ipari vegyi anyagokat gyártó vállalatból szerezte.[6] Gyermekként Alan egészsége ingatag volt, kezdetben otthon tanult, 11 éves korában íratták a Highgate Schoolba, 1918-ig járt ide. Mindkét bátyja részt vett az első világháborúban: egyikük, Alfred 1917-ben a nyugati fronton vesztette életét. A háború 1918 novemberi véget érése azt jelentette, hogy Alan éppen hogy megúszta a besorozást. A zenei karrierre készülő fiatal 1918 tavaszán kezdte tanulmányait a Királyi Zeneakadémián (RAM).[7]
Tanulmányai
[szerkesztés]
Az akadémián Bush a zeneszerzés művészetét Frederick Cordertől, a zongorát Tobias Matthaytől tanulta.[6] Gyorsan fejlődött, több ösztöndíjat is elnyert: ilyen volt a Thalberg-ösztöndíj, a Phillimore zongorista-ösztöndíj és a Carneige zeneszerző-ösztöndíj.[6] Első hivatalos darabjai a Three Pieces for Two Pianos, Op. 1, és a Piano Sonata in B minor, Op. 2 voltak.[8] Első próbálkozása operaírásra a Pompei utolsó napjai című Bulwer Lytton-regény egyik jelenetéből készült, tartalmazta bátyja, Brinsley librettóját is. A mű, Alannel a zongoránál nem került nyilvánosan előadásra, mindössze családtagoknak és barátoknak adták elő. A kéziratot később megsemmisítette.[9]
Az akadémián töltött évek alatt Bush összebarátkozott diáktársával, Michael Headdel, 1921-ben megismerte 14 éves húgát, Nancyt is. Tíz évvel első találkozásuk után összeházasodtak, a hölgy élete végéig Bush fő liberettistája maradt, több más énekművének is ő írta szövegét.[10]
Bush 1922-ben végzett az akadémián, de továbbra is órákat vett John Irelandtől: a zeneszerzővel tartós barátságot kötött.[11] 1925-ben a RAM tanárának nevezték ki a harmónia és kompozíció területén, ezt össze tudta egyeztetni tanulmányaival és utazásaival is. Benno Moiseiwitsch zongoristól tanulta meg a Leschetizky-módszert.[12][13]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
- ↑ a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b Musicalics (francia, holland, angol, német, olasz és spanyol nyelven)
- ↑ Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2024. június 22.)
- ↑ a b c d Stoker, Richard: Bush, Alan Dudley (angol nyelven). Oxford Dictionary of National Biography online edition [előfizetés szükséges], 2013. szeptember 1. (Hozzáférés: 2018. január 31.)
- ↑ Jones, Michael (2000). „Alan Bush (1900–1995) – Time Remembered”. British Music 22. (Hozzáférés: 2017. május 26.) Article reproduced in edited form by the Alan Mush Music Trust
- ↑ Craggs, pp. 28–29
- ↑ Craggs, p. 30
- ↑ Dalgleish, Paul (2001. március 1.). „Alan Bush: The Neglected Centenary”. Musical Opinion 124 (1424), 82. o.
- ↑ Ireland, pp. 15–16
- ↑ Craggs, p. vii
- ↑ Methuen-Campbell, James: Leschetizky, Theodor (angol nyelven). Grove Music Online. (Hozzáférés: 2018. február 2.)
Fordítás
[szerkesztés]- Ez a szócikk részben vagy egészben az Alan Bush című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források
[szerkesztés]- Bullivant, Joanna. Alan Bush, Modern Music, and the Cold War. Cambridge: Cambridge University Press (2017). ISBN 978-1-107-03336-8
- Bush, Alan. In My Eighth Decade and other essays. London: Kahn & Averill (1980). ISBN 978-0-9007-0761-2
- Bush, Nancy. Alan Bush: Music, Politics and Life. London: Thames Publishing (2000). ISBN 978-0-905210-83-4
- Clark, Edward et al. Tribute to Alan Bush on his Fiftieth Birthday. London: Workers' Music Association (1950). OCLC 257354227
- Craggs, Stewart R.. Alan Bush: a Source Book. Aldershot: Ashgate Publishing (2007). ISBN 978-0-7546-0894-3
- Foreman, Lewis. "Spanning the Century: the Music of Alan Bush" in Bush, Nancy: Alan Bush: Music, Politics and Life. London: Thames Publishing (2000). ISBN 978-0-905210-83-4
- Gardiner, Juliet. Wartime Britain 1939–1945. London: Headline Book Publishing (2005). ISBN 978-0-7553-1028-9
- Grogan, Christopher. Part IV: 1955–84, Imogen Holst: A Life in Music, revised, Woodbridge, Suffolk: The Boydell Press (2010). ISBN 978-1-84383-599-8
- Hall, Duncan. A Pleasant Change from Politics: Music and the British Labour Movement Between the Wars. Cheltenham: New Clarion Press (2001). ISBN 978-1-873797-29-7
- Ireland, John. "The Student" in Clark, Edward et al: Tribute to Alan Bush on his Fiftieth Birthday. London: Workers' Music Association (1950). OCLC 257354227
- Kemp, Ian. Tippett: the Composer and his Music. Oxford: Oxford University Press (1987). ISBN 978-0-19-282017-4
- Kershaw, Ian. To Hell and Back: Europe 1914–1949. London: Penguin Books (2016). ISBN 978-0-141-98043-0
- Lucas, John. Next Year Will Be Better. Nottingham: Fives Leaves Publications (2010). ISBN 978-1-907869-29-7
- Murrill, Herbert. "The Teacher" in Clark, Edward et al: Tribute to Alan Bush on his Fiftieth Birthday. London: Workers' Music Association (1950). OCLC 257354227
- Tippett, Michael. Those Twentieth Century Blues. London: Hutchinson (1991). ISBN 978-0-09-175307-8
- Tippett, Michael. "A Magnetic Friendship: an attraction of opposites" in Stevenson, Ronald (ed.) Alan Bush: an 80th Birthday symposium. Kidderminster: Bravura Publications (1981). ISBN 978-0-90695902-2
- Ward, John Owen (ed.). The Oxford Companion to Music by Percy A Scholes (tenth edition). London: Oxford University Press (1978). ISBN 978-0-19-311306-0
