Camaquã (község)

Camaquã
Camaquã címere Camaquã zászlaja
Közigazgatás
Ország	Brazília
Állam	Rio Grande do Sul
Mezorégió	Metropolitana de Porto Alegre
Mikrorégió	Camaquã
Alapítás éve	1865
Polgármester	Ivo de Lima Ferreira
Körzethívószám	51
Népesség
Teljes népesség	62 200 fő (2022)
Tszf. magasság	39 24 m
Terület	1679,556 km²
Elhelyezkedése
d. sz. 30° 51′ 10″, ny. h. 51° 48′ 55″-30.85277778, -51.81527778
Camaquã weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Camaquã témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Camaquã egy község (município) Brazíliában, Rio Grande do Sul államban, a Lagoa dos Patos északnyugati partján. Területén átfolyik a Camaquã folyó, melyről nevét is kapta. 2022-ben népességét 62 200 főre becsülték.

Nevének eredete

Egy vélemény szerint neve az icabaquã tupi-guarani szóból ered, melynek jelentése „sebes víz”. Ebből származik a Camaquã folyó neve, mely később átvonódott a településre és a községre. Egy másik vélemény szerint a név jelentése „darázsfészek folyója” (y = folyó, cava = darázs, cuá = lyuk), a folyás mentén található nagyszámú darázsra utalva.

Története

Az európaiak megérkezése előtt földjét tapes őslakosok (a guaranik egy csoportja) lakták, és valószínű, hogy minuano indiánok is jelen voltak. A 16. század vége felé a portugálok behatoltak a Patos-lagúnába és azon túlra, egészen a Taquari folyóig, hogy kereskedelmet folytassanak az indiánokkal. Roque Gonzales jezsuita misszionárius atya a 17. században arról számolt be, hogy ezt a kereskedelmet kis hajókkal folytatták, míg a nagyobbak a lagúna bejáratánál maradtak. Minden jel arra utal, hogy Camaquã területén élénk kereskedelem folyt; a portugálok terményeket és kalapokat vásároltak a tapes őslakosoktól. 1737-ben megkezdődött az állam nagyarányú betelepítése. 1763-ban a spanyolok megszállták Rio Grandet, 1774-ben pedig átkeltek a Camaquã folyón és észak felé nyomultak, azonban Rio Pardónál meg lettek verve, és 1776-ban kiűzték őket Rio Grande do Sul területéről.

Camaquã első telepesei királyi földadomány (sesmaria) címén kapták meg a területet; a település alapítójának Joaquim Gonçalves da Silva századost, a farroupilha-felkelés egyik vezetőjének, Bento Gonçalves da Silvának az apját tekintik. A 18. század végén a százados fél légua területet adományozott egy kápolna építésére a mai községközponttól mintegy 10 kilométernyire; Camaquã történetének kezdetét 1815-re teszik, amikor a püspök engedélyt adott a São João Batista (Keresztelő Szent János) kápolna felépítésére ezen a telken. A környékre portugál, spanyol, francia, német, lengyel bevándorlók érkeztek és afrikai rabszolgákat is hoztak. Bento Gonçalves ezen a birtokon töltötte fiatalságát (bár Triunfoban született), és Onofre Pires, egy másik farroupilha-forradalmár szintén itt nőtt fel. Mindketten harcostársak, barátok és bajtársak voltak, és akkor még nem is sejtették, hogy egy nap tragikus párbajt fognak vívni, amelyben az utóbbi életét veszti.

A központi kormány elleni liberális mozgalom, az 1835-ben kirobbant farroupilha-felkelés számos csatáját vívták a környéken. 1837. január 4-én a Mendonça-hágónál Bento Manoel Ribeiro összecsapott az Agostinho Melo vezette forradalmárokkal. 1838. augusztus 30-án Francisco Pedro de Abreu császári ezredes (később Jacuí bárója) vereséget szenvedett Rafael Fortunato de Abreu forradalmártól. A következő évben Giuseppe Garibaldi hajókat épített a forradalmi flottának, április 17-én pedig visszaverte Francisco Pedro de Abreu támadását, aki azzal a céllal érkezett a Camaquã folyó partjára, hogy felgyújtsa a hajókat. 1842. január 26-án ugyanez a Pedro de Abreu megverte Bento Gonçalvest a Mendonça-hágónál, de 1843. április 12-én egy forradalmár csapat legyőzte Abreut Rincão do Infernónál.

A forradalom idején Camaquã három gazdagsággal rendelkezett: fával, yerba matéval és charque-val (szárított, sózott marhahús). A fa és a yerba maté nagy részét kiirtották az ellenőrizetlen kitermelés folytán, emellett a szarvasmarha is gyakorlatilag eltűnt, és vele együtt a charque-ipar is. Ennek ellenére Camaquã növekedett és fejlődött. A település végül nem az 1815-ben létesült São João Batista-kápolna mellett alakult ki, mivel ott nem volt víz, hanem egy 1844-ben épített újabb kápolna körül, amelyhez a telket Ana Gonçalves Meirelles adományozta, a Duro patak bal partján. 1854-ben létrehozták az egyházközséget São João Batista de Camaquã néven, az első plébános Hildebrando de Freitas Pedroso atya volt. Ekkorra már német telepesek is érkeztek a vidékre. A plébániatemplomot 1855-ben kezdték el építeni, közösségi adakozásból.

1864-ben a települést kisvárossá (vila) nyilvánították, a kerület pedig függetlenedett Porto Alegre községtől és 1865-ben önálló községgé alakult São João Batista de Camaquã néven (amely később Camaquã-ra rövidült). 1874-ben francia bevándorlók érkeztek. Az 1893-ban kirobbant föderalista forradalom a községre is kihatással volt: a lázadók megpróbálták elfoglalni a községközpontot, azonban a védők visszaverték őket. 1895-ben a lázadók visszatértek, elfoglalták, kifosztották és felgyújtották a várost.

A 20. század elején a gazdaság fellendült, a Camaquã folyó árterei és a Patos-lagúna közelsége ugyanis olyan üledékes síkságot teremtett, amely rendkívül kedvező volt a rizstermesztés számára. 1915-ben spanyol bevándorlók érkeztek és telepedtek le a városban. 1923-ban az államot a Borges de Medeiros újraválasztása ellen tiltakozók lázadása rázta meg, Camaquã többször is a legalisták és a forradalmárok kezére került, majd a hadsereg repülőről lebombázta, és a város több hónapig a senki földje volt. A forradalom lecsengése után a község ismét a fejlődés útjára lépett, az állam egyik legnagyobb rizstermesztője és állattenyésztője lett, a mezőgazdaság mellett pedig megjelent az ipar is (élelmiszeripar, fafeldolgozás, vegyipar).

Leírása

Székhelye Camaquã város, további kerületei Bonito, Bandeirinha, Sant'Auta, Banhado do Colégio, Capela Velha, Capela Santo Antônio, Pacheca. A községközpont 107 kilométerre helyezkedik el az állami székhelytől, 38 méter tengerszint feletti magasságban. Nedves szubtrópusi éghajlat jellemzi, az éves átlaghőmérséklet 16 ºC, a csapadék 1281 mm.

A község domborzata változatos: egy része sík, ártéri terület, míg a másik része dombos-hegyes, számos vízfolyással és vízeséssel. A síkságon állattenyésztéssel, rizs- és szójababtermesztéssel foglalkoznak, míg a dombos területen dohányt, maniókát, babot, kukoricát termesztenek. Nagy hagyománya van a lóversenyzésnek, ez a legrégebbi és legkedveltebb sportág a településen. A község területén helyezkedik el az 1975-ben létesített Camaquã Nemzeti Park egy része (a fennmaradó rész a szomszédos São Lourenço do Sul községben van). Ezt a Camaquã folyó deltájának védelmére hozták létre és nagyrészt atlanti-parti esőerdő borítja.